Friss hírek, esemènyek, aktualitások

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség

Humán Erőforrás Programok Irányító Hatósága

ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft

Felhívás az Önellátás megszervezésére Felhívás az Önellátás megszervezésére

Felhívás az ÖNELLÁTÁS megszervezésére

Ma már senki előtt nem titok, hogy a következő egy-két év változásai nagyon komoly nehézségeket hozhatnak minden családnak. A legismertebb konfliktusforrások: a pénzügyi világválság, a természeti-környezeti krízisek, az energia ellátás problémái vagy hiányai, az élelmiszerek minőségének romlása, stb. Ha bármelyik krízisre megoldásunk van, az már a többi válsághelyzet kezelésére is pozitív hatással lesz.
Szeretnénk nagyon világosan és egyértelműen fogalmazni. Senki sem tudja pontosan, hogy a válságok vagy a problémák milyen méretűek lesznek és mennyire érnek el minden családot. Ugyanakkor továbbra is bízunk abban, hogy lehetőleg minél több krízis nem, vagy alig érinti a helyi polgárokat.
Ennek ellenére világosan és tisztán fel kell ismernünk, hogy a válságokra annyira alaposan kell felkészülni, mintha bizonyosan tudnánk, hogy a közeli jövőben már közvetlenül bajba sodor minket. Előzzünk meg minden lehetséges bajt. Ezért minden polgárnak, háztartásnak, családnak, és helyi intézménynek szeretnénk felhívni a figyelmét a következő feladatokra, amelyek megoldása minél teljesebb önellátást tesznek lehetővé:
1. Energia önellátás. Minden lakásban, családi házban és intézményben legyen olyan kandalló, cserépkályha, vagy más alternatív fűtési lehetőség, amelyben fával, gallyal, pellettel (stb.) lehet fűteni.
2. Megújuló energia. Minél több lakásban és épületben szereljenek fel és használjanak olyan megújuló energiákat hasznosító eszközöket, amelyek legalább részben megteremtik az áramellátást vagy a melegvíz-szolgáltatást. (A napkollektorokról, családi kis szélerőművekről, a hőszivattyúkról, vagy a geotermikus megoldásokról szívesen adunk részletes információkat)
3. Hagyományos ételkészítés. Minél több lakásban használjanak olyan alternatív, például fával fűthető tűzhelyet, vagy kemencét, amelyben energiaproblémák esetén ételeket lehet sütni, főzni, aszalni, stb.
4. Vízellátás. A családoknak legyen saját kútja, illetve az ivóvízzel való ellátása több forrásból is biztosított legyen. Helyes lépés, ha a családok saját víztisztító berendezéseket használnak. (Ismerjük, hogy saját településük környezetében és/vagy térségükben hol vannak jó minőségű források, amelyek iható vize kitűnő minőségű.)
5. Pince. Az önellátás lényeges eleme, hogy minden lakásban és családi házban legyen a ház alatt, vagy a kertben, egy vagy több pince vagy vermelő, amelyben zöldséget, ivóvizet, lisztet, gyümölcsöt, gabonát, vagy akár füstölt húst lehet tárolni.
6. Zöldség és gyümölcstermelés. Ma már egyre több család felismerte, hogy legalább részben vissza kell térnie a nagyszülők, dédnagyszülők életfelfogásához, és saját kertjükben vagy bármilyen más területen zöldséget, gyümölcsöt termeljen, vagy ismét elkezdjen gazdálkodni a saját családjának jobb és egészségesebb ellátása érdekében. (ide tartozik az is, hogy senkinek sem okozhat nehézséget, hogy a kertjük vagy telkük egy részében ismét néhány kisállatot neveljenek pl. 5 db tyúk éves szinten napi 3 tojást biztosíthat)
7. Egészség-megőrzés. Az önellátásnak szerves része, hogy minél többen egyrészt sokkal jobban vigyáznak az egészségükre, másrészt járatosabbak lesznek az öngyógyításban, harmadrészt a kertjükben minél több gyógynövényt és fűszernövényt termesztenek, és végül rendszeresen járnak természetgyógyászokhoz is, hogy az egészségük megőrzése minél jobban sikerülhessen.
8. Szellemi önellátás. Az önellátás szerves része a szellemi önellátás is. Minden fontos információnak, ismeretnek és tudásnak időben el kell jutnia a családokhoz. Az mellékes, hogy újságon keresztül, könyvekből, televízió csatornákból, interneten vagy mobiltelefonon át kapják meg. Két megoldást kiemelünk: egyrészt a könyvek újra fontossá válnak, és minden családnak szüksége van házi könyvtárra, másrészt pedig az utcaközösségek kezdjék el működtetni saját honlapjaikat, amelyeken legyenek fent azok az információk és ismeretek, amelyeket ők tartanak fontosnak a maguk számára.
9. Képzés. Az információk továbbítása és a bevált gyakorlatok ismertetése miatt az eddiginél nagyobb szükség lesz a helyi képzések megszervezésére, kezdve a civilegyetemtől az ÉLSZ napokig, a biogazdálkodástól, állattenyésztéstől a kemenceépítésig, vagy a kis helyi malmok létesítésétől a vágóhidak működtetéséig. (Egy-egy ilyen tevékenység ellátására összefoghatnak helyi polgárok és közös vállalkozásokat indíthatnak)

Hosszan sorolhatnánk még, hogy a sokrétű, sikeres önellátáshoz mi minden szükséges, de befejezésül mindössze három közösségi feladatot szeretnénk ismertebbé tenni:
Az jórészt elképzelhetetlen, hogy minden család minden tekintetben önellátóvá váljék. Ezért teljesen ésszerű, hogy a családok egymásnak olyasmiben is segítsenek, amelyekre valamelyik szomszédnak vagy barátnak szüksége van, s ezt a hiányt ők képesek pótolni. A zöldség, gyümölcs vagy tágabban gabona és hústermék önellátást (termelést, feldolgozást, belső kereskedelmet, stb.) a polgárok települési szinten szervezzék meg hálózati rendszerként. A zöldség önellátás programjára és ennek megvalósítására például Csókakő már nagyon jó alternatívát tud mutatni.
Az önkormányzat testület és a magisztrátus javasoljon olyan lépéseket, amelyek egyrészt a település szintjén a megújuló energiák használatát széles körben lehetővé teszi, másrészt a közmunkások és önkéntes polgárok segítségével folyamatosan gyűjtsék össze a zöldhulladékot, amelyek helyben fűtőanyagok alapanyaga lehet.
Sorolhatnánk a további közösségi feladatokat, de a felsorolt családi és települési összefogások mindenki számára ösztönzéseket adhatnak, amelyek egyúttal felkészülést jelentenek a problémák sikeresebb megoldására.
Az önmagunk által teremtett nagyobb biztonság mindenkiben erősítheti a nyugalmat, az életkedvet és a hitet.
Legyen minden család és település időben és okosan önellátó!
Kérjük, forduljanak kérdéseikkel és javaslataikkal az önkormányzati képviselőkhöz és - ahol vannak - a magiszterekhez, valamint a polgármesteri hivatalhoz.
Települési Önkormányzat
Kiadta: Stratégiakutató Intézet, 2011


Az abai részvételi demokrácia modell bemutatása (2007-ig) Az abai részvételi demokrácia modell bemutatása
Kezdeményező kistérség és demokráciakísérlet - A Sárvíz kistérség és Aba nagyközség közös modellje Az abai részvételi demokrácia modell bemutatása

Az abai részvételi demokrácia modell bemutatása (2007-ig)

XI. Az abai modell: a helyi demokrácia fejlesztése, a társadalmi szerződés létrehozása (2005 január)


Magyarország sem maradt ki a részvételi demokrácia kísérletekből, sőt egy igen hatékony modellt fejlesztett ki. Ezért részletesen bemutatjuk egy dunántúli (Székesfehérvárhoz közeli) nagyközség, Aba demokráciafejlesztési koncepcióját és kibontakozó gyakorlati példáját.
Európában a részvételi demokrácia megvalósításának programját elméletileg - az információtól a közös döntésig (a valós részvételig) - négy fejlesztési szakaszra bonthatjuk:
1. Az információáramlás két irányúsítása: a választott képviselők, és az önkormányzati intézmények számára lehetővé teszi a lakosság elvárásainak, kívánságainak jobb megismerését; a lakosság betekintést nyerhet a döntések tartalmába és a döntéshozók szándékainak és az önkormányzattól független objektív feltételek megismerésébe. - Ez a szint Abán egy éven belül megvalósítható és azóta ez meg is történt. Kidolgozták az információáramlás különböző technikáinak rendszerét is.
2. Konzultációs rendszer (strukturált párbeszéd) kialakítása: a lakosság kifejtheti álláspontját az adott kérdésekben, de a hatalom gyakorlói nem kötelesek azt figyelembe venni a döntéshozatalok során. - A második szint eléréséhez Abán a feltételeket biztosítottnak látjuk. A felmérések valamint a már korábban is rendszeresített falugyűlések népszerűsége alapján az önkormányzat, s a lakosság részéről a szándék egyaránt tapasztalható. A lakókörzetek képviseleti rendszerének kialakítása és a társadalmi szerződés megkötése e téren alapvető fontosságú.
3. Egyeztetés és együttműködés rendszere: a fejlesztésnek ezen a szintjén a lakosság teljes részvétele megvalósul a lakókörnyezetükhöz kapcsolódó fejlesztési projektek megvalósításában (lásd Ile de France, Lille). Abán ez az intelligens várossá válás programja , vagy többek között a Dél Kapuja projekt, stb. Ezen a szinten a helyi döntéshozó és végreható hatalom időnként önkéntes kompromisszumok megkötését vállalhatja. Ennek a szintnek a működőképességéhez az önkormányzat részéről kijelölt felelős személyre van szükség. Európában általában az egyik alpolgármester feladata a rendszer működtetése. - Világosan meg kell határozni azon kérdésköröket, témákat, amelyekben az együttműködés sikerrel végig vihető. Az első egy-két évben olykor tanácsos ezt a kört leszűkíteni, mert minden kudarc gyengítheti a továbblépést, elbizonytalanítja a polgárokat.
4. Participáció (részvétel) szintje: a hatalom megosztása a közösen hozott döntésekben (co-décision) is jelentkezik. - Ennek a szintnek a megvalósítása véleményünk szerint még a jövő kérdése, de előkészítése az intelligens (város és terület-) fejlesztések során szem előtt tartandó. A felmérések alapján egy ilyen mélységű felelősségvállalásra az abai lakosság ma még nem felkészült. Ugyanakkor fontosnak tartjuk a felkészítő munkát: mobil telefonos tájékoztató jellegű szavazások, interaktívitás, a kábeltévé műsoraiban a lakossági vélemények (lakókörzetek) bemutatása, a vélemények ütköztetése, kerekasztal beszélgetések, a honlapon rendszeres fórumok szervezése stb. Ezekre az újításokra a lakosság nyitott.
Annak ellenére, hogy a részvételi demokrácia gyakorlata hihetetlen gyorsasággal terjed Európa és világszerte, ma még az eredmények igen bizonytalanok. Az okok több tényezőre is visszavezethetők:
• A politika és a közpolitika között ma még nehéz a határvonalat meghúzni, így a képviseleti (közvetett) és a részvételi demokrácia szembeállítása a civil szféra és az önkormányzatok együttműködése helyett érdekellentéteket generál(hat). - Abán a felmérések azt mutatják, hogy a lakosság bár a fogalmak pontos meghatározásával nincs tisztában, a kontrolkérdések azonban világosan mutatják, hogy különbséget tudnak tenni a pártalapú politizálás és a helyi közpolitika között. Összességében pozitív véleményüknek adtak hangot, amikor aláhúzták, hogy Abán a pártpolitika nem dominál. Ezt a meggyőződést kihasználva jelentős lépéseket lehet tenni a bizalom és a részvétel irányába. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy a választ adók többsége kívül érzi magát a helyi közéleten. Miután a lakosság korát, nemét, érdeklődését és szociális helyzetét tekintve is igen szórt még az egyes lakókörzeteken belül is, javasoljuk, hogy ne csak a területi elv, hanem tematikák és feladatok mentén is kíséreljen meg az önkormányzat mozgósítani: például az Aba Napok kiszélesítése, amelynek során egy-két lakókörzet bemutatkozik, vagy a gyerekek felnőttekhez hasonló szervezése, versenyek stb.
• A demokráciafejlesztés negyedik szintje a jelenlegi intézményi és társadalmi környezetben inkább idealisztikus, mint megvalósítható cél. Ez is indokolja, hogy a fejlett észak országaiban a negyedik szakaszt az információs technológia intenzív alkalmazásával képzelik el. Abán ez alapvetően a helyi és kistérségi e-közigazgatás lenne, amelynek részletes programja elkészült. - Abán, ismételten utalnunk kell felmérésünk azon eredményére, hogy a lakosság rendkívül nyitott az új irányában, annak ellenére, hogy az önkéntes részvételre sokak lehetősége korlátozott. A körzetesítést kihasználhatjuk az információs kultúra terjesztésére: körzetenkénti ingyenes tanfolyamok, Internet elérés, kábeltévében közvetített lakókörzeti műsorok, vetélkedők indulhatnak. Olyan programok, ahol az egymást alig ismerő vagy kapcsolatot nem tartó egyének közös identitása, összefogása erősíthető.
• Az állampolgárok közösségi részvétele sok országban kétes: szkepticizmus, személyes döntések, félelem a nyilvánosságtól stb. Nagy arányú részvétel szinte sehol sem valósult meg. A tapasztalatok alapján átlagosan tíz százalékos részvétellel lehet számolni, ami nagyvárosok esetében igen tekintélyes létszám, de egy kisvárosban, vagy községben a program esetleg ellehetetlenüléséhez vezethet. - Ezzel a lehetőséggel sajnos Abán is számolni kell, annak ellenére, hogy a kijelölt két körzetben végzett felméréseink pozitív hozzáállást és erős fogadókészséget mutatnak. A jelenlegi civil aktivitást vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a közösségi aktivitás jelenlegi szintje nagyon alacsony a községben. Bár a választ adók többsége időhiányra hivatkozott, a kérdezőbiztosok benyomása az volt, hogy sokkal inkább az érdektelenség és a közösségen kívüliség érzete a passzív magatartás igazi oka. Abán is számítani lehet arra, hogy a kezdeti lelkesedést komoly lemorzsolódás fogja követni. Igen nagy a valószínűsége annak is, hogy háztartásonként csak egy, jó esetben két személy fog részt venni a körzeti fórumokon. Ez egy hetven felnőttet számlálókörzetben, optimális esetben is csupán 20-30 résztvevőt jelenthet. Tíz-húsz százalékos aktivitás mellett 10-12 főre lehet számítani, ami megint csak negatív hatású, hiszen a „miért csak mi?” kérdése óhatatlanul vetődik fel. Javasoljuk tehát, hogy a munka vagy nagyobb körzetekben, vagy több körzet összevonásával történjék. A másik fontos elem a gyűlések, fórumok időtartama. A lakosság nagy része ingázó, gyerekeket nevel vagy idős ember. A végeláthatatlan gyűlések riasztóak. Ezért javasoljuk, hogy a fórumok időtartamát és a hozzászólásokat egyaránt időben korlátozzák, és a körzeti képviselőkkel együttműködve dolgozzanak ki egy egységes ügyrendet. Felméréseinkben ezt a megoldást minden választ adó támogatta. A lemorzsolódás csökkentésének másik módja a helyi fórumok, gyűlések folyamatos ébrentartása: a napirendek sorában mindig be kell illeszteni egy közérdeklődésre alkalmas kérdést, információt, meghívott személyt. A lakókörzeti képviselő szerepe és személyisége meghatározó.
• A döntéshozatalba való bevonás egyik sarkalatos kérdése marad, hogy a lakosságnak semmiféle kötelezettsége sincs, így a felelősség megállapítása lehetetlen. Ez komoly feszültségekhez vezethet a választott testületek és a lakosság között. - Ezen egyedül a területi alapon történő választott „civil képviselők” intézményesített rendszere tud segíteni. Az európai példák nyomán Abán is javasoljuk az évenkénti választás lehetőségének nyitvatartását: az alkalmatlan képviselők lecserélésére, s más aktív és tehetséges személyek számára is teret adni a közösségen belül. Ez a rendszer erősítheti az önkontrolt, valamint a képviselő kontrollját is. A másik fontos elem lehet, hogy a körzeti gyűlések hozzászólásait, javaslatait és szavazásait egyszerűsített jegyzőkönyvben rögzítsék és azt a körzet minden háztartásába juttassák el. A lakosság személyes felelősségvállalását, de a rendszer átláthatóságát is csak a nyilvánosság keretei között lehet biztosítani.
• A civil szervezetek ma jóval kisebb szerepet játszanak a helyi közéletben, mint azt korábban tapasztalhattuk. Anyagi függőségük a helyi önkormányzatoktól a lakosság bizalmatlanságának forrása is lehet. Legitimitásukat a lakossági vélemény formálásában és képviseletében gyengíti, hogy jelenlétük nem reprezentatív minden lakókörzetben. - Abán annak ellenére, hogy a hazai viszonyok között jól működő civil élet van, az általunk megkérdezettek többsége nem vagy alig ismeri a civil szervezeteket. Ugyanakkor a helyi demokrácia fejlesztése szempontjából szerepük nem elhanyagolandó. A lakossági megítélésük jónak mondható. Ezért javasoljuk bevonásukat a konzultatív testületekbe, amivel a körzeti képviselők munkáját és a lakókörzetek tájékoztatását, vitáját segíthetjük.

11.1. A civil képviselők bemutatása, terveik elemzése

2005. május elején kérdőíves felmérés készült az abai megválasztott civil képviselők körében. A postai úton kiküldött 24 kérdőívből húsz érkezett vissza kitöltve, így ezek kerültek feldolgozásra.
Az alábbiakban a kutatás gyorselemzését mutatjuk be: az első rész a civil képviselők demográfiai adatait tartalmazza, idegen nyelv tudását és a számítógép használati szokásaikat, a második rész pedig a társadalmi szerepvállalás és a civil képviselőség feladatkörének önértelmezésére összpontosít.
A nemek szerinti megoszlás alapján az abai civil képviselők 75%-ka férfi, 25 %-ka nő. A legtöbben a 30-40 év közötti korosztályhoz tartoznak (45%), a 40-50 és az 50-60 év közötti korosztályból csak öt-öt képviselő van és mindössze egy személy harminc év alatti. Az abai civil képviselők többsége tehát közép-korosztályhoz tartozik.
A képviselők családi állapotát illetően elmondható, hogy 75 százalékuk családos és csak 25 százalék elvállt, hajadon vagy nőtlen. Iskolai végzettség szempontjából nincs túlreprezentálva sem a felsőfokú, sem az alacsonyabb végzettséggel rendelkező képviselők aránya. Nagyjából fele-fele arányban szerepelnek azok, akiknek maximum érettségije van (12) és azok, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek (8). A legtöbben szakiskolát végeztek (30%), 20 százalék érettségizett, 15-15 százalék azok aránya, akik egyetemet vagy posztgraduális képzést végeztek, 10-10% a nyolc osztályt és a technikumot végzettek aránya. A civil képviselők 65 százaléka teljes munkaidőben dolgozik, 10 százaléka csak részmunkaidőben, 25 % pedig inaktív (nyugdíjas). Hasonlóan az iskolai végzettséghez a foglalkozás tekintetében is megoszlanak a képviselők. A civil képviselők 30 százaléka van vezető pozícióban, húsz százalék szakmunkás, 15 százaléka egyéni vállalkozó, tíz százalék szellemi beosztott. Mindez azt mutatja, hogy az abai polgárok nem elsősorban értelmiségieket vagy egyáltalán szellemi munkát végzőket választottak ki.
A képviselők 65%-ka egy nyelvet sem beszél társalgási szinten, 20% beszéli a németet, 15% pedig az angolt. Ez a kép egyezik azzal az általános helyzettel, hogy a mai középnemzedék tagjainak többsége nem beszél idegen nyelvet.
Arra a kérdésre, hogy ki milyen típusú munkahelyen dolgozik, azt a választ adták, hogy a képviselők körülbelül ugyanolyan arányban dolgoznak a magánszférában mint az államiban, s az önkormányzati munkatársak aránya 20%.
A képviselőknek 70 százaléka rendelkezik számítógéppel, 30 százaléknak pedig se a munkahelyén, se otthon nincs számítógépe. Ez az adat meglepetés, hiszen ez arány kétszerese az országos átlagnak. Az internet hozzáférési lehetősége a képviselők 55 százalékának van, ami megint sokkal magasabb az országos átlagnál. Az internetet leginkább tájékozódásra, információgyűjtésre használják (55%), e-mailezésre harminv százalék, tanulásra 20% és csak 15% azok aránya, akik az internetet üzleti tevékenységre is használják. A képviselők 60 százaléka korábban nem vállalt semmilyen társadalmi szerepet, 40 százaléka pedig már régebben is rendelkezett hasonló tisztséggel. Ez megint jó jel, hiszen a hatvan százalék arra utal, hogy a többség most először kap közösségi megbízatást, így a helyi társadalomból többségében új emberek jutottak képviseleti lehetőséghez.
A képviselők a részvételi demokrácia fogalma alatt a következőket értik: szélesebb körű, úgynevezett strukturált párbeszéd helyi döntéshozók és a lakosság között (85%); a lakosság szélesebb körének bevonása a döntések előkészítésébe (80%); civil képviselők segítségével hatékony települési civil testület/ fórum létrehozása (55%). Továbbá lényegesnek tartják az információ eljuttatását mindenhova (40%), a társadalmi szerződés megkötését az önkormányzat és a lakosság között (40%); a helyi társadalom (vagy csak az utcaközösség) gondolatainak, értékeinek, szándékainak kifejezését (35%); az önkormányzat hatékony működésének támogatását (35%). A válaszokból az derül ki, hogy a strukturált párbeszéd vitte el a pálmát, ami arra utal egyúttal, hogy a civil képviselők értik a részvételi demokrácia központi gondolatát, miközben mindehhez képest csak fele szavazatot kapott a társadalmi szerződés megkötése az önkormányzat és a lakosság között (40%) és a helyi társadalom (vagy csak az utcaközösség) gondolatainak, értékeinek, szándékainak kifejezése (35%).
A legtöbben azért vállalták el a civil képviselőségre való jelölést, hogy Aba sikeres, fenntartható, intelligens kisváros legyen (75%), a képviselők 50 százaléka azt vallja, hogy felkérték ennek a tisztségnek az elvállalására, 45-45 % felelősséget érez a közügyek iránt, vagy véletlen folytán alakult így. A családtagok javaslata vagy az egyéni érdek, elenyésző mértékben játszott szerepet a jelölés elvállalásakor, mindössze 10%-ban. Ez a válaszsor pedig azt a visszajelzést adja, hogy a többség nem csak ismeri, hanem támogatja is, hogy Aba intelligens kisváros legyen.
Arra a kérdésre, hogy mi a civil képviselők legfontosabb feladatköre, a válaszadók legtöbben az utcaközösség és ezen belül a családok érdekeinek képviseletét (85%) jelölték meg, továbbá a lakossági aktivitás erősítését, hogy Aba fenntartható, intelligens kisváros legyen (70%), és végül a lakosság inspirálását, hogy részt vegyen a részvételi demokráciában (70%). Az információk eljuttatását a lakossághoz, a civil képviselők 30%-ka tartja fontosnak. Érdekes módon a pénzforrások felkutatását a célok elérése érdekében a képviselőknek csak 10%-ka jelölte meg.
A civil és más képviselők központi fórumának, az „Abai Magisztrátus”-nak, a képviselők 75 százaléka szerint az a szerepe, hogy érvényre juttassa az utcaközösség érdekeit, 70 százaléka az összefogást hangsúlyozza a közös jövőkép szisztematikus megvalósítása érdekében és ugyancsak 70% az utcaközösség értékeinek, céljainak érvényesítését. Az talán ellentmondásra utal, hogy az utóbbi két kérdésnél az elsőbbséget az utcaközösség érdeke/értéke kapta, miközben a részvételi demokrácia értelmezésénél ugyanez a szempont az egyik utolsó helyre került.
A képviselők 50-50 százaléka gondolja azt, hogy a civil képviselők fórumának az a szerepe, hogy jövőképet adjon a falunak, és együttműködő partnerséget biztosítson az önkormányzattal. Ez majdnem egy ideális válaszarány, hiszen sem a jövőképalkotás, sem az önkormányzattal való együttműködés nem szorul háttérbe.
Summázva az eddigieket azt mondhatjuk, hogy az abai civil képviselők egyrészt jól reprezentálják a helyi társadalmat, másrészt az átlagosnál felkészültebbek, tudatosabbak, harmadrészt pedig a vállalt szerepüket meglehetősen magas szinten értelmezik.

11.2. Az abai részvételi demokrácia létrejötte és az e-demokrácia esélye (eseménytörténet)

Ebben a fejezetben másfél év (2004. júniustól - 2005. végéig) eseménytörténetének fontosabb fordulópontjait foglaltuk össze. Az abai demokrácia-fejlesztési kísérlet, vagy a társadalmi szerződés megkötésének gondolata először 2004 tavaszán-nyarán merült fel. A program kezdeményezése azzal indult, hogy az önkormányzat (mindenekelőtt Kossa Lajos polgármester) 2004. őszén falugyűlésen ismertette az elképzelést. Az eseménytörténet legizgalmasabb időszaka 2005 márciusának elején volt, amikor Abán a 24 utcaközösség polgárai a kultúrházban megválasztották civil képviselőiket. Ebben a fejezetben a demokrácia-fejlesztési kísérlet történetének legfontosabb dokumentumait publikáljuk.
A demokrácia kísérlet hivatalos indítása (Falugyűlés, 2004. szeptember)

Aba nagyközség önkormányzata 2004. szeptember 23-án (csütörtök) 18 órára falugyűlést hivott össze az abai Millenniumi Parkba. Ennek a meghívójában a következő mondatok szerepeltek:
„2004. január 1-je jelentős mérföldkő településünk életében, a kormány pozitív döntésének köszönhetően önálló kistérséggé vált a Sárvíz, Aba pedig térségközpontként történelme legnagyobb lehetősége előtt áll. Az önálló térséggé válással új fejlesztési források is megnyíltak előttünk, amelyek segítségével az elkövetkező hónapokban eddig soha nem látott beruházási hullám indul el Abán a néhány milliós munkáktól milliárdos fejlesztésekig bezárólag. A lehetőség egyben nagy felelősséget is magával hordoz, ezért meggyőződésünk, hogy a fizikai (külső) megújulás csak akkor lesz sikeres, ha ezzel egyidőben a közösség lelki-szellemi megújulása is elkezdődik. E törekvést elősegítendő Aba Nagyközség Képviselő-testülete egy helyi társadalmi szerződés megkötését kezdeményezi.
Az új programok és fejlesztések az élet szinte minden lényeges területét egyszerre és egymást erősítve indulnak el, amelyek sikeréhez elengedhetetlen az önkormányzat és a helyi társadalom szoros és hatékony együttműködése.”
Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötésére

Abán a társadalmi szerződés előkészítése, megvitatása és a civil képviselők megválasztása érdekében minden család az előbbi Felhívást kapta meg. Ennek a szövege a következő volt:

Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötésére

„Hol tartunk ma?
Hogy is hangoznak ma a régi igazságok? Egy falu, vagy egy város közös remény és vállalkozás. Egy település helyi társadalma közös létforma és összetartozás tudat. Egy önkormányzat együttes vállalkozás a település vezetésére és életkedvének erősítésére. Egy iskola olyan intézményes szellemi együttműködés, amely a fiatalok számára tudást és életvezetési stratégiát kínál. Egy család sem más, mint - túl a termelési és fogyasztási szerepeken - érzelmi, lelki és szellemi közösség.
Megvalósult ez? Ma a helyi társadalmakban az a felfogás erősödött meg, hogy mindent inkább egyedül próbálj meg, mint bárki mással együttműködve. Ez az íratlan életfelfogás ma azért uralkodik, mert az elmúlt száz évben a különböző helyi elitek gyakran a közösség érdekével szemben vezettek. Ám nem foghatunk mindent a külső körülményekre. Ne felejtsük el, hogy nagyon sok utcában a szomszédok képtelenek együttműködni, sőt a legkisebb érdek- vagy értékellentétet is csak durva eszközökkel próbálják meg orvosolni. Nézzünk körül tágabb és szűkebb világunkban, s magunkban. Mindenfelé azt tapasztalhatjuk, hogy a normális együttműködés akadozik, sőt akár azt mondhatjuk, hogy az új barbárosodás inkább terjed, mint csökken. Nincs elég nyugalom, elég béke bennünk, nem tudunk a másik emberre figyelni, a másik érdeke számunkra érdektelen, ítéleteinket pontatlan információkra vagy vélekedésekre alapozzuk, a másik embernek nem a jobb, hanem a rosszabb arcát látjuk, a közösségek vezetőit szinte mindig előítélettel nézzük, haragszunk a körülöttünk lévő világra, miközben a saját portánkat sem tesszük rendbe. Nem értjük a világot, nem érezzük jól magunkat benne és javításáért lehetőleg semmit nem akarunk tenni.
Bezzeg magát mindenki jónak és tisztának tartja, miközben másokat- ha nem is mindenkit - rossznak és tisztázatlannak ítél. Ebből vagy az következik, hogy mindenki rossz, az is, aki magáról jót gondol, vagy mindenki legalább részben jó, s akkor magunkról is feltételeznünk kell, hogy legalább részben rosszak vagyunk. Ha nem veszünk részt a közösség életében, s nem egyszer - a sok korábbi sérülés miatt - szinte elbújunk a világ elől, akkor sem az nem derülhet ki, hogy jók, sem az, hogy rosszak vagyunk. Nos, itt tartunk ma. Olyan sok sérülést, megaláztatást, fájdalmat okozunk egymásnak, hogy szinte lehetetlenné tesszük a másokkal való gondolatcserét, lelki egymásra figyelést vagy a közös fellépést. Markánsan fogalmazva: nincs közösség és nincs egyéni boldogság, s a kivételek most is csak a szabályt erősítik. Mindez abban is megnyilvánul, hogy az egyéni és családi határainkon túli települési-közösségi világban nincs - se íratlan, se írott formájú - társadalmi szerződés.

Hol tarthatnánk?
Haragudhatunk bármennyire a külvilágra, a szomszédra, a falura, a hatalomra, a globalizációra, de az a közismert igazság nagyon nehezen cáfolható meg, hogy saját világunkban, a családunkban, a baráti körünkben (ha még, vagy már van) mi vagyunk az illetékesek, és mi hozzuk a döntéseket. Elsősorban rajtunk múlik, hogy szeretteinket a tenyerünkön hordjuk, vagy nem, hogy a külső siker hajszolása helyett - jelképesen is - saját kertünket építjük-e, vagy nem, hogy a közösség dolgaiban önzetlenül segíteni akarunk-e vagy nem. Nem a szegénységtől vagy a gazdaságtól függ, hogy kimondott mondatainkkal bántani akarunk-e, vagy nem, hogy az utcasarkon hallott gonosz megjegyzéseknek hiszünk-e, vagy nem, hogy keresztény emberként Isten szeretete, vagy ateista emberként humanista erkölcs vezet-e minket, vagy nem.
Évszázadok óta ott tarthatnánk, hogy a többség legalább többnyire a jó mellett döntsön. De ez még nem történt meg, s olyan illúziónk sem lehet, hogy ez rövidesen bekövetkezik. Ugyanakkor magunkban és másokban gyakran azt tapasztalhatjuk, hogy a többség igen is a jót szeretné választani, de valami vagy valaki közbeszól, akadályoz, elterel. És mi ebbe belenyugszunk. Hasonló a helyzet a közösségekkel is. Egyáltalán nem tartunk ott, hogy az emberek egymás iránti empátiával és nyitottsággal - már a napi érdekeik miatt - együttműködjenek, holott igazából minden ember vágyik társakra, baráti közösségekre, s sok minden feladatot ellátna, ha a külső világban tapasztalná, hogy becsülik, megszólítják és felkérik. Keressük tehát a közösséget, de valami - fáradtság, kudarc, rossz pletyka, stb. - elterel minket. Azért is belenyugszunk ebbe, mert nem gondolkodunk elég világosan. Már régen ott tarthatnánk, hogy az önkormányzat erkölcsi súllyal bír, a közösség vállalja a megválasztottait, és a közös döntések valóra váltásáért mindenki hajlandó egy kapavágásra. Már régen annak örülhetnénk, hogy az egy utcában lakók számára erkölcsi parancs a szomszéd megbecsülése és támogatása, vagy semmi akadálya nem lenne annak, hogy saját tudásainkat is felkínáljuk az utca végén lakóknak is. Már régen oda juthattunk volna, hogy a rokonok között bensőségesebb a kapcsolat, s a családokban a szeretettel szemben nem alternatíva a viszály. De a külső világ sajnos pontosan olyan, mint a belső világunk, s fordítva, a belső világunk nem jobb, mint a sokat szidott külső világ. Várjuk, hogy kívülről szeressenek minket, de mintha képtelenek lennénk arra, hogy a kintieket szeressük.
Az egész globális, vagy lokális világunkban ismételten tudatosul: a megváltás aligha kívülről, sokkal inkább belülről érkezik. Nem másoktól jön, még ha mások sokat segíthetnek is. Nincs mire várnunk, holott a várakozás állapota egyébként izgalmas lehet. A belső döntéseket mindenkinek naponta kell meghozni, s naponta kell azzal szembesülnie, hogy miben volt erős és gyenge. A közösségnek, és különösen a közösség (például az önkormányzat, az egyház, az óvoda és az iskola) vezetőinek pedig mindent meg kell tenni azért, hogy intézményes és intézményeken túli, de szervezett támogatást adjanak a személyes jó döntések meghozatalához és az ezekből következő kisközösségi cselekvésekhez. Milyenek legyenek ezek az intézményes segítségek, és hogyan szerveződjenek meg és váljanak elérhetővé?
A titok és a jó válasz is valahol itt rejtőzik.

Hogyan jutunk tovább?
A válaszhoz vezető felvetések nagyon evidensek. 1. Tisztázzuk, hogy településként és közösségként milyenek vagyunk! 2. Tisztázzuk, hogy mit akarunk együtt sokfélét és sokféleképpen! 3. Tisztázzuk, hogy miképpen jutunk el oda, ahova akarunk haladni! 4. Ha tisztáztuk a fő kérdéseket, akkor kössünk nyilvános megállapodást, helyi társadalmi szerződést! 5. Ha tisztáztunk minden lényegest, akkor döntsük el, hogy saját magunk mit teszünk mindennek érdekében! 6. Ha saját akaratunkat tudjuk, a szomszédokkal együtt valakit - mintegy negyven településrészen - bízzunk meg az összefogás szervezésével! 7. Az önszerveződéseink összefogói (beleértve a civil szervezeteket is) működtessenek valamilyen községi civil testületet vagy helyi civil parlamentet! 8. Ha helyi társadalmunkat összefogjuk, gyűjtsük össze az ehhez szükséges tudásokat nyilvános formában, és ezeket dolgozzuk fel egy általunk alapított civilegyetemen! 9. Ha elkezdünk magasabb minőséggel együttműködni, akkor saját intézményeinket szeressük jobban és vegyük őket jobban igénybe! 10. Ha szükségképpen új utakra is indulunk, s új közösségi vállalkozásokba kezdünk, akkor ezeket becsüljük meg, s - ahogy ezt az emberek mindig is tették - fogjunk össze az elképzelés valóra váltásáért!
Sok-sok kérdést tehetnénk még fel, de talán gondolkodási irányként és módszerként ennyi is elég. Számos felvetésre már válasz is van, vagy legalább is a válaszkísérletek már születőben vannak. Az elmúlt években komoly - más településen még el sem képzelt - válaszalternatívák fogalmazódtak meg, s azt egyre nehezebb vitatni, hogy az intelligens várossá válás átfogó, egyszerre a hagyományokra és a jövőre építő programja jó kiindulópont. Úgy érezzük, eljött az ideje, hogy a nagyközség önkormányzata és a település lakossága egymással nyilvános társadalmi szerződést kössön. Ennek azonban csak akkor van értelme többek között: 1. Ha nem csak megegyeztünk, s testületileg elfogadtuk, hanem a többség belül is vállalja a közös programot. 2. Ha a közös jövőterv nem csak néhány hónapra, hanem legalább egy évtizedre előre lát. 3. Ha a helyi társadalmi szerződést nem csak a vezetők, hanem a helyi polgárok is aláírják. 4. Ha mindenki előtt világos, hogy a társadalmi szerződés betartásáért minden fél személyesen is felelős. 5. Ha a többség érzi vagy érti, hogy ebben a modern világban ez a társadalom vagy közösségfejlesztés talán fontosabb, mint a korábbi századokban.
Javasoljuk, hogy minden jó akarat és tudás összesítésére alakuljon meg - elsősorban helyi vezetők s polgárok, valamint szakmai konzulensekként hazai és külföldi tanácsadók részvételével - egy olyan testület, amely a következő hónapokban megfogalmazza a társadalmi szerződés szövegét, amelyet aztán az önkormányzat és a helyi civil társadalom közös vitára bocsát. Ha a nyilvános viták után a társadalmi szerződés szövegéről és céljáról a többség által elfogadható megegyezés születik, akkor az abai társadalmi szerződést írja alá mindenki, főként azok, akik programját tudatosan elfogadják és vállalják, majd ezt követően mindenki, vagy minden család kapjon belőle (díszes oklevélként) egy példányt. Ha ide eljutunk, és új alapokon folytatódik a közösség lelki-szellemi megújulása, egy rendkívül komoly és távlatos feltételt teremtettünk meg az élhetőbb, a kevesebb szenvedést okozó és az eredményesebb együttműködést szolgáló jövő érdekében.
2004-09-06. Aba Nagyközség Képviselő-testülete”
Helyi társadalmi szerződés megvalósítási forgatókönyv tervezete (harmadik változat)

Abán a nagyközség képviselő testülete és a falugyűlés egyaránt megszavazta és elfogadta, hogy szülessen meg a helyi társadalmi szerződés az önkormányzat és a helyi polgárok, családok között. A társadalmi szerződés koncepcióját, tartalmát ismerteti a „Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötésére.”
Ennek alapján a helyi társadalmi szerződés létrehozásának, aláírásának a következő forgatókönyvét javasoljuk:

szakaszok feladat neve tartalma megvalósítás időpontja felelős 1. szakasz 24 körzet kijelölése, a forgatókönyv elfogadása, civil szervezetek jelölései Felhívás értelmében a körzetek határainak megrajzolása, civil képviselőket a polgárok és a civil szervezetek jelölhetnek 2004. dec.15 -2004. jan.30 önkormányzat, civil szervezetek, Stratégiakutató Intézet (SKI)
2. szakasz interjúk három-négy minta-körzetben kérdőíves mélyinterjúk készítése, értékelése 2004. dec.15 -2005 jan.30. SKI
3. szakasz társadalmi szerződés tartalmának tervezete vitaanyagként elkészül választásokhoz a tervezet szövegének összeállítása 2005. febr. 28-ig tanácsadó testület
4. szakasz minta-körzetekben a választások lebonyolítása tanácsadói segítséggel két-három körzetben a minta-választások követése 2004. dec. 15 - 2005 febr. 28. Körzetek, civil szervezetek, SKI, önkormányzat, stb.
5. szakasz a körzetekben a 24 civil képviselő megválasztása minták tapasztalatai alapján az összes körzetben választás 2005. február-március Civil szervezetek, utca-közösségek
6. szakasz civil képviselők helyi szervezete megalakul 24 civil képviselőből megalakul a közös koordinációs csoport 2005. március-április Civil szervezetek, utca-közösségek 7. szakasz civil tudások összegyűjtése a nagyközségi portálon portál készítés vagy kiegészítés, feltöltés, működtetés 2005. április-május SKI 8. szakasz civil képviselők (és mások) számára megalakul a civilegyetem 24 civil képzések új tartalmú, új módszerű képzése 2005. április-december Önkormányzat, közös civil szervezet, SKI+HÉA 9. szakasz társadalmi szerződés nyilvános vitái lakosság széles köreinek bevonása a szerződés előkészítésébe 2005. március-április Önkormányzat, közös civil szervezet, SKI 10. szakasz társadalmi szerződés aláírása - a közös program alapján és minden aláíró példányt kap belőle Ha aláírta az önkormányzat és a közös civil szervezet - és majd a polgárok, családok, akkor mindenki kap egy díszes példányt 2005. márc. 15 - április 15. Önkormányzat és közös civil szervezet
11. szakasz társadalmi szerződés megvalósításának forgatókönyvei, alternatívái közben elkészül és elfogadásra kerül az aláírt szerződés megvalósításának részletes forgatókönyve 2005. április-május Önkormányzat, közös civil szervezet, SKI 12. szakasz társadalmi szerződés megvalósításának első lépcsői folyamatos kontroll és módosítás a megvalósításban 2005. április 15.-től - 2006 dec. 31-ig Önkormányzat és közös civil szervezet
13. szakasz társadalmi szerződés ünnepei, s az intelligens városépítés előkészítése minden előkészíti és felgyorsítja a 2007-2008-ban esedékes várossá válást 2005. április 15.-től - 2006. dec. 31-ig Önkormányzat és közös civil szervezet


A forgatókönyv természetesen csak a nagyobb lépéseket tartalmazza, egy-egy szakasz szükségképpen több kisebb lépésből áll. A folyamat október végétől jövő év április közepéig tart; eldöntendő feladat, hogy ez a bő félév sok vagy kevés idő. A megvalósításba értelemszerűen sokkal több szereplő bevonható, mi csak a legfontosabb típusokat jeleztük. Az első eredményeket érdemben másfél év múlva, 2006 végén lehet összefoglalni, s ez szerencsésen egybeesik az önkormányzati választásokkal is. 2004. 10. 20.
Stratégiakutató Intézet
Levél az abai polgárokhoz (2005. február)

2005 év februárjában az abai családok és tagjaik körlevelet kaptak a helyi önkormányzattól.

„Tisztelt Hölgyem/Uram!

Amint azt Ön már nyilván hallotta, vagy tudja, Aba nagyközség polgárai 2005 őszén, a falugyűlésen úgy döntöttek, hogy a falu lakossága egymással és a falu vezetőivel társadalmi szerződést köt, elsősorban azért, hogy a következő hét-nyolc évre közösen valósítsák meg messzire néző terveiket. Ez az együttműködés társadalmi megállapodása lehet. Az Európai Unió következő fejlesztési időszaka 2007-től 2013-ig, az újabb magyar választási ciklus 2006-tól 2010-ig tart. Ezért ma minden településen 2010-2013-ig érdemes előre gondolkodni és legalább eddig szóló fejlesztési terveket készíteni. A tavaly elfogadott társadalmi szerződés Felhívása nagyon egyszerűen fogalmazta meg a teendőket. Tisztázzuk, hogy településként és közösségként milyenek vagyunk! Tisztázzuk, hogy mit akarunk együtt sokfélét és sokféleképpen! Tisztázzuk, hogy miképpen jutunk el oda, ahova akarunk haladni! Ha tisztáztuk a fő kérdéseket, akkor kössünk nyilvános megállapodást, helyi társadalmi szerződést! Ha tisztáztunk minden lényegest, akkor döntsük el, hogy saját magunk mit teszünk mindennek érdekében! Ha saját akaratunkat tudjuk, az utcaközösségekben a szomszédokkal együtt valakit - mint civil képviselőt - bízzunk meg az összefogás szervezésével! Az önszerveződéseink összefogói (beleértve a civil szervezeteket is) működtessenek valamilyen községi civil testületet vagy helyi civil parlamentet! Ha helyi társadalmunkat összefogjuk, gyűjtsük össze az ehhez szükséges tudásokat nyilvános formában, és ezeket dolgozzuk fel egy általunk alapított civilegyetemen. Ha elkezdünk magasabb minőséggel együttműködni, akkor saját intézményeinket szeressük jobban és vegyük őket jobban igénybe. Ha szükségképpen új utakra is indulunk, s új közösségi vállalkozásokba kezdünk, akkor ezeket becsüljük meg, s - ahogy ezt az emberek mindig is tették - fogjunk össze az elképzelés valóra váltásáért! Ennek a szándékoknak a jegyében most (február 18.-19.-20.-án) Abán a művelődési házban összehívjuk külön-külön a mintegy harminc utcaközösség, avagy településrész lakóit. Ezért a következő kérésekkel fordulunk Önhöz és családjához: 1. A művelődési háztól majd Önnek külön is postázott meghívó szerint jöjjön el az utcaközössége megbeszélésre. (Ebben pontosan szerepel majd, hogy hol és mikor várják Önt és családjának tagjait.) 2. Addig is gondolja végig, hogy a társadalmi szerződés szövegtervezete mit tartalmazzon, azaz milyen feladatokra szövetkezzenek Aba polgárai. Egy előzetes elképzelését majd küldünk Önnek. Ez összegzi a jelenlegi fejlesztési koncepciókat és megpróbálja egyesíteni őket egy átfogó jövőképben.
3. Utcaközösségének más lakóival együtt Ön is válasszon egy ki egy olyan személyt, akit eddig magatartása és alkalmassága alapján méltónak tart civil képviselőnek. Miután remélhetőleg új világ van, nem protokoll embert várunk, nem a múlt elképzeléseit ismételjük meg, nem olyan személyt keresünk, aki eddig csak nagy hangjával tűnt ki, hanem éppen ellenkezőleg olyat, aki ténylegesen képes felelős civil akaratok, álmok, javaslatok konzekvens képviseletére. 4. Ha a civil képviselő választása megtörtént, ha felhatalmazták érdekeik és jövőterveik folyamatos képviseletével, az összes civil képviselő együttesen véglegesítse a társadalmi szerződésben szereplő programot és a program megvalósítása érdekében elképzelt munkamegosztást. Ha ez elkészül március közepéig, akkor - közösen az önkormányzattal és a helyi civil szervezetekkel - a március 15-i ünnepségen nyilvánosságra hozzuk a társadalmi szerződést és lehetővé tesszük, hogy azt minden abai család és/vagy polgár aláírhassa.
5. És akkor nincs „más” feladat, mint 2010-ig (vagy 2013-ig) a közös jövőképet valóra váltsuk, de úgy és csak úgy, hogy ez a lakosság együttes erőfeszítése legyen, méghozzá olyan módon, hogy mindenki személyesen is tudja, hogy neki mi a dolga, miképpen segíthet, miben felelős, miben számítanak rá. Ennek érdekében a következő hét-nyolc évben egy állandóan működő abai civil fórum működik majd.
Kérjük, jöjjön el, higgyen abban, hogy van értelme tervezni, támogassa, hogy Ön és szomszédai méltó képviselőt válasszanak, segítse megalkotni a társadalmi szerződést, s álljon ennek intézménye, a civil fórum mellé. Legyen Abának bölcs és cselekvőképes civil társadalma.
Aktív, kreatív részvételét előre köszönjük. Kossa Lajos polgármester Aba Nagyközség Önkormányzata 2005. február 10.”
Társadalmi szerződés program Abán

Aba polgárai a következő programtervezetet kapták meg 2005 márciusában. Az ezekben a hetekben elkészült és közreadott dokumentumok közül ez vált a legfontosabbá, mert ez foglalta össze 12 pontban a részvételi demokrácia kifejlesztésének programját.
„Örömmel állapítjuk meg, hogy Aba egyszerre a múlt, a jelen és a jövő lehetséges városa. Abának van múltja, mert a múltat fontosnak tartja, és a hagyományokra akar építkezni. Abának van jelene, mert tudja, hogy mit akar, és már kéznyújtásnyira van attól, hogy nagyközség helyett igazi kisváros legyen. Abának van jövője, mert van végre egy olyan település, amely világos és messzire mutató jövőképpel rendelkezik.
Abának a jelenben az egyik legnagyobb gondja az, hogy önmagát hogyan szervezze meg jobban, és polgárainak többségét hogyan emelje fel a részvételi szabadság állapotába.
Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres választ, hogy Magyarországon szinte minden településen a helyi polgárok egyáltalán nem, vagy csak részlegesen lehetnek falusi vagy városi világuk belső alakítói. Ezért döntött úgy Aba nagyközség önkormányzata, és a részvételt már igénylő lakossága, hogy az előbbi helyzeten megpróbál változtatni, és a település minden polgárának felkínálja az aktív szerepet egy társadalmi szerződés keretében.
Mindennek a tudatában kinyilvánítjuk, hogy az abai társadalmi szerződés és egyben demokráciakísérlet a következő programot fogadja el:
1. A társadalmi szerződés deklarálja Abán, hogy a részvételi demokrácia kiépítése megkezdődött. Ezt maga az önkormányzat döntötte el, amikor testületi határozattal elindította a társadalmi szerződés létrehozásának folyamatát.
2. A társadalmi szerződés Abán minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai nagyközség s a közeljövő városában részt vehessen a jelen és a jövő formálásában.
3. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon, és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze.
4. A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy az abaiak egymásra figyelve, és egymást segítve megvalósítsák messzire tekintő jövőképüket.
5. Ez a szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a tízes évek közepéig fogalmazódott meg, de a szerződés hosszabbítható, ha eredményes lesz. A társadalmi szerződés lényege az, hogy létrejövő megállapodás és a részvételi demokrácia segítségével Abán mindenkinek javulhasson az életminősége.
6. Az életminőség emelését szolgáló program elkészült. Ennek magjában az áll, hogy Aba az európai és a magyar információs- és tudástársadalom korszakában nem egyszerűen város, hanem intelligens (tudásszerető és tudást alkalmazó) város lehessen. 7. Nem kevésbé lélekemelő távlatot jelent a Dél Kapuja program, amely Abának konkrét civilizációs és kulturális fejlődést kínál: a gazdaság fejlesztésben technológia parkot, gyógyvizes turisztikai élményparkot, intelligens lakótelepet, valódi és kultúrált városközpontot, természeti és környezeti rekonstrukciót, a hagyományokhoz való visszatalálást, kölcsönös emberi tiszteletre építő világot, az emberek és intézmények közötti értelmes dialógust, és egyáltalán olyan városi környezetet és klímát, amelyben a település szélén élők sem érzik azt, hogy ki vannak rekesztve. 8. Aba már boldogan nézhet hátra, hiszen a legnehezebb első lépéseken túl van: az önkormányzat által elfogadott fejlesztési programmal 2004. őszén a teljes lakosságot képviselő és sokak részvételével megtartott falugyűlés azonosult. 9. A társadalmi szerződés tehát nem akar egyebet, mint azt, hogy a helyi polgárok lelkileg és szellemileg azonosulhassanak a közösség jövőképével, és ennek következményeként ki-ki személyesen, vagy közösségi fellépések keretében folyamatosan részt vehessen a jövő kis városának létrehozásában. Ebből az is következik, hogy a tervek valóra váltásáért nem csak a döntéshozók, vagy az intézmények, hanem minden egyes ember és család is felelős. Jelképesen mondva: mindenkinek újra rendet kell tartania háza kertjében és az a háza előtt, az utcán.
10. Ezért hoztuk létre a strukturált párbeszéd rendszerét, hiszen az abai utcaközösségek tagjai megválasztották képviselőiket, és képviselők pedig létrehozták saját közös civil intézményüket, amivel megteremtették a tényleges párbeszéd hiteles feltételét. 11. Az intézményes párbeszéd fóruma ugyanakkor vállalja, hogy a régi idők módján, a régi idők technikáival nem tolja háttérbe az állampolgárt, a következő tíz évben folyamatosan lehetőséget teremt minden cselekedni akaró helyi polgár és család személyes részvételére a döntésekben és a cselekvésekben.
12. Végül ezt az új demokratikus ügymenetet és közösségi együttműködési hálózatot hosszú távon is működőképessé teszi, hogy támogatóként és ösztönzőként ott áll mögötte a helyi önkormányzat. A 12 pont ismeretében és tudatában mindnyájan kijelentjük, hogy a részvételi demokrácia programját elfogadjuk, a társadalmi szerződés intézményes rendszerét működtetjük, és minden akármilyen helyi okból induló civakodás helyett a kölcsönös tisztelet és egymásra odafigyelés jegyében hosszú távon szerződünk arra - mint a bevezetőben említettük - Aba jövőképéből valóságos jövő legyen.
Legyen Aba Magyarország egyik legszeretetreméltóbb és polgáraihoz leginkább jóságos, hagyományokra építő, a kultúrát továbbvivő, Európa figyelmére is méltó, intelligens-bölcs kisváros.
Közösen kérjük, hogy ezt a társadalmi szerződést minden abai család egy-egy képviselője egyetértő kézjegyével lásson el.
2005. március 14.
Társadalmi Szerződés (ünnepi) Napja

Március 14-én, az abai Millenniumi Parkban a helyi polgárok elfogadták és aláírták a társadalmi szerződést. Erről a nem mindennapi estéről (népünnepélyről) a következő beszámoló született. „A királyságot és a köztársaságot az ember hozta létre, mondja a híres francia filozófus, Alexis de Tocqueville, a község viszont Isten keze nyomán kel életre, s a község attól fogva létezik, hogy emberek vannak, viszont a községi szabadság ritka és kényes dolog. Aba klasszikus község, méghozzá olyan község, amely nagysága és közakarata miatt rövidesen város lesz, ám a legfontosabb kérdés az, hogy a községi szabadság milyen mértékben valósul meg. A községi szabadság egyik feltétele, avagy hagyományos formája és garanciája az önkormányzás, míg a másik feltétele, avagy egyszerre régi és új formája a részvételi szabadság valóra válása. Ennek a modern formáját és intézményét most keresi az egész világ, köztük Európa is.
Aba nagyot és merészelt gondolt most, amikor a részvételi szabadság formájának - Magyarországon elsőként - a társadalmi szerződés létrehozását vállalta. A nagyközség önkormányzati testülete és a helyi civil szervezetek úgy határoztak, hogy Abát huszonnégy utcaközösségre bontják fel, s mindegyik utcaközösség megválaszthatja a saját képviselőjét. És lássunk csodát: a gondolatot tett követte, mert március elején mind a huszonnégy képviselő megválasztása sikerült, sőt az önkormányzati testület után a huszonnégy képviselő is megvitatta és elfogadta az abai társadalmi szerződés szövegét. Ez véletlenül, vagy nem véletlenül 12 pontban foglalja össze, hogy az abaiak milyen jövőt választanak, s a következő tíz évben ezt a közös jövőképet hogyan valósítják meg. Abán 2005. március 14-ét elkeresztelték a Társadalmi Szerződés Napjának. Idén először nemcsak a 48-as kopjafánál emlékeztek a forradalom és a szabadságharc hőseire, hanem a Hősök terétől - végig a Rákóczi utcán - zenés, ünnepi felvonulás keretében eljutottak a Közösségi Házig, amely előtt először is felavatták a XXI. századi emlékkövet, majd pedig este hat órakor a Millenniumi Parkban - égő fáklyák között - megkezdődött a Hit, a Tudás és az Összefogás ünnepe. És az emlegetett csoda itt teljesedett ki, hiszen se Aba, se Fejér megye, se Magyarország még nem látott ilyet: A lovak álma, a szövetségkötés emlékezete című színpadi játék után a jelen lévő mintegy négy-ötszáz helyi polgár előtt Aba nagyközség önkormányzati testületének tagjai - Kossa Lajos polgármesterrel az élen - pontokként felolvasták a társadalmi szerződést. Végül pedig a színpadra felhívott huszonnégy civil képviselővel együtt nyilvánosan mindenki esküt tett a társadalmi szerződésre.
Képzeljék el, a Millenniumi Parkban ott fagyoskodik a hűvös időben mintegy négy-ötszáz ember, a színpadon szintén ott fagyoskodnak az önkormányzati és a civil képviselők, majd a 12 pont felolvasása után kórusban teszik le az esküt. Megható és megindító volt. Van egy falu Magyarországon, ahol a vezetők és lakosok érzik-értik, hogy a köz ügyeiben való részvétel szabadság és felelősség intézményesült formáját saját akaratukból megteremtik. S ez még nem minden, mert most következett a katartikus fordulat: a színpad és „nézőtér” teljesen elsötétült, s nem egyszerűen a tűzijáték következett, hanem két olyan csodálatos dal - Sólyomfi Nagy Zoltán, s a Kormorán együttes előadásában -, amely a társadalmi szerződést akaratlanul is értelmezte, hitelesítette. Este volt már a javából, amikor a jelenlévők, egymás sarkát taposva, nyilvánosan aláírásukkal hitet tettek a társadalmi szerződés mellett.
Varga Csaba”
Civil képviselők fórumának megalakulása (2005 április)

A civil képviselők Civil Fórumának alakuló ülésére Abán április 8-án került sor. Az meglepetés okozott, hogy kivétel nélkül mind a 24 képviselő (és sok civil szervezet vezetője) eljött. Ezt az ülést még folytatták egy következő alkalommal, május 9-én. A napirendek a következők voltak: a civil fórum nevének megvitatása, az utcaközösségek nevének kiválasztása, a civil fórum programja 2006-ig (a társadalmi szerződés megvalósítása), a civil fórum működésének rendjének kidolgozása, a civil fórum tagjainak képzése (civilegyetem), és a civil pályázatok beadása. A két ülésen intenzív, izgalmas és főként a pillanatnyi helyzet feszültségeit értelmező, és az aktuális teendőket felvető dialógus alakult, de döntéseket még nem hoztak. Ennek legfontosabb oka az, megvárják, amíg Bodakajtoron és Belsőbárándon (Aba két „aprófalujában”) is kiválasztják a civil képviselőket. A két településről három-három személyt választanak meg a tavasz végén, így összesen harminc civil képviselő lesz Abán. A véletlen (ha van egyáltalán véletlen) úgy hozta, hogy az abai civil képviselőket először aznap hívták össze, amikor II. János Pál pápa meghalt és egész Európa emelkedett, spirituális hangulatban volt.
2005 második felében aztán megszülettek a fontosabb döntések és 2005 őszén elkezdődött a részvételi demokrácia gyakorlati kialakítása. (A következő évben - az országgyűlési és az önkormányzati választások miatt - újabb fontosabb lépés nem történt.)
11.3. Abán a jövő forgatókönyve 2007-2010-ig

Ha egy újabb kutatás keretében az abai demokráciafejlesztési modellkísérlet előtt megkérdeztünk volna tíz vagy száz szakértőt, hogy Magyarországon 2005-ben van-e reális esélye egy ilyen társadalmi kísérlet indításának, valószínűleg mindnyájan azt válaszolták volna, hogy nincs, vagy igen kicsi az esélye. Ilyen tudatos közvélemény-kutatást nem végeztünk, de jó néhány szakértő barátunkat, szociológus kollégánkat, harmadik szektor kutatót és például közigazgatás vagy közösségfejlesztőt azért megszondáztunk. Az elutasítás - bármennyire is kedvesen adták elő - egyértelmű volt. Az elhangzott érveket utólag valahogy így csoportosíthatjuk: 1. A helyi civil társadalmak szétesettek, képtelenek önszerveződésre, nincs erős lokális tudat. Magyarországon ma gyenge a civil társadalom. 2. A településen élő polgárokat teljes mértékben leköti az önfenntartás, a jövedelemszerzés, s az emberek egymás közötti viszonyát számos feszültség és konfliktus terheli. Nem jött még létre öntudatos, közcselekvésre vállalkozó polgárság. 3. A helyi hatalom, avagy a helyi politikai és gazdasági elit sehol sem engedi meg, vagy legalább is nem támogatja, hogy a helyi társadalom megszerveződjön, s ennek révén valóságos partnerség és egyben kontroll jöjjön létre. 4. A települések polgársága nem rendelkezik azzal a tudással, mentalitással és jövő-tudatossággal, hogy átlássa a bonyolult új globális-lokális világot, önmaga erejéből alternatívákat dolgozzon ki és önállóan kíséreljen meg valóra váltani. Ha ez így lenne, akkor Abán el sem indulhatott volna a demokrácia-kísérlet. Ha azonban a társadalmi szerződés megköttetett, akkor a civil polgárságról és társadalomról alkotott képünk nem igaz, vagy nem pontos. Mi is történt? Először is, a helyi társadalom belső közpolitikai kondíciója valószínűleg jobb, mint azt sokan feltételezik. A rendszerváltás után minden jel szerint a családok többsége mégis csak annyira stabilizálta magát, hogy az életfenntartás mellett már (ha csak részben is) a közösség ügyeivel is törődhet. Az elmúlt harminc-negyven év második gazdasága pedig számos olyan nem adómentes jövedelemforrást tálalt, amelyben a munkát és jövedelmet-keresők akár kifulladásig hajthattak családjuk életszínvonala emeléséért. Nem mellékes tényező, hogy a legaktívabb és gyakran a leghangosabban közszereplésre vágyók egyrészt már kipróbálhatták magukat, másrészt annyi kudarcot éltek meg a pártpolitikai küzdelmekben, hogy jelenleg már nem töltik ki a helyi politikai teret. A kedélyek nyugodtabbak, a vesztesek óvatosabbak, a háttérben maradtak előbbre léphetnek.
Másodszor, elképesztő a jövőhiány, s elképesztő, hogy nagyon sok ember mit sem ért saját szűk világán túl. Abán (is) azt tapasztaltuk, hogy a kisebbség számára ugyan óriás probléma a kenyérgond, ám a többséget olykor már jobban izgatja társadalmi helyzete, a községen belüli presztízse. A normális polgárban ott van belül a segíteni akarás, s ha ezt az akarást előhívják, jó ügyért viszonylag könnyen megmozdul. Cselekvésének legnagyobb gátja (ha nem ismeri fel, akkor is) a cselekvési alternatívák ködössége. Senki nem mondta ezt így, ám az utóbbi hónapokban azt tapasztaltuk, hogy az elfogadott és mindenkihez eljuttatott jövőképek jótékonyan hatottak. Még abban az esetben is, ha többen azért mondtak nemet Aba jövőképére, mert nekik már sok volt vagy elérhetetlennek tartották. Mintha az abai társadalmi tudattalanba remények erősödnének.
Harmadszor, az emberek Abán is, mint bárhol máshol Magyarországon, nagyon nem hisznek a politikának, mélyen kiábrándultak minden kormányzati akaratból, de ez a politikai csömör és üresség mintha eltakarítana az útból számos félelmet, fenntartást. Az emberek sok mindenen túl vannak, nem könnyen hisznek, ugyanakkor nyitottabbá válnak, és érzékenyen reagálnak minden mozgáslehetőségre. Magyarország mélyén ma nem készül lázadás, vagy tiltakozás, sőt minden lokális agresszív fellépés is egyre több ellenzőt talál, ami nem jelenti azt, hogy az emberek egy részét nem lehetne megbolondítani nagy szavakkal. A helyi társadalom középrétegei mintha lassan eljutnának oda, hogy fogékonyak a „város”, avagy a lassan városiasodó „falu” közügyei iránt.
Negyedszer, pedig túl keveset tudunk. Aba sokszorosan hátrányos helyzetű. Hagyományai sem erősek és nem lobognak. Nincs erős ipara és nincs erős belső kultúrája. Semmi átlagon felüli. Igaz, van egy átlagon felüli polgármestere, amelyet több ciklus óta támogat az önkormányzati testület, s a kezdeti politikai vadháború (a régi rendszer és az új rendszer hívei között) egyre inkább értelmét veszti. Egyre inkább semmi értelme helyben a politikai pártoknak és nézeteiknek. Közben pedig lassan felismerhetővé válik, hogy a civil társadalom fogalmát eddig rosszul definiáltuk, a használt kategóriák és értelmezéseik mintha megakadályoznák a változások felismerését. Nem véletlen, hogy a tapasztalok alapján magunk is újragondoltuk a civil társadalom teóriáit és működését. Abán a civil társadalom tehát - a korábbi feltételezésekkel szemben - olyan állapotban volt, hogy az első tisztes megszólításra megmozdult, s a kisebbség személyesen elment megválasztani a civil képviselőket.
Nincsenek illúzióink, nem fűt minket semmilyen elszánt akarat. Abán nem kell nyerni a demokrácia-kísérletnek. Nem az a legfontosabb, hogy minden sikerüljön, s nem okoz majd kudarctudatot, ha negatív tapasztalatok is gyülekeznek. Egyszerűen annyi a feladat, figyeljük, mi történik a változások közben, csendben figyeljük, hogy milyenek a szereplők önértelmezései, kövessük nyomon, hogy miben (és hogyan) épül, vagy erodálódik az abai részvételi demokrácia kísérlet. A kulcskérdés nem csak a közcselekvés hatásossága, hanem a lokális társadalmi tudat alakulása. A jövő - akármilyen is lesz - a személyes és közösségi tudatfejlesztéseken múlik. Lehet, hogy semmi érdemleges nem történik, lehet, hogy a mai buzgalom szétmállik, s lehet, hogy hetedhét országon túl is híressé váló, tényleges változások mennek végbe.
Az abai modell lényege: nem egyszeres önkormányzati, hanem többszörös képviselet, kombinálva a strukturált párbeszéddel, majd ez továbbfejlesztve megosztott önkormányzatisággá, végül pedig részvételi és elektronikus demokrácia. Ennek az elképzelésnek tehát egyik eleme az e-demokrácia és az e-közigazgatás együttes fejlesztése. A lokális demokrácia új csúcsintézménye: a Magisztrátus. A többszörös képviseleti demokrácia elvét és gyakorlatát nem a demokráciaelmélet konstruálta meg, hanem az abai fejlesztés tervezése és gyakorlata alkotta. A hagyományos hazai önkormányzati képviseletét egyszeri képviseletnek tekintve az abai modellben létrejöttek a párhuzamos - szintén választáson alapuló - képviseletek. Így egy összetett vagy többszörös önkormányzati szerkezet alakult ki, amely a társadalom fontosabb csoportjainak konkrét és közvetlen képviseletet tesz lehetővé. Ez a felfogás és megoldás részben megelőzi és megelőlegezi a részvételi demokrácia szisztémáját.
Az abai részvételi demokrácia intézményesítésének kész a programja. Először is a 24 (majd összesen a harminc) választott civil képviselő létrehozta a saját civil fórumát. Az abai civil szervezetek képviselői szintén megszervezik saját községi/városi koordináló testületüket és képviselőket választanak. Az abai önkormányzati testület változatlanul hivatalban marad és ellátja minden törvényileg szabályozott feladatát. Az abai cégek, vállalkozások (gazdasági társaságok) szintén választanak képviselőket. Végül az Abán működő egyházak is megválasztják képviselőiket. Ez összesen 56 képviselő. Az öt testület, illetve képviselet aztán megszervezi a „csúcsszervezetet”, amely Abai Magisztrátus nevet kapja. Ez 2007. tavaszán alakul meg ünnepélyesen. Ez tekinthető helyi parlamentnek is, avagy a helyi polgármesteri hivatal felfogható helyi kormánynak is. De ez a régi logika. Egyik sem teljesen ez, de még nem lehet tudni, hogy igazán mi lesz. Annyi bizonyos, hogy a részvételi demokrácia akkor lesz teljes és tényleges, amikor az abai e-önkormányzás és e-közigazgatás létrejön, hiszen attól kezdve az Abai Magisztrátus bármilyen kérdésben bármikor digitális népszavazást is tarthat.
Ma az látszik, hogy legalább négy-hat forgatókönyv lehetséges: 1. A civil képviselők és testületeik beleunnak a sok közfeladatba, elfáradnak a sok (ha így minősítik) szélmalomharcba, vagy visszahúzódnak, ha a helyi polgárok érzelmileg-lelkileg nem támogatják őket. 2. Ha a folyamatot eddig generáló polgármester (és kollégái) fáradnak el, vagy más fejlesztés köti le energiákat, például a kistérség fejlesztése, ha az Abai Magisztrátusban (folyamatosan) nem nevelődik ki néhány közbecsületnek örvendő új közösségi vezető, akkor esetleg a demokrácia modellnek elfogynak az emberi erőforrásai. 3. Ha öt éven belül Aba nem válik valóban, legalább részben intelligens kisvárossá, s akkor az Abai Magisztrátus minden csoportja egészen vagy félig-meddig hitelét veszti. Ha Aba valóban szeretetre képes kisváros lesz, a részvételi demokrácia modell magyar vagy/és európai mintává válik. 4. Ha az új század első két évtizedében Abán minden erőforrást mozgósítanak, minden lelki, tudati, spirituális erőforrást, akkor a részvételi demokrácia részben vagy egészben valamilyen szakrális demokráciává válik. 5. Az e-közigazgatás kialakulása és megerősödése után Abán minden fontosabb kérdésben e-népszavazás dönt, de minden döntés előkészítése, megismertetése és végrehajtása az Abai Magisztrátus feladata lesz, akkor tartósan megszilárdul a részvételi demokrácia, a strukturált párbeszéd, vagy az új demokrácia együgyű, látványos, tyúkperekkel, netán valós érdek- és értékharcokkal teli, konfliktusos modellje jön létre.
Meglátjuk, mi történik.

Vissza a lap tetejére

Kezdeményező kistérség és demokráciakísérlet

A Sárvíz kistérség és Aba nagyközség közös modellje

Kossa Lajos - Varga Csaba 1. Bevezetés helyett Az előnytelen helyzetű magyar falvak és kistérségek hátránya legalább két különböző típusú problémahalmazt jelez. Élesen más a helyzetből és a mentalitásból fakadó hátrány. Kétszeres hátrányról akkor beszélhetünk, ha a települések egyszerre rossz helyzete és kedvezőtlen mentális állapota miatt vannak tartós lemaradásra ítélve. A jövőtlen helyzet is különböző típusú folyamatokat takar, hiszen az előnytelen földrajzi helyzet, a szerencsétlen gazdaságtörténeti pozíció, a társadalomfejlődési lemaradás vagy a tudásfelhalmozás és tudáshasznosítás gyengesége külön-külön is, de különösen együtt erős hátrányos helyzetet okoz. A kedvezőtlen mentális állapot is számos tényezőből áll össze, például a helyi társadalom szétesettségével gyakran együtt járó belharcokból és cselekvésképtelenségből vagy a választott önkormányzati testület marakodásából és a polgármester kreativitásának teljes hiányából. A megmaradt posztfeudális falvak és kistérségek helyzete sokszor különösen reménytelen, mert az erős hátrányos helyzetnél is kiábrándítóbb az erős hátrányos mentalitás. Gyakran viszont az önmagában kitörési pályát kínál, ha ilyen településeken - akár a sokszorosan is hátrányos pozíciók ellenére is - egy vagy több polgármester és környezete, a helyi vállalkozók egy része, vagy legalább néhány értelmiségi problémamegoldó kreativitásra képes. Egy ilyen jellegű cselekvőképesség akkor igazán eredményes lehet, ha találkozik az információs és innovációs kor megértésével, az adódó új lehetőségek kihasználásával. Ha valaki kicsit is ismeri Fejér megye gazdasági-társadalmi helyzetét, nem nehéz felmérnie, hogy a megye déli kistérségei, avagy a Székesfehérvártól délre eső kisebb-nagyobb falvak alapvetően még mindig posztfeudális, vagy posztagrár övezetet képeznek. Számunkra elve feltevés volt, hogy a továbbélő posztfeudális környezet az új század elején számos előnyt is jelent, mert a hagyományok megtartása, a fenntartható fejlődés ígéretes előfeltételei, a helyi társadalmak részleges belső kohéziója jó kiindulópontot adhatnak egy tudásközpontú és tartósan fenntartható fejlődés számára. Aba nagyközség távolról nézve akár úgy is látszódhatna, hogy ezen a településen feltehetően egyaránt jelen van legalább a részlegesen hátrányos helyzet és a hátráltató mentalitás. Ha jobban belegondolunk, s óvatosabban fogalmazunk, azt gondolhatjuk, hogy Aba a gyenge hátrányos helyzet és a gyengén hátrányos mentalitás jellemző típusa lehet. Aba viszont közel nézve meglehetősen más képet mutat, mert a várakozáshoz képest erős pozitív mentalitás és egyre kedvezőbb helyzet jellemzi, holott a faluszerkezet zavarossága, a központnélküliség egyelőre még nem változott meg. A sárvízi kistérség és Aba földrajzi helyzete az elmúlt tíz évben ígéretessé vált, mert nincs túl közel a megyeszékelyhez, és nincs túl távol Székesfehérvártól, ami jelenleg éppen prosperáló globális alközponttá válik. Ha ez a nagyváros tartósan jó helyzetben marad, akkor ez egyrészt a zöldövezeti Aba számára egy természetközpontú lakóparki szerepet kínál, másrészt a repülőtér és a hozzákapcsolódó ipari-technologiai park létrejötte Abát is (a kistérség központjaként is) integrálhatja a tudásalapú gazdaságba. A globális folyamatok néhány elemének helyi adaptálása mellett - köszönhetően az önkormányzati testület, a helyi értelmiség jónéhány tagja és kitüntetetten a polgármester kreatív mentalitásának - létrejönnek vagy körvonalazódnak az abai lokális egyediségek. Ezek azok a fejlesztési eredmények és elképzelések, amelyek Abát más sikeres településsel összehasonlítva is sajátos egyéni arculattal látják el. Ilyen például a regionális szerepet is betöltő művészeti iskola, a vonzó falusi turizmus kínálat és turizmus park terv, a helyi társadalmi szerződés és demokráciakísérlet, a kistérségi szerepet ellátó teleház és információs központ, a vállalkozói ház, a tervezett kézműves park, a most megszülető faluközpont, agrárklaszter, a tervezett intelligens családi házak csoportja, a helyi Internet és televíziós szolgáltatás és sok minden más. Aba tehát szervesen fejlődési pályán halad az intelligens várossá válási úton. Hasonló helyzetben van a sárvízi kistérség, amely két éve önállósult, s a települések elsősorban a székesfehérvári kistérségből váltak ki. Először is fontos megemlíteni, hogy a sárvízi kistérség létrejöttét alapvetően előkészítette és elfogadhatóvá tette az ezredforduló előtt és után végigvitt tervezési-programozási modell. 2003 elején készült el az intelligens (információs társadalom) sárvízi kistérségi stratégiája, amely önmagában azért is feltűnést keltett, mert egyrészt az országban az elsők között született meg, másrészt akkor még nem lehetett tudni, hogy önálló statisztikai kistérséggé válhatnak-e. Az intelligens kistérségi stratégia szerint a sárvízi kistérség területi érdeke a következő: 1. A Sárvíz kistérség (relatív) önállóságának megszilárdítása, 2. A megyei információs társadalom fejlesztés keretében a három-öt intelligens kistérségi mintaprojekt egyike (sőt: vezető modellje) a sárvízi kistérségben valósuljon meg; 3. Közvetlen kapcsolódás legyen a regionális információs társadalomhoz és gazdasághoz; 4. A tudásalapú gazdaság egységes infrastrukturális és társadalmi feltételrendszere teremtődjön meg a kistérségben. Szemünk előtt egy olyan vízió, olyan jövőkép lebeg, amely Abát a tízes évekre az egyik legvonzóbb (tudásvezérelte) kisvárossá, a sárvízi kistérséget pedig az egyik dinamikusan fejlődő (hagyomány és jövőközpontú) kistérséggé teheti. 2. Aba és a sárvízi kistérség helyzetképének bemutatása Aba - a települések névsorában elfoglalt helye miatt - Magyarország első települése. Békés dunántúli nagyközség, amely rövidesen kisváros lehet. Egyike Fejér megye déli részének halmozottan hátrányos falvai közül. Senki nem nagyon ismerné nevét a megyén túl, ha az elmúlt években nem tűnt volna ki stratégiai szándékaival és kreatív magatartásával. Ezzel sikerült például kivívnia a csatornázáshoz szükséges állami támogatást. Aba 2004-től az önállóvá vált Sárvíz kistérség központja. Aba helyzetét földrajzi fekvése, a megyeszékhely közelsége és a község közigazgatásilag hármas tagoltsága határozza meg. A község három, területileg egymástól jól elhatárolható településcsoportból áll: Aba, Belsőbáránd, Bodakajtor. Mindhárom egység sajátos adottságokkal járul hozzá, s ennek megfelelően egyedi funkciót tölt be a község életében. Lakóinak száma közel 4600. Aba nagyközség és a Sárvíz kistérség népességének alakulására Székesfehérvár közelsége pozitívan hat. A kistérség településein a negatív szaporulatot a bevándorlások száma ellensúlyozza. Abán a vándorlási különbözet mellett pozitív irányt mutat a természetes szaporulat is. Továbbá a népesség folyamatos mozgásban van. Az elmúlt öt évben a lakosság 12 százaléka cserélődött le. A demográfiai adatok tükrében Aba népességmegtartó ereje jónak mondható és földrajzi elhelyezkedéséből adódóan kellő vonzerővel bír a kistérségen belül. Aba nagyközség a 63 sz. főútvonal mentén, Székesfehérvár és Sárbogárd között terül el, a Sárvíz völgyében. A térség úthálózata jó. A térség vasúti úton a Székesfehérvárt Sárbogárddal összekötő vonalon is megközelíthető. S bár a jelenlegi tömegközlekedés elsősorban a rendszeres autóbusz járatokra terelődött át, a vasútvonal jelenléte értékes adottság Aba és a térség gazdasági fejlesztése szempontjából. Különös tekintettel a börgöndi repülőtérre. A térség közúthálózatának fejlesztése szempontjából sokat javíthat a Fejér megyét nyugat-kelet irányban átszelő transzeurópai autópálya megépítése. Az elmúlt évtizedben a legnagyobb fejlődést a közműrendszer kiépítésében érte el a térség. Ma már a község 98 százalékos kiépítettségű vezetékes vízhálózattal, valamint vezetékes földgázzal rendelkezik. A vezetékes vízellátásba bekapcsolt háztartások számát illetően az ellátottság messze meghaladja a megyei és a székesfehérvári kistérség (63, 4 %) átlagát. Az önkormányzat a vezetékekkel együtt négy saját kutat is kiépített. A vezetékes földgázt fogyasztó háztartások aránya 63 százalék. A vezetékes telefon hálózat a Sárvíz kistérség minden településén kiépült. 1000 lakosra 243 fővonal jut. A mobil telefonok széleskörű elterjedése következtében általánosan megállapítható, hogy országszerte csökken a vezetékes vonalak iránti igény. Az Internettel összeolvadó kábeltévé rendszer, a település minden lakója számára hozzáférést biztosít a helyi információkhoz és a világhálóhoz. Abán a helyi televíziózás kezdete a 90-es évek elejére nyúlik vissza. A Sárvíz TV (helyi tévé) 1999-ben indult újra. A műsorszórás heti rendszerességgel történik. Abán a kábeltévé tulajdonosa 100 százalékban az önkormányzat. Ez egyben azt is jelenti, hogy az előfizetésből befolyó pénzekkel az önkormányzat gazdálkodik. Aba saját stúdióval is rendelkezik. A kábel tv jelenleg 626 lakott ingatlanba van bekötve. A nagyközség saját honlappal rendelkezik, amelynek gondozása a helyi teleház feladata: www.aba.hu. A község minden lakójának van e-mail címe, azoknak is, akik ma még nem rendelkeznek saját Internet hozzáféréssel. Az abai teleház civil kezdeményezésre született meg és működtetését ma is a Vitalitás Egyesület látja el. A teleházak feladata az Internet-hozzáférés és az elektronikus levelezés. Ezen túl szolgáltatásaik többnyire tanácsadással, az oktatással, pályázati figyeléssel valamint irodatechnikai szolgáltatásokkal egészülnek ki. Az Abán működő vállalkozásokat az aránytalanul magas egyéni vállalkozók és őstermelők száma (82 %) jellemzi. Ez az arány az egész Sárvíz kistérségre jellemző (80 %). A gazdasági élet két meghatározó területe a lakossági ellátást biztosító kereskedelmi és szolgáltatói szféra valamint a mezőgazdaság. Abán jelentősebb ipari tevékenység nem folyik. A helyi gazdaság legfontosabb szektora a mezőgazdaság. A kistérségben működik a megyei mezőgazdasági vállalkozások fele és az élelmiszer feldolgozó kapacitások egy negyede. A térségre ma a szántóföldi művelés jellemző. A térségben megközelítőleg 20.000 ha termőföld van, amelynek 64 százalékán gabonát, elsősorban kukoricát és búzát termelnek. A rendszerváltást követő privatizációs folyamat következtében a térségben a magántulajdon vált meghatározóvá. Aba és a Sárvíz kistérség turisztikai értékekben gazdag terület, kihasználtsága adottságainál jóval gyengébb. A megyei és regionális idegenforgalmi mozgásokat figyelembe véve a térség elsősorban a Székesfehérvárra érkező turisták rövid, célprogramokra érkező csoportjaira számíthat. A hagyományos üdülést és pihenést napjainkra felváltotta az „élmény turizmus”. Ennek a tendenciának következménye a falusi turizmus terjedése. Aba és a Sárvíz kistérség a következő kategóriákban lehet versenyképes: a kulturális turizmus, a gyógyturizmus, a kongresszusi turizmus valamint a gasztronómiai érdekességre építő turizmus tekintetében, egyre nagyobb az érdeklődés a sporttevékenységgel és kulturális rendezvényekkel összekötött néhány napos programok iránt és külön kategóriát képvisel az ismereteket bővítő, tudást fejlesztő turizmus. A kistérség egyik legjelentősebb turisztikai értékét képezi a Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet, amely elsősorban az ökoturizmus és az oktató, vagy tudásfejlesztő turizmus fejlesztését teszi lehetővé, kiegészítve a Sárrét és a szomszédos sárbogárdi kistérségben fekvő Rétszilasi tavakhoz vezető programokkal. A kistérség természeti környezetét a Mezőföld részét képező Sárvíz völgye határozza meg. A völgyet észak-dél irányban átszelő Sárvíz a Dunántúl legnagyobb - Zala-Balaton-Sió-Kapos-Sárvíz ? vízrendszerének részét képezi. A területet évszázadokon keresztül állandó és időszakos vízállások jellemezték, s az őshonos növényzet és a madárban gazdag élőhelyek még ma is őrzik a mocsaras, lápos természeti környezet emlékeit, annak ellenére, hogy a 19. században a Sárvíz mocsarainak lecsapolásai jelentős átalakulást eredményeztek: mintegy 21.000 kat.hold földterületet vontak művelés alá. A lecsapolás a vízfélreszorító elvnek megfelelően történt, amelynek lényege, hogy a völgybe érkező külvizeket nem a folyóval párhuzamosan futó főcsatornába (Malom-csatorna - szárítócsatorna), hanem ún. mellék- vagy övcsatornákba vezették el (Nádor-csatorna). A munkálatok eredményeként egy merőben új életformát biztosító természeti környezet jött létre, amely a mai napig meghatározza a Sárvíz völgyének területi integritását. Az ősi növény és állatvilág élettere összezsugorodott s ma már csak az 1997-ben védetté nyilvánított Sárvíz Tájvédelmi Körzet őrzi emlékét, amelynek peremén helyezkednek el a mai települések. A Sárvíz mellékén elhelyezkedő települések együttműködésére létrejött szövetség így a rendszerváltást követő másfél évtizedben fokozatosan, a közös táji, gazdasági és társadalmi adottságokra és kulturális hagyományokra alapozva jött létre. A kistérség területi egységét leginkább a „víz” határozza meg. A mocsarak lecsapolást követően a térségben a mezőgazdasági termelés vált meghatározóvá: állattartás (birka, szarvasmarha, valamint a halgazdálkodás), a csatornák pedig az öntözéses földművelés kialakulásának kedveztek. A Malom-, a Nádor- és a Dinnyés-Kajtor csatornák nem csupán az öntözéses gazdálkodás alapját képezik, hanem a térség nagyszámú halastavainak, mesterséges víztározóinak vízellátását is biztosítják. A kistérség jelentős ivóvíz- és termálvíz bázissal rendelkezik. Ez az adottság potenciális gazdasági lehetőségeket rejt magában mind a mezőgazdasági termelés, mind pedig a turizmus fejlesztése területén. A Sárvíz völgyének egyik legnagyobb értéke a víz, amelynek tisztasága, védelme alapvetően határozza meg a térségben élő emberek jövőjét. A közeljövő egyik legégetőbb feladata a korszerű vízgazdálkodási program kialakítása: vízhasználat racionalizálása, a csatornák térségen kívülről érkező szennyeződésének megszüntetése, talajvíz szennyezettségének (nitrát szennyezés) megoldása és elvezetése, csatornázás, szennyvíztisztítás, ivóvízbázis védelme, termálvíz hasznosítás stb. A turisztikai fejlesztések központi eleme a faluturizmus és az Aba területén feltárt hévíz élményfürdővé fejlesztése, valamint az ehhez kapcsolódó sportcentrum kialakítása. A projekt megvalósítása Aba gazdasági és turisztikai fejlődésének egyik kiugrási lehetősége. Jelenleg az egyik legfontosabb turisztikai célpont a kistérségben Tác, és kiemelkedő program a három napos Aba napok rendezvénye. A Sárvíz nap egész kistérségre kiterjedő programja továbbfejlesztést igényel. Hosszabb tartózkodást lehet elérni a falusi turizmus erősítésével. Ennek legfőbb akadálya viszont, hogy kevés a színvonalas vendégfogadásra berendezkedett magánerős szálláshely. Székesfehérvár gazdasági fejlődése rányomja bélyegét a térség foglalkoztatottságára is. A kistérségben élő aktív keresők 56,7 százaléka ingázó. Ez a fogyasztói erő megközelítőleg 50 százalékának kiáramlását jelenti a helyi gazdaságból és visszafogó erő a szolgáltatások minőségi fejlesztésében. De negatívan hat a települések belső társadalmi kohéziójára is. A kistérség aktív felnőtt lakosságnak mintegy 10 százaléka munkanélküli, ami elsősorban a szakképzetlenségnek tudható be, hiszen Székesfehérvár munkaerő felszívó képessége nagy, és az utóbbi években munkaerőhiány alakult ki. Aba nagyközség költségvetés prioritásait az oktatás és a kultúra kiemelt támogatása mellett az orvosi és szociális ellátásra helyezik. A községben családjóléti és szociális gondozó szolgálat is működik. A kistérség oktatási struktúrájára a Székesfehérvár centrikusság a jellemző. A Sárvíz kistérség településein a tanulási lehetőségek ma még az általános iskolára korlátozódnak. Közép- és felsőfokú oktatás legközelebb Székesfehérváron van. Az Aba Sámuel Általános Iskola 550 diákjával és harmincfős nevelőtestületével a Sárvíz kistérség legnagyobb oktatási intézménye. Aba kulturális életének legfontosabb központja a Kultúr Közösségi Ház. Épületében kap helyet a szervezetileg önálló Tanka János Könyvtár és mint bérlő, nyolc éve itt működik a Sárvíz Művészeti Alapiskola, a Sárvíz TV stúdiója és a helyi kábeltévé központ. Mindez az épület zsúfoltságát eredményezi és a kulturális rendezvények szervezését megnehezíti. Az épület egy 250 férőhelyes színházteremmel rendelkezik. Kiállítási helységként a színházterem előterét használják. A kulturális rendezvényeket a Sárvíz TV közvetíti. Aba civilszervezetei aktívan jelen vannak a község és a térség életében. A rendszerváltást követően a már korábban is működő egyesületek mellett a civilszervezetek sokasága alakult: 22 egyesület. Civil kezdeményezésre indult meg 1994-ben a mára már mikro-térséggé szerveződött Sárvíz menti együttműködés. A település hátrányai között meg kell említenünk Aba nagyközség egységes arculatának teljes hiányát, ami a várossá válás komoly hiányossága. A legnagyobb problémát az okozza, hogy egyelőre részben hiányoznak azok a településrendezési szempontból nélkülözhetetlen elemek - városközpont, parkok, kereskedelmi és kulturális központ, a főútvonal hangsúlyozott szerepe, az utcafrontok építészetileg megtervezett összképe stb. - amelyek az idelátogatókban mély nyomot hagynának. A most folyó fejlesztések viszont lehetővé teszik, hogy Aba 2007-ben kérhesse várossá nyilvánítását. Kevés olyan település van Magyarországon, amely ilyen sok energiát szánt arra, hogy kidolgozza jövőképét. Ennek centrumában az áll, hogy Aba intelligens kisváros akar lenni, amely él a tudásközpontú kor adta lehetőségekkel. A programnak számos eleme van a gyógyfürdőtől az e-közigazgatásig, a technológiai parktól az intelligens lakóparkig. Abának annyira megnőtt a tekintélye, hogy a megyei napilap 2004. szilveszterkor azon ironizált, hogy előbb-utóbb Abához csatolják Székesfehérvárt. A Sárvíz mellékén elhelyezkedő települések együttműködésére létrejött laza szövetség a rendszerváltást követő évtizedben fokozatosan, a közös táji, gazdasági és társadalmi adottságokra és kulturális hagyományokra alapozva jött létre, s a megye egyik meghatározó kistérségévé vált. Az Aba, Sárkeresztúr, Soponya, Kálóz községek polgármesterei között létrejött szerződés kezdetben még csak a civil szféra és az önkormányzati hivatalok együttműködését célozta meg (1994), majd kiegészült a kommunális infrastruktúra és a helyi gazdaság fejlesztése érdekében való közös fellépéssel, amelyhez további öt település - Csősz, Kisláng, Sárszentágota és Tác (1995, 1998), majd Sáregres is csatlakozott. Az immáron kilenc települést tömörítő szövetség 2000-ben létrehozta saját Területfejlesztési Tanácsát. Megalakulásának jelentősége abban állt, hogy a szervezet nem igazodott a megye központilag létrehozott statisztikai kistérségek területi beosztásához, hanem sajátos „inter-kistérségi”, a közös területi érdekekre támaszkodó funkcionális együttműködési rendszert alkot. Merőben új, Magyarországon egyedülálló jelenséggel volt tehát dolgunk, ahol a hagyományos táji, földrajzi és igazgatási kötődést háttérbe szorítja a területi érdek. Seregélyes csatlakozása (2002) tovább erősítette ezt a vonást. Annál inkább is, mert a nagyközség földrajzilag nem kapcsolódik szervesen a Sárvíz völgyéhez. Seregélyes a börgöndi repülőtér közelsége okán gazdaságilag is érdekelt az Abával kialakítandó partneri kapcsolatokban. A Sárvíz mentén fekvő települések együttműködése szerves fejlődés eredménye volt. Az Aba, Sárkeresztúr, Sárszentágota, Soponya, Kálóz, Csősz, Kisláng, és Tác községek között kialakult szoros kapcsolatok kezdetben a civil szféra kezdeményezésére alakultak ki, amelyet a közös táji és kulturális hagyományok alapoztak meg. A Sárvíz kistérség aztán 2003-ban önálló statisztikai kistérséggé vált. Jelenleg kilenc települést - Aba, Csősz, Kálóz, Sárkeresztúr, Sárosd, Sárszentágota, Seregélyes, Soponya és Tác - fog össze. A kistérség területe (467,61 km2) meghaladja az enyingi, móri és gárdonyi kistérségek területi méretét) és népessége (22.142 fő) jelentősen megnövekedett, s eléri a statisztikai kistérségek országos átlagát (20-30.000 fő). A bővülés tehát minden tekintetben erősíti a Sárvíz kistérség megyei és regionális érdekérvényesítő képességét. (S) Néhány, a korábbi együttműködésekben szerepet játszó község, mint Kisláng, Cece és Sáregres, nem kerültek bele az újonnan alakult statisztikai kistérségbe, amelynek nyilvánvaló oka a térség területi mozaikosodásának megakadályozása. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a fejlesztések meghatározott területein a települések közötti együttműködés a jövőben nem folytatódik. Ebből a szempontból különösen turisztikai fejlesztések területén látszik indokoltnak az együttműködés (Sárvíz mente és a Sárbogárdi kistérségben elterülő Rétszilasi tavak). A Sárvíz kistérség Fejér megye közlekedési útvonalai által jól behatárolható területen helyezkedik el: északon az M7-es autópálya, délen a 61-es autóút határolja. A települések a Sárvíz Tájvédelmi Körzetet közrefogó két út - a 62 és a 63-as út - mentén helyezkednek el A két út közötti keresztirányú közlekedést a Tájvédelmi Körzetet átszelő, Sárkeresztúrt Kálózzal összekötő út és a Kálóztól Kislángra vezető utak biztosítják. Összességében tehát a Sárvíz kistérség egységét a jó állapotban lévő közlekedési utak is erősítik, amelyekre fűzérszerűen kapcsolódnak fel a települések. A területfejlesztési társulás létrehozásával már elindult az egész térséget átfogó programorientált együttműködések korszaka. Három fejlesztési programmal kezdtek: 1. Kistérségi ökoprogram, amely Sárvíz mellék természeti adottságait kihasználva a turizmus fejlesztésére koncentrál. 2. A másik program a területhasználati viszonyok rendezése a térség egész területére vonatkozóan. 3. A harmadik program a fenntartható helyi fejlődés támogatása. A közös hagyomány mellett a sárvízi kistérségben közös a jövőkép. Az információs társadalom megvalósítása érdekében 2002-ben a települések elkezdték a közös intelligens fejlesztési stratégiájuk kidolgozását, amelynek központi kérdése a kistérség információs közműrendszerének kiépítése, az elektronikus közigazgatás rendszerének kialakítása, a helyi társadalom és gazdaság felkészítése az információs korszakváltásra, s nem utolsó sorban, a térség környezetvédelmi problémáinak egységes megoldása. A stratégia célja egy hét-tíz évre szóló, az európai követelményeinek megfelelő cselekvési program kialakítása volt. Az információs társadalom gyors és hatékony megvalósítása, valamint a térség gazdasági, környezeti és kulturális fejlődése érdekében a Sárvíz mentén fekvő települések elemi érdeke, hogy korábbi, a települések együttműködésén alapuló laza kapcsolataikat szorosabbra fűzzék, és önálló kistérséget hozzanak létre. Ez a sárvízi kistérség ma tehát az egyik olyan kistérség Magyarországon, amely szerves fejlődés útján, a települések és önkormányzataik közös akaratából jött létre, s ami talán még ennél is fontosabb: a közös jövőkép alapján hosszú távon is együtt akarnak dolgozni. 3. Az abai-sárvízi módszertan átfogó jellemzése és elemei (a sárvízi modell lényege) Nézzük előbb a Sárvíz kistérségnél a tervezés módszertani jegyeit. Ha valaki tüzetesen végigolvassa az abai és a sárvízi elkészült stratégiákat, könnyen arra a megállapításra juthat, hogy ezek a stratégiák - noha akkor még nem volt készen a most megszületett kistérségi tervezési módszertan - magas szinten megfelelnek a most érvényes tervezési módszertannak. Miért állíthatjuk ezt? • A kilencvenes évek közepétől az abai (és a többi település) önkormányzata kulcsszerepet vállalt a stratégiai tervezés elindításában; • A stratégiákban helyzetkép-elemzéseknél alkalmazták a SWOT-elemzést, az értékelések nem ragadtak le a nyilvánvaló statisztikai adatsoroknál, a helyzetkép feltárás nem csak a közelmúltból és a jelenből indult ki, hanem a jövő (hazai és európai) kihívásaiból is; • Az abai nagyközségi és a sárvízi kistérségi stratégiák egyik nagy előnye, hogy tudatosan és sokoldalúan tervezte meg a jövőképet és a jövőképből fakadó hosszú és rövid távú stratégiákat. (Már a kilencvenes évek végén globális-lokális térben gondolkodtak.); • A stratégiákhoz minden esetben feltárták, feldolgozták a települések polgárainak elképzeléseit, javaslatait, sőt jövőálmait is. (Ennek a törekvésnek módszertani mintáját adták a holland szakértők vagy a társadalmi szerződést előkészítő interjúkészítők.) • Az elkészült stratégiákat, programokat mindig gondosan illesztették a megyei, a regionális és az országos kormányzati elképzelésekhez. (Ezt persze az megkönnyítette, hogy Fejér megyének és Közép-Dunántúl régiónak már az ezredforduló után elkészült a térségi információs társadalom stratégiája.) • A stratégiák nem tartalmaznak még projektmegvalósítási forgatókönyveket, ám a stratégiák többségében - a korábbi operatív programbeli követelményeknek megfelelően - elkészültek a projekttervek. Ma azt mondanánk, hogy a tervezés modellkísérleti szinten folyt. Ezért nem véletlen, hogy Abán és a Sárvíz kistérségben készültek generális stratégiák, s készültek egymást kiegészítő részstratégiák. Generális stratégiák Részstratégiák Vidékfejlesztési stratégia (2001-2007) Ökoturisztikai fejlesztés (2003) Intelligens Aba, Intelligens Sárvíz kistérség (2001, 2003) Oktatási stratégia (2003) Ökofolyosó stratégia (2003) Kistérségi arculatterv (2004) Dél-Kapuja stratégia (2004) Mezőgazdasági program (2004) Helyi társadalmi szerződés stratégia (2004) Technológiai park és tudásalapú lakóközösség program (2004) Közszolgáltatási stratégia (2005) Integrált jóléti stratégia (2006) Ebből a táblázatból látszik, hogy a generális stratégiák egyaránt születtek a lemaradás behozására (vidékfejlesztés, közszolgáltatás) és a jövő gyors elérésére (intelligens stratégia, helyi társadalmi szerződés, stb.). Ám a táblázatból az is kiderül, hogy hátra van még (mint számos kistérségben) a stratégiák egységes keretbe, egységes rendszerbe adaptálása. Nézzük részletesebben a sárvízi kistérség tervezési-módszertani modelljének tartalmi jellemzőit: 1. Erős kezdeményező központ jött létre (Kossa Lajos abai polgármester és kistérségi elnök) vezetésével; a kezdeményezés lényege, hogy a mentalitásbeli előnnyel ledolgozni a helyzeti hátrányt; 2. A kezdeményező központ rögtön stratégiai központtá vált és elindult a stratégiai tervezés, sora születtek meg a távlatos stratégiák, (ide kapcsolódik az Autonóm Sárvíz Kistérség koncepciója); 3. Az abai és a sárvízi kistérség vezetői (polgármesterei, jegyzői, önkormányzati képviselői, szakértői) folyamatosan vállalják, hogy elsőként, gyakran a korszak rutinját messze meghaladó programok és projektek mellé állnak; 4. A külföldi tapasztalatok segítségével is elfogadják, hogy nem csak a kistérség hátrányos helyzetéből, hanem Európa és Magyarország lehetséges és optimális jövőjéből kell kiindulni. (Vállalták, hogy a korszak horizontját meghaladó jövőképeket gondolnak végig.); 5. A tervezésben rögtön bevonták a helyi polgárok folyton bővülő köreit, és ezt a partneri viszonyt intézményesítették, majd elsőként Abán megkötötték a helyi társadalmi szerződést; ez egyben előkészíti a döntéshozatal új módszertanát, amely már támogatja a részvételi demokrácia modelljeit; 6. Tartalmilag a sárvízi modell lényege, hogy egyszerre múlt és jövőközpontú programot dolgozott ki, avagy hagyomány- és tudástársadalom központú stratégiát választott; méghozzá úgy, hogy a különböző fejlesztési irányokat (gazdaság és ökológia, információs társadalom és kultúra, kistérségi jóléti rendszer és intelligens lakóközösségi park, stb.) ötvözte és összekötötte; 7. A helyi szakértők mellett tudatosan választottak ki hosszú távú együttműködésre szakértői csoportokat, intézeteket. A generális stratégia, a információs társadalom, valamint a demokráciakísérlet fejlesztője a Stratégiakutató Intézet Kht, a technológiafejlesztés, a technológia park tervezője a Közép-Pannon Fejlesztési Rt, az arculat-tervezés Ferencz István építész, vagy például az oktatásfejlesztés Hitesy, Bartucz és Hollai Üzleti Tanácsadó Iroda, a Dél-Kapuja projekt Aquaprofit Rt. munkája volt. Mindez azt mutatja, hogy a tervezésbe a helyi szakértők mellett komoly tudásimportot vontak be. 8. Az ambiciózus tervezés mellett nem feledkeznek meg a napi, soron lévő, aktuális fejlesztésekről (csatornázás, iskolafejlesztés, stb.). 9. Nem utoljára, de a felsorolás végén meg kell említenünk, hogy Abának és a Sárvíz kistérségnek a magas minőségű tervezés tette lehetővé, hogy minden évben sorozatban nyerje meg a megyei, a regionális és országos pályázatokat. A Kistérségi Tervezési Módszertan bevezetőjében a következő mondat szerepel: a kistérségi tervezéssel „helyesnek véljük azt a sokfelé már felismert kistérségi tudatot és identitást erősíteni, amely szerint a kistérségek nagy többsége képes lesz önmagát egyfelől versenyképessé tenni, másfelől pedig a versenyképesség előnyeit is kihasználva folytatni a belső építkezést.” Abán és a Sárvíz kistérségben a kistérségi tudat és identitás megerősödött és ennek révén saját belső-külső versenyképességüket jelentősen növelték. 4. A kistérségi „parlament” és a helyi társadalmi szerződés tapasztalatai Aba és a sárvízi kistérség tervezési gyakorlatából és eredményéből most néhány fontos elemet részletesen ismertetjük. Még egyszer visszatérünk arra, hogy ez a kistérség soha nem tartozott a fejlett, vagy a sikeresen felzárkózott kistérsége közé, így - ez is a sárvízi modell lényege - a fejlett kistérségek közé éppen avval akartak és akarnak felkerülni, hogy először is az új szemlélettel és módszertannal terveztek és terveznek. A sárvízi tervezési és a helyi társadalmai innováló stratégiának először két egyedi (máshol még nem vagy csak később kezdeményezett) modelljét mutatjuk be: a kistérségi „parlamentet” és az abai helyi társadalmi szerződés programját. Elsőként röviden összefoglaljuk a kistérségi „parlament” (avagy kistérségi „alkotmányozó gyűlés”) tervét és gyakorlatát. A Sárvíz kistérségben 1994-től elmélyült gondolkodás kezdődött arról, hogy a sárvízi településeket hogyan fogják össze, hogyan erősítsék egymást. Ma bármennyire is elvontnak tűnik, már akkor evidens volt a településeik és vezetőik előtt, hogy egyrészt együttgondolkodás, másrészt együttlét, harmadrészt együtt-cselekvés szükséges. Igen ám, de mi kell ehhez? Először is kistérségi identitás, aztán közös szimbolúmok (címer, zászló, stb.), amelyek már növelik az identitást, végül közös önkép és jövőtudat (ezért indult el például a Sárvíz Tükör című lap). Az ezredforduló után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kistérség tényleges megerősödése kifejezetten tervezési-szervezési probléma is. Ekkor vált közös felismeréssé, hogy önmagában nem elég, ha a polgármesterek találkoznak rendszeresen, ezért azt a megoldást választották, hogy 2003-től évente egyszer-kétszer összehívták a kistérség minden önkormányzatának helyi képviselőit is. Az önkormányzati testületek tehát együtt üléseznek, együtt terveznek, és együtt döntenek. (Az első ilyen kistérségi „alkotmányozó gyűlést”, avagy „parlamentet” 2003. április 26-án tartották.) Mára már kialakult a kistérségi „parlamentek” két típusa: a munkavégző és az ünnepi kistérségi testületi ülés. A munkavégző „parlamenten” döntöttek például a Sárvíz Önkormányzati Társulás megalakulásáról, vagy az önálló kistérségi státusz megpályázásáról, vagy a különböző (külföldi és hazai) partnerekkel együttműködési szerződés megkötéséről. Ennek a társulásnak az volt az elsődleges feladattal, hogy dolgozza ki az együttműködés koncepcionális alapjait, tárja fel az együttműködés elsődleges célterületeit és állítson össze egy megalapozó program és projekt portfoliót a lehetséges támogatási források elérhetőségének a megalapozására. 2004. május 12-én pedig például ünnepi testület ülésen felavatták a Sárvíz zászlót, ugyanakkor bemutatták és megvitatták a kistérség jövőképét. Ez a kistérségi „parlament” tehát egyrészt úttörő politikai-társadalmi elképzelés, amelyet nem felülről (az országos parlamentből) kezdeményeztek, másrészt ezt az alulról induló kezdeményezést higgadtan, konzekvensen végigvitték, harmadrészt pedig azért is sikert hozott, mert ez a megoldás „benne volt a levegőben”, mert ki kellett valamilyen kooperációs-kohéziós önkormányzati formát találni. A kistérségi „alkotmányozó gyűlés” kitalálása már közelebb vitt a részvételi demokráciához, amelyet a társadalmi szerződés kapcsán mutatunk be. Második modellként bemutatjuk a társadalmi szerződés és a Magisztrátus létrehozásának folyamatát. Világszerte a részvételi demokrácia, a helyi demokrácia vagy a közösségi demokrácia kiszélesítésének programja már minimum több mint tizenöt éves múltra tekint vissza. Összességében mégis megállapíthatjuk, hogy megvalósításának egységes rendszere még nem alakult ki, annak ellenére, hogy szinte nincs egyetlen ország, kontinens vagy nemzetközi szervezet sem, amelynek politikai célkitűzései között ne szerepelne a „demokrácia demokratizálásának” programja. A részvételi demokrácia eszméjének gyors terjedését mindenek előtt az teszi indokolttá, hogy napjainkra a globalizációs folyamatok egyre erősödnek, s áttörve a gazdaság területét, az információs rendszerek terjedésével elérte a szociális és kulturális szférát is. Ebben az összefüggésben a részvételi demokrácia programja nem tekinthető másnak, mint a lokális világ védekező mechanizmusának a helyi társadalmi, gazdasági és környezeti érdekek valamint identitás megőrzése érdekében. Ez a tény egyszersmind érthetővé teszi a megvalósításban tapasztalható különbségeket is. Hiszen a világ különböző pontjai nem csak más és más mértékben érintettek a globalizációtól. A változatosság okainak másik forrása a helyi demokratikus hagyományokban keresendő, amelyet nagymértékben befolyásol egy adott terület gazdasági és szociális állapota, a meglévő intézményrendszer működőképessége stb. A civil társadalom kutatások nagy többsége a pillanatnyi állapot felmérésére koncentrál. Ezzel szemben most mi egy rendkívüli lehetőséghez jutottunk, amikor egy a kutatás kezdetekor indult társadalmi kísérlet változásainak nyomon követését végeztük. Fejér megyében már közel tíz éve a legdinamikusabban újat akaró településnek Aba számít, nem véletlen tehát, hogy Aba vezetésével önálló kistérség jöhetett létre. Aba regionális és országos figyelmet, sőt érdeklődést akkor váltott ki, amikor 2004 nyarán megkezdődtek a részvételi demokrácia fejlesztésének kísérlete, amit a helyiek röviden demokrácia-kísérletnek vagy társadalmi szerződés programnak neveznek. Ennek az elképzelésnek van, vagy inkább lesz egy harmadik eleme, az e-demokrácia és az e-közigazgatás fejlesztése, ám ehhez Aba nem nyerte meg 2004-ben az e-közigazgatási NFT GVOP pályázatot, ami így csak egy-két múlva kezdődhet. Miről is van szó? Két lépésben szeretnék a demokrácia működését javítani. Először az önkormányzatok között, aztán az önkormányzatok és a helyi (civil) társadalmak között. Hogyan is állunk a civil társadalommal? Egy angol politológus (Gordon White) szintén négy pontban foglalta össze a civil társadalomnak a demokratizálás folyamatában betöltött szerepét. “1. A civil társadalom megváltoztathatja a hatalom egyensúlyát az állam és a társadalom között az utóbbi javára. 2. A civil társadalom ellenőrzi és felügyeli az államot a közélet erkölcsének, a politikai döntéseik indokoltságának nyilvános megítélése révén. 3. A civil társadalom fontos közvetítő szerepet játszhat az állam és a társadalom között. 4. A civil társadalom önmagában gyarapíthatja azon folyamatok, illetve intézmények számát, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a demokratikus intézmények és folyamatok legitim módon és kiszámíthatóan válaszoljanak az új kihívásokra.” Mindezek után nem szeretnénk visszamenni az ókor vagy a középkor helyi közösségeinek definícióihoz, viszont az Ipari Kor gazdasága, társadalma, s köztudata alapján létrejött civil társadalom típusokat és felfogásokat érdemes rendszerszerűen értelmezni. Ezért a következő elméleti összesítést végeztük el és ezzel hét típusba soroltuk az eddigi felfogásokat: Az Ipari Kor civil társadalom fogalmának értelmezési típusai első Aktív, elkötelezett állampolgárok kapcsolathálózata: közösségi feladatot vállaló helyi polgárok, de a nem aktív, nem kötelezett állampolgárok nem tartoznak bele; második Politikai társadalom: liberális demokrácia intézménye, nyitott társadalom, politikai-hatalmi ellensúly, stb. harmadik Személy- és szervezet-egyesülések, önálló társadalmi szervezetek: polgári intézményesített kezdeményezések, szervezetbe tömörült állampolgárok, független szervezetek és mozgalmak, munkaadók és munkavállalók szervezetei, államot ellenőrző intézmények, non-profit szektor, stb. negyedik Gazdasági társadalom: a piac intézménye, spontán helyi piac és vállalkozásai, gazdasági kapcsolatok kerete, stb. ötödik Állam és társadalom közötti közvetítő tér: társadalmi érintkezések közege, privát cselekvések tere, aktív önkéntes közvetítő szektor, stb. hatodik Uralommentes kommunikációs tér: állam, gazdaság által nem befolyásolt közösségi kommunikációk rendszere, stb. hetedik Normakép, jövőkép: civil társadalom normatív jövőképe, liberális társadalomkép, közösségi normák képviselője, stb. Táblázatot készítette: Varga Csaba Konklúzióként annyi emelhető ki, hogy az Ipari Korban a civil társadalom tehát lényegében a bürokrácia és a hatalmi berendezkedés ellentéteként jött létre, mindenekelőtt az egyének érdekeinek érvényesítése és védelme érdekében és csak akkor működik megfelelően, ha az állampolgárok a köz érdekében is áldozatot hoznak. Ma természetesen az a kérdés, hogy az új típusú globalizáció és lokalizáció világában ezek a korábbi és tegnapi értelmezések helytállóak-e? Az elmúlt egy-két évtized európai és magyar társadalomfejlődése mennyire alakította át a lokális civil társadalmakat és ezek alapján milyen mértékben szükséges új definíció? Ha az abai demokráciafejlesztési modellkísérlet előtt megkérdeztünk volna tíz vagy száz szakértőt, hogy Magyarországon 2005-ben van-e reális esélye egy ilyen társadalmi kísérlet indításának, valószínűleg mindnyájan azt válaszolták volna, hogy nincs, vagy igen kicsi az esélye. Ha ez így itt lett, akkor Abán el sem indulhatott volna a demokrácia-kísérlet. Ha azonban a társadalmi szerződés megköttetett, akkor a civil polgárságról és társadalomról alkotott képünk nem igaz, vagy nem pontos. Mi is történt? Aba polgárai a következő programtervezetet kapták meg 2005 márciusában. Az ezekben a hetekben elkészült és közreadott dokumentumok közül ez vált a legfontosabbá, mert ez foglalta össze 12 pontban a részvételi demokrácia kifejlesztésének programját „Örömmel állapítjuk meg, hogy Aba egyszerre a múlt, a jelen és a jövő lehetséges városa. Abának van múltja, mert a múltat fontosnak tartja, és a hagyományokra akar építkezni. Abának van jelene, mert tudja, hogy mit akar, és már kéznyújtásnyira van attól, hogy nagyközség helyett igazi kisváros legyen. Abának van jövője, mert van végre egy olyan település, amely világos és messzire mutató jövőképpel rendelkezik. Abának a jelenben az egyik legnagyobb gondja az, hogy önmagát hogyan szervezze meg jobban, és polgárainak többségét hogyan emelje fel a részvételi szabadság állapotába. Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres választ, hogy Magyarországon szinte minden településen a helyi polgárok egyáltalán nem, vagy csak részlegesen lehetnek falusi vagy városi világuk belső alakítói. Ezért döntött úgy Aba nagyközség önkormányzata, és a részvételt már igénylő lakossága, hogy az előbbi helyzeten megpróbál változtatni, és a település minden polgárának felkínálja az aktív szerepet egy társadalmi szerződés keretében. Mindennek a tudatában kinyilvánítjuk, hogy az abai társadalmi szerződés és egyben demokráciakísérlet a következő programot fogadja el: 1. A társadalmi szerződés deklarálja Abán, hogy a részvételi demokrácia kiépítése megkezdődött. Ezt maga az önkormányzat döntötte el, amikor testületi határozattal elindította a társadalmi szerződés létrehozásának folyamatát. 2. A társadalmi szerződés Abán minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai nagyközség s a közeljövő városában részt vehessen a jelen és a jövő formálásában. 3. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon, és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze. 4. A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy az abaiak egymásra figyelve, és egymást segítve megvalósítsák messzire tekintő jövőképüket. 5. Ez a szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a tízes évek közepéig fogalmazódott meg, de a szerződés hosszabbítható, ha eredményes lesz. A társadalmi szerződés lényege az, hogy létrejövő megállapodás és a részvételi demokrácia segítségével Abán mindenkinek javulhasson az életminősége. 6. Az életminőség emelését szolgáló program elkészült. Ennek magjában az áll, hogy Aba az európai és a magyar információs- és tudástársadalom korszakában nem egyszerűen város, hanem intelligens (tudásszerető és tudást alkalmazó) város lehessen. 7. Nem kevésbé lélekemelő távlatot jelent a Dél Kapuja program, amely Abának konkrét civilizációs és kulturális fejlődést kínál: a gazdaság fejlesztésben technológia parkot, gyógyvizes turisztikai élményparkot, intelligens lakótelepet, valódi és kultúrált városközpontot, természeti és környezeti rekonstrukciót, a hagyományokhoz való visszatalálást, kölcsönös emberi tiszteletre építő világot, az emberek és intézmények közötti értelmes dialógust, és egyáltalán olyan városi környezetet és klímát, amelyben a település szélén élők sem érzik azt, hogy ki vannak rekesztve. 8. Aba már boldogan nézhet hátra, hiszen a legnehezebb első lépéseken túl van: az önkormányzat által elfogadott fejlesztési programmal 2004. őszén a teljes lakosságot képviselő és sokak részvételével megtartott falugyűlés azonosult. 9. A társadalmi szerződés tehát nem akar egyebet, mint azt, hogy a helyi polgárok lelkileg és szellemileg azonosulhassanak a közösség jövőképével, és ennek következményeként ki-ki személyesen, vagy közösségi fellépések keretében folyamatosan részt vehessen a jövő kis városának létrehozásában. Ebből az is következik, hogy a tervek valóra váltásáért nem csak a döntéshozók, vagy az intézmények, hanem minden egyes ember és család is felelős. Jelképesen mondva: mindenkinek újra rendet kell tartania háza kertjében és az a háza előtt, az utcán. 10. Ezért hoztuk létre a strukturált párbeszéd rendszerét, hiszen az abai utcaközösségek tagjai megválasztották képviselőiket, és képviselők pedig létrehozták saját közös civil intézményüket, amivel megteremtették a tényleges párbeszéd hiteles feltételét. 11. Az intézményes párbeszéd fóruma ugyanakkor vállalja, hogy a régi idők módján, a régi idők technikáival nem tolja háttérbe az állampolgárt, a következő tíz évben folyamatosan lehetőséget teremt minden cselekedni akaró helyi polgár és család személyes részvételére a döntésekben és a cselekvésekben. 12. Végül ezt az új demokratikus ügymenetet és közösségi együttműködési hálózatot hosszú távon is működőképessé teszi, hogy támogatóként és ösztönzőként ott áll mögötte a helyi önkormányzat. A 12 pont ismeretében és tudatában mindnyájan kijelentjük, hogy a részvételi demokrácia programját elfogadjuk, a társadalmi szerződés intézményes rendszerét működtetjük, és minden akármilyen helyi okból induló civakodás helyett a kölcsönös tisztelet és egymásra odafigyelés jegyében hosszú távon szerződünk arra - mint a bevezetőben említettük - Aba jövőképéből valóságos jövő legyen. Legyen Aba Magyarország egyik legszeretetreméltóbb és polgáraihoz leginkább jóságos, hagyományokra építő, a kultúrát továbbvivő, Európa figyelmére is méltó, intelligens-bölcs kisváros. Közösen kérjük, hogy ezt a társadalmi szerződést minden abai család egy-egy képviselője egyetértő kézjegyével lásson el.” Hol is tartunk most? Először is, a helyi társadalom belső közpolitikai kondíciója valószínűleg jobb, mint azt sokan feltételezik. A rendszerváltás után minden jel szerint a családok többsége mégis annyira stabilizálta magát, hogy az életfenntartás mellett már (ha csak részben is) a közösség ügyeivel is törődhet. Az elmúlt harminc-negyven év második gazdasága pedig számos olyan nem adómentes jövedelemforrást tálalt, amelyben a munkát és jövedelmet-keresők akár kifulladásig hajthattak családjuk életszínvonala emeléséért. Nem mellékes tényező, hogy a legaktívabb és gyakran a leghangosabban közszereplésre vágyók egyrészt már kipróbálhatták magukat, másrészt annyi kudarcot éltek meg a pártpolitikai küzdelmekben, hogy jelenleg már nem töltik ki a helyi politikai teret. Másodszor, sokszor elképesztő a jövőhiány, s nem meglepő, hogy nagyon sok ember mit sem ért saját szűk világán túl. Abán is azt tapasztaltuk, hogy a kisebbség számára változatlanul probléma a kenyérgond, ám a többséget olykor már jobban izgatja társadalmi helyzete, a községen belüli presztízse. A normális polgárban ott van belül a segíteni akarás, s ha ezt az akarást előhívják, jó ügyért viszonylag könnyen megmozdul. Cselekvésének legnagyobb gátja (ha nem ismeri fel, akkor is) a cselekvési alternatívák ködössége. Senki nem mondta ezt így, ám az utóbbi hónapokban azt tapasztaltuk, hogy az elfogadott és mindenkihez eljuttatott jövőképek jótékonyan hatottak. Harmadszor, az emberek Abán is, mint bárhol máshol Magyarországon, nagyon nem hisznek a politikának, nem egyszer kiábrándultak minden kormányzati akaratból, de ez a politikai csömör és üresség mintha eltakarítana az útból számos - gátat jelentő - félelmet, fenntartást. Az emberek ugyan sok mindenen túl vannak, nem könnyen hisznek, ugyanakkor nyitottabbá válnak, és érzékenyen reagálnak minden mozgáslehetőségre. A helyi társadalom középrétegei mintha lassan eljutnának oda, hogy fogékonyak a „város”, avagy a lassan városiasodó „falu” közügyei iránt. Negyedszer, pedig feltehetően túl keveset tudunk a belső változásokról. Aba sokszorosan hátrányos helyzetű, ám társadalma szeretne kitörni a hátrányok közül. Közben pedig lassan felismerhetővé válik, hogy a civil társadalom fogalmát eddig rosszul definiáltuk, a használt kategóriák és értelmezéseik mintha megakadályoznák a változások felismerését. Nem véletlen, hogy a tapasztalok alapján magunk is újragondoltuk a civil társadalom teóriáit és működését. Abán a civil társadalom tehát - a korábbi feltételezésekkel szemben - olyan állapotban volt, hogy az első tisztes megszólításra megmozdult, s a kisebbség személyesen elment megválasztani a civil képviselőket. Abán nem kell nyerni a demokrácia-kísérletnek. Nem az a legfontosabb, hogy minden sikerüljön, s nem okoz majd kudarctudatot, ha negatív tapasztalatok is gyűlnek majd. Egyszerűen annyi a feladat, figyeljük, mi történik a változások közben, csendben szemléljük, hogy milyenek a szereplők önértelmezései, kövessük nyomon, hogy miben (és hogyan) épül, vagy erodálódik az abai részvételi demokrácia kísérlet. A kulcskérdés nem csak a közcselekvés hatásossága, hanem a lokális társadalmi tudat alakulása. A jövő - akármilyen is lesz - a személyes és közösségi tudatfejlesztéseken múlik. Lehet, hogy semmi érdemleges nem történik, lehet, hogy a mai buzgalom szétmálik, s lehet, hogy hetedhét országon túl is híressé váló, tényleges változások mennek végbe. Az abai részvételi demokrácia intézményesítésének kész a terve. Először is a 24 (majd összesen a harminc) választott civil képviselő létrehozza a saját civil fórumát. Az abai civil szervezetek képviselői szintén megszervezik saját községi/városi koordináló testületüket. Az abai önkormányzati testület változatlanul hivatalban marad és ellátja minden törvényileg szabályozott feladatát. A három testület aztán megszervezi a „csúcsszervezetet”, amely valószínűleg a Civil Magisztrátus nevet kapja. Ez tekinthető helyi parlamentnek is, avagy a helyi polgármesteri hivatal felfogható helyi kormánynak is. De ez a régi logika. Egyik sem teljesen ez, de még nem lehet tudni, hogy igazán mi lesz. Annyi bizonyos, hogy a részvételi demokrácia akkor lesz teljes és tényleges, amikor az abai e-önkormányzás és e-közigazgatás létrejön, hiszen attól kezdve a Civil Magisztrátus bármilyen kérdésben bármikor digitális népszavazást is tarthat. Ma az látszik, hogy legalább négy-hat forgatókönyv lehetséges: 1. A civil képviselők és testületeik beleunnak a sok közfeladatba, elfáradnak a sok (ha így minősítik) szélmalomharcba, vagy visszahúzódnak, ha a helyi polgárok érzelmileg-lelkileg nem támogatják őket. 2. Ha a folyamatot eddig generáló polgármester (és kollégái) fáradnak el, vagy más fejlesztés köti le energiákat, például a kistérség fejlesztése, ha a Civil Magisztrátusban (folyamatosan) nem nevelődik ki néhány közbecsületnek örvendő új közösségi vezető, akkor esetleg a demokrácia modellnek elfogynak az emberi erőforrásai. 3. Ha öt éven belül Aba nem válik valóban, legalább részben intelligens kisvárossá, s akkor a Civil Magisztrátus minden csoportja egészen vagy félig-meddig hitelét veszti. Ha Aba valóban szeretetre képes kisváros lesz, a részvételi demokrácia modell magyar vagy/és európai mintává válik. 4. Ha az új század első két évtizedében Abán minden erőforrást mozgósítanak, minden lelki, tudati, spirituális erőforrást, akkor a részvételi demokrácia részben vagy egészben valamilyen szakrális demokráciává válik. 5. Az e-közigazgatás kialakulása és megerősödése után Abán minden fontosabb kérdésben e-népszavazás dönt, de minden döntés előkészítése, megismertetése és végrehajtása a Civil Magisztrátus feladata lesz, akkor tartósan megszilárdul a részvételi demokrácia, a strukturált párbeszéd, vagy az új demokrácia együgyű, látványos, tyúkperekkel, netán valós érdek- és értékharcokkal teli, konfliktusos modellje jön létre. 5. Milyen stratégiák születtek eddig? (szöveges elemzés, avagy melyik stratégiában mi az újdonság?) Az eddigiekben bemutattuk a sárvízi kistérség és központjának (Aba nagyközségnek) a demokráciafejlesztési gyakorlatát. Most tekintsünk át néhány fontosabb stratégiát. A kistérségi együttműködés kezdeményezője Aba nagyközség volt, amelynek önkormányzata a kezdetektől fogva felismerte, hogy egy olyan „kvázi nagytérség”-ben, mint amilyen Székesfehérvár agglomerációs körzete, a helyi gazdasági-társadalmi problémák feloldódnak, kevésbé válnak relevánssá az általános statisztikai mutatók árnyékában. Egy ilyen helyzetben a települések csökkent érdekérvényesítő képessége előbb-utóbb relatív versenyképességük csökkenését vonja maga után, ami óhatatlanul funkcióvesztésekhez vezet. Az együttműködés másik alapmotivációját a földrajzi elhelyezkedés jelentette. Két kivétellel a települések a Sárvíz-Malomcsatorna völgye által meghatározott ökofolyosó és annak pufferövezetében helyezkednek el, így területfejlesztési, terület-felhasználási érdekazonosságuk egységes jövőképet határoz meg. Harmadik, de nem utolsó fontosságú motiváló tényezőként működött annak felismerése, hogy hosszabb távon a települések intézményrendszere csak nagyobb területi egység szintjén tartható fenn és fejleszthető. Egyenként a települések ki lettek volna téve Székesfehérvár erős intézményrendszere gravitációs erejének, ami már rövid távon is visszafejlődést generált volna. A tevékenységet döntően pályázati lehetőségek kihasználásával finanszírozta és finanszírozza a kistérségi társulás, igénybe vette a kistérségben működő civil szervezetek munkáját, a kistérségi vidékfejlesztési menedzser szaktudását és megfelelő külső szakértőket kért fel egy-egy generális vagy részfeladat elvégzésére. A tevékenységet annyira jó hatékonysággal sikerült megszervezni és lebonyolítani, hogy mára gyakorlatilag rendelkezésre áll az összes olyan vezér-, keret- és célprogram (számos egyedi program és projekt mellett), amelyekből az országos és regionális fejlesztési programoknak megfelelő szerkezetben és prioritási összehangoltságban összerakható a kistérség rövid- és középtávú stratégiai és operatív programja. Ennek a munkának az egyik legnagyobb eddigi eredménye maga a statisztikai kistérség létrejötte. A kidolgozott térségi fejlesztési dokumentumok és az azokban kimutatott hatások meggyőző erővel tudták bemutatni a törvényhozóknak, hogy a kistérség fenntartható fejlődését csak ebben a keretben lehet hatékonyan és a nagy társadalmi haszonnal garantálni. Hol tart a jelenlegi programozás? Az eddig elvégzett munka eredményeként a kistérség fejlesztésével összefüggő legtöbb kérdéskörben rendelkezésre állnak a szükséges szakmai, szakmapolitikai háttértanulmányok, stratégiák, programok. Ezek közül a legfontosabbak: Székesfehérvár kistérség vidékfejlesztési SAPARD stratégiai programja (2000). A Program az országos SAPARD programkészítési akció keretében került kidolgozásra, annak Közép-Dunántúli regionális és Fejér megyei részprogramja részletező dokumentumaként. Területhasználati viszonyok változását megalapozó és nyilvántartó rendszer (2001) A keretprogram jellegű munka a Sárvíz kistérség terület-felhasználása alakulásának nyilvántartására és monitoringjára dolgozott ki egy térinformatikai alapú adatbázis javaslatot. A javasolt rendszerben folyamatosan nyilvántartásba vehető és követhető: • a tulajdonviszonyok változása, • a valós területhasználat, • a különböző szintű szabályozások változása, • az agro-ökológiai és agro-ökonómiai mutatók változása, • a környezeti állapotot jellemző mutatók változása, • az infrastruktúra fejlesztések. A dolgozat értékelte az aktuális helyzetet, a különböző dokumentumokban tervezett állapotokat/változásokat. Kidolgozta a projekt megvalósításának és működtetésének a rendszertervét a szükséges informatikai háttérigény megnevezésével. „Intelligens Sárvíz kistérség” stratégiai programja (2003) Európa belépett az Információs Korba, aminek a programját a lisszaboni stratégia fogalmazza meg. Aba és Sárvíz kistérség (a kormányprogramokat megelőzve) az elsők között készítette a várossá válási és a kistérségi információs társadalom fejlesztési stratégiáját és operatív tervét. A keretprogram a lokális tudásalapú gazdaság és társadalom fejlődési irányainak az elemzése alapján konkrét javaslatcsomagot dolgozott ki a helyi digitális gazdaság-társadalom és különösen az e-közigazgatás kialakítására. A stratégiák keretében kidolgozásra kerültek a megalapozó részprogramok és első ütemű operatív teendők. Ezek orientálni tudják a kistérséget az e-gazdaság, az e-önkormányzat vagy a helyi tartalomipar kifejlesztésében, a szükséges források megtervezése és lehetőségek szerinti megszerzése vonatkozásában. (Ez a stratégia könyvként is megjelent, ebben a tanulmányban nincs hely arra, hogy részletesen ismertessük.) Mezőföldi Építőipari Klaszter - megvalósíthatósági tanulmány (2003) Kidolgozásra került a „Mezőföld Építőipari Klaszter” kialakításának a megvalósíthatósági tanulmánya. A klaszter első sorban a Fejér megyei három gazdasági és társadalmi szempontból hátrányos helyzetű enyingi, abai és sárbogárdi kistérségi vállalkozások összefogását célozta meg. Ökoturisztikai fejlesztések lehetőségei a Sárvíz kistérségben (2003) A Közép-Dunántúli Fejlesztési Tanács támogatásával elkészült tanulmány a Sárvíz ökofolyosóban érintett települések ökoturisztikai potenciálját foglalja keretbe, a helyi turizmus fejlesztési lehetőségeinek a feltárása érdekében. A stratégia fejlesztési projekt szinten tesz javaslatokat egységes szerkezetbe foglalva a lehetséges kitörési pontokat, fejlesztési projekt javaslatokat és a várható eredményeket. Sárvíz kistérség oktatásfejlesztési stratégiája (2003) A tanulmány rendszerszemléletű megközelítésben értékeli ki a kistérség oktatási politikájának a kialakíthatóságát, annak külső és belső feltételeit, a kívánt jövőkép eléréséhez vezető alternatív kezdeményezéseket. A tanulmány meghatározza a víziót, a stratégia elemeit, az oktatás jövőbeni hálózatát és az egyes települések ezen belüli szerepét. Meghatározza az oktatási infrastruktúra fejlesztési irányait a várható pályázati források tükrében, összegzi a legfontosabb és legsürgősebb feladatokat. Sárvíz Kistérségi Szociális Szolgáltatási és Egészségügyi stratégiája (2003) Sárvíz kistérség települései abból a célból szövetkeztek, hogy az összefogás révén a lakosság életminősége javuljon. A kistérség települési egyet értenek a humán erőforrás fejlesztés fontosságában. A térség nagyvárosa (Megyei Jogú Városa) Székesfehérvár, amely nem tagja a kistérségi társulásnak, ám oktatási, kulturális, jóléti és munkahely kínálatával részben kedvező hátteret jelent a kistérségeknek, ugyanakkor nagyvárosi szolgáltatásaival is vonzza a falusi lakosokat. A Sárvíz kistérség arra törekszik, hogy megteremtse a saját feltételeinek megfelelő és problémái megoldását szolgáló humán erőforrás rendszert, gazdasági infrastruktúrát és szolgáltatásokat, így a nagyvárossal szembeni függő helyzetét mellérendeltségi viszonnyá formálja. Sárvíz Közlekedés Fejlesztési Koncepciója (2003) A kistérségi közlekedéssel a települések még szorosabb együttműködést tudnának kialakítani, és további lehetőségek nyílnának meg az összekötött települések között. A szolgáltatásfejlesztés elsődleges célja a településeken élők életminőségének javítása. A kistérségben a szociális ellátottság javítását teszi lehetővé úgy, hogy az egységes orvosi ellátás kialakítását segíti elő egy kistérségi központtal, ahová a térség összes településéről beérkeznének a járatok, autóbuszok, vonat és itt lenne lehetőségük a térség lakóinak egy helyen igénybe venni a kialakított új szolgáltatásokat. Sárvíz kistérség arculatterve (2004) Az arculatterv számba veszi a Sárvíz tájegység és ezen belül a társult települések karakterformáló elemeit, annak érdekében, hogy megfogalmazható legyen egy jellegzetes üzenet, amellyel megjelenítheti magát a köztudatban, úgy „befelé”, mint „kifelé”. Az arculatterv fontos elemei: • a táj karakterformáló elemeit, • a településszerkezeteket, mint az épített örökség legközvetlenebb hordozóját, • a helyi kulturális örökséget, • a lehetséges üzenethordozó elemeket, • a nagy ünnepeket, régi és új hagyományokat, • a „logo”-t. Az arculattervet a kistérség települései elfogadták és az alakuló ülésen már ennek jegyében bocsátották útra a kezdeményezést. Sárvíz kistérség fenntartható vízgazdálkodási stratégiája (2004) Abból kiindulva, hogy a fenntartható tájgazdálkodás és természeti értékmegőrzés alapja a vizes élőhelyek rehabilitációja, a munka célja, hogy a jelenlegi elvről (a vizek minél előbbi levezetése) új elvi alapokon nyugvó komplex vízgazdálkodás honosodjon meg (a vizek minél további és minél nagyobb mértékű visszatartása). A munka kidolgozói együttműködtek a Kelet-Gröningeni megye (Fejér megye holland testvérmegyéje) szakembereivel, akik szakmai ismereteikkel és ez irányú nagy tapasztalataikkal támogatták a munkát. Sárvíz ökofolyosó térhasználati alapprogramja (2003) A térhasználati alapprogram keretében keretében feltárásra, illetve meghatározásra kerültek: • az ökofolyosó helye és szerepe az ország és Fejér megye térszerkezetében, • Fejér megye Területrendezési Terve előírásainak az érvényesítése a Sárvíz területen. • a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program szerinti besorolások térségi megjelenítését, • a részletező agro-ökológiai vizsgálatok, • a környezet, táj és természetvédelmi feltételek „Sárvíz” Mezőgazdasági Program (2004) A kistérség egyik legfontosabb jellemzője, hogy területén található az Országos Területrendezési Tervben jegyzett Sárvíz ökofolyosó magterülete, számos védett, védelemre tervezett és Natura 2000 területtel. Ezeken a területeken be kell vezetni egy új - ökoorientált szemléletű - tájgazdálkodási rendszert. Ennek a megalapozása történhet meg a keretterv funkciójú Mezőgazdasági Programmal. A Program tartalmi elemei: • a kistérség agro-ökológiai potenciáljának a meghatározása, • digitális (térinformatikai) adatbázis felállítása, • talajadottságok értékelése, • tájhasználati konfliktusok meghatározása, • tájhasználati övezetek meghatározása, • javaslat a termelési szerkezet és termelési technológiák módosítására, • hálózatépítés és konfliktusmenedzsment, • megvalósíthatósági alapmodellek. Abai Technológiai Park stratégiája I-II, (2004) Ez a stratégia három részből áll: technológiai park (egy vagy több helyszínen, ide kapcsolódna a logisztikai központ), tudásalapú lakóközösségi park, végül felnőttoktatási központ. Az Aba és Székesfehérvár közös tulajdonába került volt Börgöndi magyar katonai repülőtér polgári célú reaktiválásával új fejlesztési lehetőségek nyílnak meg a tágabb térség gazdasági-logisztikai kapacitásának a fejlesztésében. A reptér és a csatlakozó fejlesztések egy része Aba területén valósulhat meg, amennyiben kellően előkészített befektetés-ösztönzési programot tud felmutatni a település. Ennek érdekében is kezdeményezte Aba egy technológiai park elő-megvalósíthatósági tanulmányának a kidolgozását, első fázisaként a megfelelő döntés-előkészítésnek. A megvalósíthatósági tanulmány a stratégia egyik elemét, a logisztikai központot (az alábbi lehetséges szolgáltatások kialakításának feltételeit, műszaki-gazdaságossági paramétereit) vizsgálta: • személy és teherszállítási logisztikai bázisok, • szállás- és vendéglátó egységek, kereskedelmi-szolgáltatási egységek, pénzügyi szolgáltatások, • ipari szolgáltatások, • irodaház, ügyviteli szolgáltatások, • kereskedelmi központ, • kis- és közepes vállalkozások övezete, • inkubátor funkciók elhelyezési lehetőségei, • oktatási-képzési központ, • kapcsolódó lakóingatlan fejlesztések. A program keretében az alábbi feladatok kerülnek elvégzésre: funkcióvizsgálat- és meghatározás, infrastruktúra fejlesztés, fejlesztési program változatok, ütemezési javaslat, finanszírozási modell, lehetséges PPP akciók, szervezetfejlesztés. 6. A sárvízi kistérség többcélú társulásának közszolgáltatási programja Aba nagyközség, majd megalakulásától (2004. június 24-től) a Sárvíz Többcélú Kistérségi Társulás (STKT) kilenc, majd tizenegy községének elöljárói és lakosai az elmúlt években sokat tettek azért, hogy a térség perspektivikus, fenntartható, az integrált helyi jóléti rendszer szempontjait is felhasználó, komplex fejlesztését megalapozzák. A 2000-2005 között készült számos fejlesztési koncepció, dokumentum, pályázati anyag közös eleme: a szellemi erők arra törekszenek, hogy a kistérség hagyományai, társadalmi tőkéje, erőforrásai az információs kor lehetőségeit felhasználva összehangoltan szolgálják a fenntartható fejlődést, a népesség méltó boldogulását. A sárvízi kistérségben az elkészült stratégia négy közszolgáltatást, s ezekből háromra (az ellenőrzési közszolgáltatást kivéve) összesen négy intézményt tervezett meg: SÁRVÍZ Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ (SÁSZOK), SÁRVÍZ Kistérségi Központi Orvosi Ügyelet (SÁKORVÜ), SÁRVÍZ Oktatási Szolgáltató Iroda (SOSZI), SÁRVÍZ Közlekedés-fejlesztési koncepció (SÁKÖF). A tervezett intézményeket röviden bemutatjuk. SÁRVÍZ Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ (SÁSZOK), SÁRVÍZ Kistérségi Központi Orvosi Ügyelet (SÁKORVÜ) A SÁSZOK célja a Sárvíz Kistérség szociális-, egészségügyi-, jóléti intézményei közötti együttműködés fejlesztése oly módon, hogy a kialakuló szisztéma modellként is szolgáljon arra, hogy a nagyváros árnyékában elhelyezkedő, ám a maguk erejében bízó települések egy közös célrendszer érdekében össze tudjanak fogni, meg tudják fogalmazni a saját, a szomszédos nagyvárostól szükségszerűen eltérő érdekeiket, s a nagyváros által kínált lehetőségeket is figyelembe véve, önálló mozgástérre törekedve alapozzák meg jövőjüket. E fő cél érdekében a Sárvíz Kistérség települései szociális szolgáltató központot kívánnak létrehozni, amely szakmai segítséget nyújt a kistérség szociális és egészségügyi intézményei által külön-külön nem kezelhető, megoldatlan problémákra, különös tekintettel a szociálisan, egészségügyileg hátrányos helyzetű emberek integrálására. Az STKT keretében a Központi Orvosi Ügyelethez csatlakozó önkormányzatok feltétlen beleegyezésüket adták ahhoz, hogy a Fejér Megyei Egészségbiztosítási Pénztár /MEP/ közvetlenül az ABA-MED Háziorvosi és Szolgáltató Betéti Társasággal kössön szerződést ügyeleti ellátásra. Az ABA-MED Bt által üzemeltetett Sárvíz Kistérségi Központi Orvosi ügyelet a mindenkori orvos-szakmai szabályoknak megfelelően végzi tevékenységét, felettes szerve az engedélyező székesfehérvári városi ÁNTSZ hivatala, egyben minőségbiztosítási ellenőrző hatósága is. A SÁSZOK létrehozása és működtetése (illetve a SÁKORVÜ további integrált fejlesztése) a koncepció, a projektek és a programok összefüggő rendszerére épül. A koncepció a központ létrehozásának és működtetésének, feladatkörének elvi kereteit, irányultságát, szemléletét határozza meg. A projektek fél évnél hosszabb időtartamú, esetenként több éves, szakaszolható, tematikailag elkülöníthető stratégiai irányok. A programok rövid időtartamú eseményekben, akciókban konkretizálják a projekteket. A SÁSZOK és a SÁKORVÜ munkájának kifejlesztése és összehangolása az integrált helyi jóléti rendszer (IHJR) koncepciója keretében történik. A társadalmi fejlődés és a jólét mércéje az emberek életesélyének, életminőségének és életvitelének alakulásától függ. Fel kell ismerni, hogy a társadalmi és a gazdasági jólétet az emberi életkörülmények és az életminőség javításával, valamint a közösség sokoldalú partneri együttműködésével lehet elérni. SÁRVÍZ Oktatási Szolgáltató Iroda (SOSZI) A SOSZI célja a Sárvíz Kistérség oktatási intézményei közötti együttműködés fejlesztése. Ennek érdekében a Sárvíz Kistérség települései oktatási szolgáltató irodát kívánnak létrehozni, amely szakmai segítséget nyújt a kistérség iskolái különböző, megoldatlan oktatási problémáira, különös tekintettel a hátrányos helyzetű, a problémákkal küzdő tanulók integrálására, az iskolarendszerből való kihullásuk megakadályozására, továbbtanulásuk elősegítésére. A SOSZI nem hatóság és nem közvetlen oktatási-nevelési feladatokat ellátó intézmény, hanem koordináló szervezet. A SOSZI közvetlenül láthat el, szervezhet meg minden olyan feladatot, amelyet az egyes települések iskolái önállóan nem vagy nem megfelelő hatékonysággal tudnak ellátni. Segíti olyan szakmai műhelyek kialakítását, amelyek az egész kistérség oktatásügyét szolgálják és lehetőséget adnak a pedagógusok szakmai előrehaladására is. A SOSZI segíti az információ csere fórumainak megteremtését, működtetését, tanácsadói rendszer működtetését, ezáltal hozzájárul az oktatás színvonalának emeléséhez. A tanulók tudásszintjének felmérésével biztosítja a rendszer működésének monitoringját. Az iroda segítő szolgáltatása különösen fontosak a hátrányos helyzetű kistelepülések és a hátrányos helyzetű tanulók számára, akiknek a felzárkóztatása speciális pedagógiai módszereket igényel. SÁRVÍZ Közlekedés-fejlesztési koncepció és gazdasági társaság (SÁKÖF) Aba nagyközség a 63 sz. főútvonal mentén, Székesfehérvár és Sárbogárd között terül el, a Sárvíz völgyében. A térség főbb úthálózata jó, de a településeket összekötő útvonalak felújítása egy esetleges kistérségi autóbusz közlekedés kialakítása érdekében elengedhetetlen. A főútvonaltól távolabb fekvő települések közötti keresztirányú kapcsolódások korábbi hiánya ma már nem jellemző. A Sárkeresztúr és Kálóz között megépült mintegy 7 km-es átvezető úttal megoldódott Kisláng, Soponya és Tác gyors elérése is. Azonban a Kálózt és Sárkeresztúrt összekötő út jelenlegi állapotában nem alkalmas közúti tömegközlekedésre. Ugyan ez vonatkozik a Sárkeresztúrt és Sárosdot összekötő útra is. A térség vasúti úton a Székesfehérvárt Sárbogárddal összekötő vonalon is megközelíthető. A térségben az ALBA VOLÁN RT. végez távolsági autóbusz közlekedést, és a MÁV RT. vasúti személyszállítást. A Volán és a MÁV a települések lakóit Székesfehérvár, Sárbogárd, Dunaújváros irányába szállítja a városokba, az ottani munkahelyekre, iskolákba, okmányirodákba, és a rendelőintézetekbe. A jelenlegi közlekedés felépítése Székesfehérvárra történő közlekedést célozza meg, és a kistérségen belüli közlekedés csak az egy útvonalon lévő települések esetében valósul meg. Ennek következtében egyes településekre való eljutás tömegközlekedési eszközzel a közvetlenül nem lehetséges. Ezt azonban a közúti úthálózat nem teszi lehetővé, a már említett okok miatt (útminőség, útszélesség). A kistérségben három településen (Seregélyes, Kálóz, Aba) működik önálló helyi közlekedést társaság, amely ellátja az adott település közigazgatási határain belül a helyi menetrendszerinti autóbusz közlekedés feladatait. Fontos megemlíteni azt a tényt, hogy a térségben jelenleg szolgáltatást végző társaságok saját menetrendjük alapján kialakított időben és útvonalon közlekednek, nem igazodnak egymás közlekedési rendjéhez. Nehezíti, illetve állandó mérlegelés elé állítja az utazókat még az is, hogy minden szolgáltatónál külön tarifa szerint kell megvásárolni az utazási jogosultságot. Állandóan megfontolás tárgyát kell, hogy képezze számukra mikor, hová és mivel és mennyiért juthatnak el. A kistérség további fejlődésének egyik alapja a tömegközlekedés fejlődése, hogy a települések össze legyenek kötve egymással. Jelenleg a kistérséget észak-déli irányban köti össze közúton az ALBA Volán három útvonalon, illetve a MÁV Székesfehérvár-Aba-Sárkeresztúr és Székesfehérvár-Seregélyes vasútvonalakon. Kelet-nyugati irány azonban csak és kizárólag személyautóval megközelíthetők a települések. E hiányosságot és az utas-barát tömegközlekedés kialakítását egy jól megalapozott és átgondolt fejlesztés segítheti, mely a kistérség esetében több megoldást kínál. Megnyugtató megoldásként több alternatíva lehetséges, de az optimális az lenne, ha megalakulhatna a kistérségi közlekedési kht. vagy kft. 7. A technológiai park koncepciója Aba egyik legnehezebb feladata az lesz, hogy - akár ipari, akár innovációs vagy egyéb alternatív, helyi gazdasághoz, agráriumhoz, falusi turizmushoz kötődő projektekben gondolkozik - sikeresen különböztesse meg magát az ezeken a piacokon versenytársként megjelenő településektől. Helyzetét viszont javítja, hogy a térségben egyetlen K+F-re koncentráló technológiai park sincs és nem is terveznek egyelőre. Ennek a parknak olyan tematikát javasolunk, amely három-négy fontosabb kutatási-fejlesztési iránynak prioritást ad. Ilyen prioritás lehet a fizikai-műszaki, és a biológiai-bioinformatikai program. A két fő program mellé még egyéb irányultság is felvehető. Meglepően kevés a megyében az ökoturizmushoz és a biogazdálkodáshoz kapcsolódó kezdeményezés, pedig mind a meglévő helyi adottságok mind pedig a piac felvevőképessége indokolnák az ilyen irányultságú projekteket. Magyarországon a beutaztató turizmus pár éve nagyon sikeresen lovagolja meg azt az új trendet, amely a vidék természeti és társadalmi értékeit emeli az aktívan pihentető idegenforgalom legkurrensebb szolgáltatásai közé. Nem helyi turizmusfejlesztési céllal javasoljuk Abának a súlypontok áthelyezését erre a területre is. Az ipari-technológiai központokban, a kutatás-fejlesztésben újabban egyre gyakrabban helyet, sőt vezető szerepet kapó ágazat a biotechnológia, amely félig élet-, félig pedig műszaki tudományként, a legkomplexebb tudásokat egyesíti. Koncepciónk egy olyan létesítmény tervét vázolja fel, amely a helyi mezőgazdaság erőforrásaira alapozva, de a korszerű biogazdálkodás irányelvei és módszerei szerint célozza meg egy többfunkciós technológiai park részeként biopark, ökopark létrehozását is. A Biopark a következő területeknek és tevékenységeknek adna otthont: • Kutatás-fejlesztés az agrár- és környezettudomány illetve a biotechnológia területén • Biogazdálkodási mintagazdaság, biofarm • Élettudományi oktatóközpont • Öko-élménypark Speciális menedzseri feladat lesz olyan cégek betelepítése, amelyek a növénynemesítés, állattenyésztés, élelmiszeripar és egyéb agrár- ill. környezettudományok területén alternatív utakat keresnek a biotechnológia segítségével. Biofarmok egyre nagyobb számban létesülnek az országban, hiszen a külföldi piacokon (és egyre inkább a hazaiakon is) valós igény jelentkezik a természetes úton előállított mezőgazdasági termékek iránt. Az élettudományi oktatóközpont és az öko-élménypark már elsősorban az idegenforgalomra építve működne, miközben komoly ismeretterjesztési és oktatási feladatokat is ellátna. Egy olyan parkról van tehát szó, amely sajátosan ötvözi egy technológiai és egy élménypark tulajdonságait, továbbá igyekszik maximálisan kihasználni a létesítményen belül érvényre jutó szinergiákat. A Közép-Dunántúli Régió számára készített fejlesztési stratégia azt a célt tűzte ki, hogy a régió egyedi érdekeit, földrajzi és természeti adottságaiban rejlő lehetőségeit, továbbá jelenlegi tudáspotenciálját kiaknázva a fenntartható fejlődés pályájára állítsa a térség gazdaságát. Lényeges stratégiai elemek a megteremtendő tudásgazdaság, a technológiafejlesztési övezet, a távoktatás új formái, központjai, az információ szabad elérhetőségét lehetővé tévő szélessávú, gyors hálózatok, illetve a meglévő infrastruktúra hatékonyabb kihasz¬nálása. A technológiai fejlesztési övezet kialakításában igen hangsúlyos szerepet kapnak az ipari parkok. A régióban jelenleg 29 ipari park működik, amelyek a multinacionális cégek, az innovatív technológiákat meghonosító nagy vállalatok, de ugyanúgy az egyre nagyobb számban betelepülő kkv-k és kutatóközpontok jelenlétével a régió iparának, szolgáltató szektorának és tudásfejlesztésének motorját jelentik. A földrajzi pozícióból adódó egyik lehetőség, hogy az autópálya közelségének köszönhetően a parknak infrastrukturálisan nem lesz nehéz bekapcsolódnia a két város közötti gazdasági vérkeringésbe. Az M7-es autópálya természetesen nem csak e két várost hozza közelebb, hanem a Magyarországon átmenő délnyugat-északkelet irányú nemzetközi kereskedelmi forgalmat is. Ez az infrastrukturális adottság felbecsülhetetlen értékű egy olyan ipari park számára, amely számít a külföldről érkező tőkebefektetésekre és kapcsolatokat kíván építeni a nemzetközi tudás- és technológiatranszfer fejlesztése érdekében. Aba ipari parkjának létrehozásával tagjává válik egy olyan hálózatnak, amely hol központosultan, hol sporadikus szétszórtságban működő, de egymástól semmiképpen sem elszigetelt gazdasági és szellemi erők eredményeit a régió szintjén egységesíti. Minden egyes létesítménynek megvan a maga helye ebben a rendszerben, hiszen minden település a maga sajátosságainak megfelelően igyekezett kialakítani ipari parkjának arculatát, profilját és működését. Ez az ipari-technológiai „diverzitás” mindenképpen a régió hasznára válik. Mivel a régió ezen részében más kistelepüléshez kötődő jelentősebb ipari park nem található, Aba egy régiós decentralizált kistérségi ipari park hálózat keleti bástyájává válhat. A megye számára a legfontosabb, hogy gazdaságának és társadalmának tudásalapú célkitűzései minél teljesebb támogatást kapjanak, a közel fél millió lakosnak minél inkább intelligens életfeltételeket és magas minőségű életszínvonalat teremtsen, és a megyét Magyarország egyik vezető tudás fejlesztő és technológiai központjává tegye. 1. A régió és a megye felsőoktatásának továbbfejlesztésében az Abai Ipari Park is részt vehet K+F bázisának rendelkezésre bocsátásában, miközben az eredményekből természetesen maga is profitál. A park keretein belül részben valósulhatna meg a tervezett Interregionális tudáspolisz program is. 2. A tudásalapú gazdaság fejlesztése és ezen belül az e-gazdaság kiépítése mind inkább kiemelt területei az információs társadalommal lépést tartó új ipari-technológiai parkoknak - elég csak a Budaörsi Ipari Parkon belül vagy talán pontosabban annak keretei között létrejött virtuális ipari parkra gondolnunk. 3. Az ipari park remélhetőleg otthon ad majd az e-közigazgatás elterjesztése iránt elkötelezett kutatóintézeteknek és informatikai vállalkozásoknak. Ezzel a szellemi kapacitással és informatikai bázissal mind a megye, mind a kistérség könnyebben valósíthatja meg e-adminisztrációval kapcsolatos célkitűzéseit. 4. Érdekes módon a szintén prioritásként megjelölt Velence tavi intelligens zöld gyűrű stratégia megvalósításában is hatékony partner lehet az ipari park, amennyiben annak létrejötte feltehetően a térség közlekedési és egyéb infrastrukturális hálózatának fejlődését is magával vonja - elsősorban a befektetők pénzén, akik mindenképpen érdekeltek a park és környékéke megközelíthetőségének javításában. 5. Javasoljuk, hogy az új médiastratégia megvalósításának irányítója az ipari parkban helyet kapó médiakonzorcium legyen, amely felvállalja Fejér megye multimédia központjának létrehozását és a kistérségei kábeltévék közös platformjának kialakítását. Az intelligens fejlesztési stratégiában megfogalmazott cél tehát az, hogy Aba és térsége a megye kiemelt fejlesztési körzete legyen a jövőben, az Abai Ipari Park létesítésnek szinergiájában rendkívül jó eséllyel valósulhat meg. A technológiai park projekt lényege: az Abai Technológiai Park műszaki és humán tudományok integrált K+F regionális nagyprojekt, interdiszciplináris kutató- és fejlesztőközpont, technológiai park, intelligens lakótelep és felnőttoktatási központ létrehozása. Magyarországon Abai Technológiai Park néven - a település több helyszínén - interdiszciplináris tudományos-technológiai kutató- és fejlesztőközpont létrehozása a következők miatt: • sikeres K+F park, innovációs park modell megteremtése Magyarországon; • innovatív szellemi erőforrások jobb kiaknázása, s ezzel több kurrens kutatási témakörben versenyképessé válás; • koncentrált alap- és az alkalmazott kutatások eredményeként világpiacon értékesíthető tudástermékek fejlesztése; • a magyar kutatási és fejlesztési kapacitás intenzívebb megjelenítése, megismertetése a hazai és globális tudáspiacokon • Dél Fejér megyében a tudásalapú gazdaság erősítése, az innovációs vállalkozások számának növelése. Ha az Európai Unió 2005-ben úgy határozott, hogy kiemelt figyelmet fordít a kutatás-fejlesztésre, ha a magyar kormány ugyanilyen stratégiai szándékot fogadott el, akkor indokolt és reális, hogy Magyarországon K+F központú innovációs park vagy K+F parkok jöjjenek létre. Az egyik megvalósításra érdemes innovációs park projekt az Abai Technológiai Park. A XX. században az elméleti fizika, valamint a humán tudományok területén elért eredmények olyan új világlátás kialakítását eredményezték, amelyben a legmodernebb technológiai alkalmazások és a tudatosság magasabb fokának elérésére törekvő új technikák ötvözésével a megismerés új távlatai nyíltak meg a gondolkodó emberek számára. Az interdiszciplináris jellegű kutató- és fejlesztőközpontok világszerte jelentős szerepet játszanak a fenntartható fejlődést szolgáló, környezetbarát technológiák kifejlesztésében és alkalmazásának bevezetésében. Magyarországon is indokolt olyan többfunkciós intézmény-együttes létrehozása, amely a nemzetközi tudományos együttműködésben egyenrangú partnere lehet a - többnyire magántőke bevonásával és kormányzati támogatással létesített - innovációs K+F intézményhálózata Az Abai Technológiai Parknak célszerű olyan régióban létrejönni, ahol egyrészt már eddig is elindult a szellemi tőke koncentrációja, az innováció elterjedése, másrészt azonban ott, ahol a szűkebb térségeken belül ez a koncentráció kevésbé ment végbe, mint például Dél-Fejér megyében. Az Abai Technológiai Park projekt legfontosabb specifikus céljai: az interdiszciplináris kutatások és fejlesztések végzése, valamint az ezekhez szükséges épületek felépítése és működtetése a technológiai-innovációs parkban és végül a kutatások-fejlesztések technikai-technológiai feltételeinek megteremtése: • három-öt éven át öt-hat interdiszciplináris önálló vagy partnerekkel közös alapkutatás; • két évente öt-hat interdiszciplináris önálló vagy partnerekkel közös alkalmazott kutatás; • évente három-öt új termék fejlesztése, prototípus készítése és a sorozatgyártás előkészítése; • a K+F témákban digitális internetes tudástár létrehozása; • a technológiai parkban több kutatási-fejlesztési főépület felépítése; • szolgáltató épületek és lakások építése (menedzsmentnek, kutatóknak, stb.) • kutatási eszközök, gépek vásárlása; • az innovációs parkban megfelelő természeti-ökológiai környezet létrehozása. Mindez azt jelenti, hogy az Abai Technológiai Park többek között megvalósítja a projekt alábbi specifikus céljait: ? A globális és lokális K+F piac kihívásai szerint a kurrens kutatási területek közül néhányban koncentrált kutatások végzése; ezzel az Abai Technológiai Park a globális tudáspiacon sikeresen legyen jelen, ? Segíteni azt, hogy Magyarország az innovációs-technológiai parkkal elismertebb globális kutatási központtá váljon; ? Az elméleti és az alkalmazott tudás közelítése, az új tudások hasznosítása konkrét fejlesztésekben; elismert pozíció elérése a „jövő tudományai” területén; ? A társadalom általános műveltségi szintjének emelését, kulturális és technikai ismereteinek bővítését segítő projektek elindítása; a lakosság és a kutatók-fejlesztők felkészítése a közeljövőben várható technológiai újdonságok fogadására; ? A K+F szakmai hálózatok interdiszciplináris jelleggel történő összekapcsolása és munkájuk támogatása a technológiai park segítségével, ? A technológiai parkban foglalkoztatott valamennyi munkatárs részére szellemi és szakmai fejlődésüket elősegítő, speciális igényeiknek megfelelő lakópark és felnőttoktatási központ létrehozásával az életminőség javítása, európai szintre történő emelése. Az Abai Technológiai Park tehát növelheti a magyar kutatók-fejlesztők nemzetközi versenyképességét, elősegíti a társadalom innovatív szemléletű tagjainak bevonását a tudományos kutatásokba, ezáltal biztosítja az emberi erőforrás megőrzését és fejlesztését, és nem utolsó sorban Magyarország K+F iparának mobilizálásával aktívan támogatja a globális tudásközpontot szerep elérhetővé tételét. 8. Az új tudásalapú lakóközösség koncepciója A lakóközösségi cél nagyon egyszerű: a kistérségben vagy központjában, Abán ne csak jelentős technológiai vagy gazdasági fejlesztések legyenek, hanem történjen kísérlet arra is, hogy a mindennapi életformát, életminőséget javítsuk. Ennek egyik lehetősége: a lakótér (a személyes, a családi tér, a kisközösségi tér) fejlesztése. Egy olyan új, tudásalapú kor felé haladunk, amely nem is olyan sokára egyesíti, és egységes rendszerbe helyezi a Földön valaha is létezett összes tudást. Az élet minden területen elkezdődött ez az egységesítési folyamat, legyen az tudomány, gazdaság, politika vagy művészet, és így nem maradhat ki az építészet sem. Az építészet, mint művészet, és mint mérnöki tudomány elsődleges, vezető szerepet tölthet be ebben a folyamatban, bár ma még pontosan az ellenkezője látszik. Részleteiben még a széttagoltság és az öntörvényűség tapasztalható, de nagy egészében már érzékelhető az új szerkezeti háló. Egy intelligens házakkal és infrastruktúrával elképzelt lakókerület tervezésének alapelve, hogy a szellemisége ne csak szöveges formában legyen érthető, hanem az újfajta hozzáállást képes legyen leképezni is adott területen. Valamint, az egység rendszerű gondolkodásmódot háromdimenziós valósággá alakítja úgy, hogy az tudatosan, vagy tudattalanul kihasson az ott élőkre, és a részükké válhasson. Egyfajta univerzális rendszer kerül megfogalmazásra, amelynek sűrített lényege az, hogy a rész és az egész viszonya egyenrangú. Nincs alárendeltség, mert a rész önmagában és a rendszeren belül is ugyanakkora jelentőséggel bír, mint maga a lakókerület és a környezete közti kapcsolat vagy a ház és lakókerület kapcsolat. Az abai intelligens várossá válás stratégiájának megvalósítása érdekében a lakókerület/lakóközösség tervezése során az alábbi szempontokat kellene figyelembe venni: Az építészeti térképzés elsődlegesen jeleníti meg a társadalom szellemi igényeit és gazdasági, életfelfogási hozzáállását a jelenhez. A múltat megvizsgálva és a jelen hozzáállásunkkal a jövőnk életképtelen. Csak a jelenben megtett radikális gondolatváltoztatás adhatja át nekünk a menekülési lehetőség kulcsát. Ugyanazzal a gondolkodásmóddal nem lehet megoldani a jelen problémáit. Az építészetnek mindig is volt előremutató, tudorformáló ereje, melyet a XX. század lakótelepeivel, tipizált építéstechnológiai rendszerivel ki is használt. Azonban az eredmény nem adta azt a végeredményt, amit vártunk. Az emberek új közegbe helyezése rengeteg társadalmi feszültséget keltett. Ma viszont oly mértékben kitágult és folyamatosan tágul befogadóképességünk határa, hogy a régi módszert újra kipróbálva és egy újfajta, egységesebb gondolkodásmóddal párosítva - valamint saját szemléletünk tágításával, de nem behatárolva a végeredményt - hatással lehetnénk a társadalmi gondolkodás átalakulásának gyorsításában. A jövő lakáskultúrája és életformája teljesen új hozzáállást igényel építészeti térképzés, eszmeiség és gondolkodás valamint kreativitás területén is. Az elmúlt századnak az ősi kultúrák és tudásuk iránti nagyfokú érdeklődése nem volt véletlen és semmiképpen sem volt hiábavaló, mert mára meghozta eredményét. Egykori eleink sokkal komplexebben és egységesebben látták a világot és a leképezhető háromdimenziós valóságot. Mi most újra tanuljuk mindezt. Feltételezhetjük tehát, hogy egy település vagy terület beépítésénél a legősibb módszerek adhatják a legigazabb egységes rendszert. Ezek az „ősi” strukturális rendszerek nem csak egy egységes rendszert adnak a területnek, mely automatikusan a körülötte lévő „hagyományos” rendszerekkel is megtalálják a csatlakozást, és természetesen képesek beépülni közé, hanem önmagukon belül is külön-külön adnak kisebb rendszereket, úgy, hogy nem válnak ki mégsem az egészből. Ezek a strukturális szerkezetek túlmutatnak téren és időn. Megtalálhatóak a természetben és az életfolyamatokban is. Ilyen például az élet virága szimbólum, az aranymetszés spirál, a kabbala szefirotjai, vagy a magyar őshagyomány világfája. Említsük meg, hogy ezek a jelek - noha ma még kultúrákhoz, illetve vallásokhoz kötődnek - valójában univerzális szimbólumok. Hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy magának az univerzumnak, az életnek, s az életfolyamatoknak a leképezését szimbolizáló jelek és így nem köthetők sem kultúrközösségekhez, sem vallási könyvekhez. Az ilyen és ehhez hasonló természetben megjelenő „semleges” rendszerek, és háromdimenziós struktúrák leképzésével nem csak téregyüttest, hanem a környezettel szimbiózisban élő organikus szerveződést/szervezeti egységet hozhatunk létre. Így élő struktúrát teremthetünk embereknek, és nem csak egyszerűen csoportba rendezett házhalmazt. Ha megvizsgáljuk az ősi építkezési és térszervezési módokat - például az egyiptomi építészetre gondolva -, felfedezhetjük, hogy a teret alkotó struktúra egyszerre több funkciót is betölt. Nem csak a fenn említett élő struktúrát, és a környezetére reagálni képes rendszert kapjuk meg, hanem van egy harmadik, egy igazán fontos funkciója is. Szellemi, spirituális energiával képes feltölteni a tereket. Ez a fogalom nem ismeretlen. Hiszen a világ minden táján találhatunk olyan szent helyeket, ahol átélhetünk különböző spirituális élményt. A hétköznapi életben is találhatunk úton útfélen ilyen magas energiával töltött helyeket. A templomok és különböző energiaközpontok mind emberek által megalkotott terek, melyek valamilyen speciális struktúra alkalmazásával képes felerősíteni a természeti energiákat. A mai kor technológiájával és tudásával képesek lehetünk már tudatosan alkalmazni és részünké tenni ezeket a pozitív energiákat. Ezen energiák ismerete és felhasználása ma még különlegesnek tűnhet, de hamarosan már természetes lesz, hiszen életünk részét képezik; csak eddig nem tudtunk róla, és így hiánya vagy jelenléte nem is válhatott tudatossá. Századunk második évtizedének közepére-végére jósolják a hagyományos nyersanyagaink radikális csökkenését, és aztán majd teljes elapadását. A nyersanyagok felhasználást ma nemcsak csökkenteni nem tudjuk, hanem az energia felhasználásunk egyre nagyobb mértékben nő. A kőolajkészletek fogyatkozása egyre radikálisabb változásokat fog követelni az élet minden területén. Nem kellene azonban megvárunk az utolsó pillanatot, hogy változtassunk. A természet önmagában is rengeteg energiával lát el bennünket. Gondoljunk csak a nap, a szél vagy a víz energiájára. Ezen energiák megszelídítése és beépítése mindennapi életünkbe hamarosan létfontosságú üggyé fog válni. A törekvés végső célja, hogy a természeti erőforrások, és a mi energiaigényünk újra harmóniába kerüljön. Ezt ma már jól megközelíthetjük egy kisebb, kb. 30-50 házat magába foglaló területen, és minden akadály nélkül meg is lehet valósítani. A valóságban sajnos nem maga az ember fogja a változást személyes életvitelében véghezvinni, és nem is a társadalom, hanem először az új technológia. Az intelligens technológia lesz képes prezentálni, és a feltételeket biztosítani számunkra ahhoz, hogy az emberek újra visszatérhessenek az ökológiai harmóniába. A házon belüli gépészet és gépészeti technológia meg fogja haladni minden eddigi elképzeléseinket. Az intelligens házat csak intelligens technológiai háttérrel lehet elképzelni, Az intelligens gépészetnek képesnek kell lennie lereagálni változó szükségleteinket és semlegesíteni abból fakadó szennyeződéseket. A telep hulladékának kezelési megoldása tehát megjelenik az egyes házakban is. A ház működését irányító rendszerre és annak technológiai hátterére pedig, csak az a gondolkodási és hozzáállási formula használható, amelyik szintén egységként kezeli a részt és az egészet, megteremtve így a harmóniát a külső és belső világgal. A rendkívül gyors technológiai fejlődés lehetőséget jelenthet még, hogy segítsen megoldani azon hétköznapi életminőségi problémáinkat, amik ma még egyrészt nem is tudatosak, másrészt kezelhetetlenek. A beépített műanyagok, szerves oldószerek, vegyszerrel kezelt faanyagok, különböző elektromos vezetékekkel kibélelt falak, stb. nem lehet kerete egy természetes életnek. Egy spirituális struktúrán belül csak egy ugyanolyan szinten végiggondolt anyaghasználat, és új életminőséget képviselő házformálás képezhet újabb egységes rendszert önmagával és a környezetével. Nem elég beépíteni a már előbb említett energiatermelő, harmonizációt, elősegítő technológiákat, és az újrafelhasználó hulladék körforgási rendszereket egy házba. A természetes építőanyagok és burkolóelemek, - valamint: ami még igazán fontos - természetes tároló és rakodó egységek beépítése teremtheti meg az igazi, hétköznapi élményét egy „tiszta” életnek. E mellett a ház belső struktúrájának és külső-belső kapcsolati rendszerének is tükrözni kell a nagy telepstruktúra szellemiségét. A mi nagyban, az kicsiben. Ahogy fenn, úgy lenn. Építészeti feladat tehát az, hogy egy házat olyan teljes egészként kezeljünk anyaghasználatában és térformálásában, mint ahogyan magát ez egész település gondoljuk végig. Egy ilyen struktúrájú szerkezet tervezésekor a fent említett tervezési elgondolások még nem adják ki a teljes rendszert, bár a mai „hagyományos” rendszerünk teljesnek találná. Azonban itt a teljesség eléréséhez még meg kell terveznünk a jövőt. A jövőnek épületben, illetve településben való megjelenítése vagy soha sem szokott még csak gondolatában sem megjelenni, vagy csak egészen kis időszakra korlátozódik. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy két és félévenként a világ tudása megduplázódik, valamint, hogy egy évszázad alatt életformánk teljesen átalakult, és folyamatosan egyre gyorsuló ütemben alakul át (gondoljunk itt csak az autóra, mobilra, számítógépre, Internetre), akkor a mai tervezésnek a jövőt, mint egyik legfontosabb tényezőt igen is számításba kell vennie. Menjünk hát előre. Amikor egy intelligens ház jellegét fogalmazzuk meg, akkor valójában jövőbeli önmagunkat találjuk ki, akik majd az új technika integrálásával új, tudásközpontú, tudásvezérelt életformát alakítanak ki. A tudásközpontú élet a következő években szükségképpen átformálja a házak, lakások belső szerkezetét és egyúttal a települések szerkezetét is. Ezt a folyamatot pedig az építészetnek nem egyszerűen követnie, hanem mindenképpen előre kell látnia. Ma olyan embereknek tervezünk, amilyenekké majd válni szeretnénk, mert a hétköznapi életünk mögött meghúzódó rendkívüli gyors fejlődés megadja nekünk ezt a biztonságot. Összefoglalva hagyományközpontú, természetes építőanyagokat használó, ökológiai harmóniát teremtő, intelligens technológiát alkalmazó, szellemi energiákat generáló, tudásvezérelt életmódot szolgáló, a jelenlegi építési-berendezési költségeknél semmiképpen sem drágább, hanem inkább olcsóbb lakókerületet (családi házakból álló, tudásközpontú lakóközösségi parkot) szeretnénk Abán és később a kistérségben máshol is. 9. A többcélú kistérségi társulás munkaszervezete Az önálló (tehát nem a székhely önkormányzat hivatala által működtetett) munkaszervezet csak költségvetési szervként (a tanács önálló költségvetési, gazdálkodási jogkörrel felruházott költségvetési intézményeként) működhet. Az önálló munkaszervezet megalakításával kettős felelősséget vállal fel a tanács, hiszen egyfelől alakít egy új költséghelyet, ami nem kevés pénzbe kerül a szervezetre irányuló jogszabályi követelmények miatt, másfelől ezzel a lépésével szűkíti a társulási önkormányzatok felé áramoltatható források keresztmetszetét. Ennek átgondolásánál figyelembe kell venni, hogy a rövid távon esetlegesen jelentkező kisebb „haszonnal” járó előnyöket szembe kell állítani a fenntartható fejlődés érdekében realizálható, közép és hosszú távon jelentkező nagyobb hozammal, melynek megszerzéséhez már szükséges egy jól működő munkaszervezet. A kistérségi cselekvési térben tehát megjelent az önálló munkaszervezet megalakításának igénye, ami kifejeződhet többféle módon is, de mindig az ellátandó feladattal kell arányban állnia a szervezet strukturális jellemzőinek. Az elnyerhető, igényelhető normatív források is ösztönzik az átgondolatlan munkaszervezet alakítást. Kellő ismeret és körültekintés nélkül nem szabad olyan szervezetalakítási kijelentést tenni - mint ahogy az egyik kistérségi társulás elnöke tette -, hogy „kell egy vezető, egy pénzügyis, egy belső ellenőr, egy titkárnő és a vidékfejlesztési menedzser”, és ők majd minden feladatot ellátnak. A munkaszervezet megalakításának indokoltságát legalább három pillérnek kell alátámasztania, ami a kistérségi intézményi elemzésből, intézményépítési jövőképből és az intézményfejlesztési programokból épül fel. A kistérségi intézmény rendszer fogalmát nem szabad azonosnak kezelni a munkaszervezet fogalmával, mert az az előbbi felépítésének egyik eszköze lehet a munkaszervezet. Milyen alapvető lépéseket kell átgondolni a munkaszervezet megalakítása előtt? 1.) Megvalósítja-e a székhely önkormányzat hivatala - mindennapi munkája mellett - a kistérségi fejlesztési és szolgáltatási stratégiát, s ellátja-e a kistérség üzemeltetését, a társulási tanács igazgatási, pénzügyi-gazdasági, és koordinációs feladatait? 2.) Rendelkezik-e a megfelelő elhelyezési és infrastrukturális feltételekkel ahhoz, hogy kistérségi feladatokat ellásson, ügyfeleket fogadjon, tárgyalásokat tarthasson arra alkalmas helyen? 3.) Kielégíti-e a humánerőforrás szükségleteiket, kiválaszt-e megfelelő vezetőt és szakembereket, tud-e megfelelő bért fizetni munkájukért, s egyáltalán mennyi legyen a létszám? Melyek az elvárásaink a munkatársakkal szemben? 4.) Fedezi-e az állami normatíva a munkaszervezet működési és felhalmozási költségeit, ha nem, akkor miből pótoljuk a hiányzó részt? 5.) Összességében hol, miből, mennyi idő alatt, kikkel (felelős szakmai területvezetőkkel, vagy beosztottakkal, depolitizált vagy politikai munkatársakkal, esetleg ismerősökkel) és mikortól szervezzük az önálló munkaszervezetet? A „Sárvíz” Többcélú Kistérségi Társulási Tanács a felsorolt pontokban megfogalmazott lépéseket az alábbiak szerint készítette elő: • A társulási tanács belátta, hogy a polgármesteri hivatal a napi leterheltsége és az érdekeltségi rendszer hiánya miatt csak komoly nehézségek árán képes valamilyen jobb színvonalon teljesíteni a kistérségi feladatokat, ezért 2005. nyarán döntött az önálló munkaszervezet megalakításának kérdésében. • Aba már 2004-ben megnyerte a munkaszervezet elhelyezési és infrastrukturális feltételeinek megteremtését szolgáló pályázatot, amellyel egy teljesen új, 17 személyes, tárgyalóval is ellátott, iroda-együttest épít fel Abán, és adja át a munkaszervezetnek 2006. márciusáig, amelynek terhei így a tagönkormányzatokat szintén nem sújtja. • A társulási tanács humánerőforrás szükségletét kifejező elgondolását a kistérség fejlesztési és szolgáltatási stratégiai programjai segítették, mert az abban rögzített feladatokhoz tervezték meg a szervezeti felépítést, amelynek feladat- és forrás arányos feltöltését három éven belül határozták meg. • A társulási tanács tudta, hogy a kistérség mutatóira számolt állami normatívák nem fedezik a feladatokhoz indokolt működési költségeket, ezért először csak öt fő feltöltését (elsősorban a szakterület-felelős vezetők kinevezését) támogatta, majd 2006-tól további öt státuszt engedélyezett, amit egyrészt a munkaügyi központ „Életpályakezdési” programjához kapcsolt a felsőfokú iskolai végzettségű munkatársak kiválasztása érdekében, másrészt pályázatokhoz és saját bevételhez kötötte a költségek növelését. A tanács ezen elvek alapján fogadta el a 2005. évi költségvetési koncepcióját, ami (a törvényi lehetőség ellenére) nem tartalmazza a szervezet működtetéséhez indokolt tagönkormányzati hozzájárulásokat. A szervezés konkrét folyamata: A társulási tanács és elnöke először a munkaszervezet vezetésre alkalmasnak vélt személyt keresett, de először nem a munkaszervezet vezetői beosztásba nevezte ki, hiszen ezt akkor szervezet hiányában nem is tehette. A munkaszervezet megalakításának megszervezésére négy hónapot adtak, s kilenc lépésben határozták meg a teendőket. 1. Vegye át és szervezze meg az önkormányzati igazgatási feladatokat, készítse elő a tanácsüléseket, dolgozza ki az eljárás rendet. 2. Ismerje meg és ellenőrizze a megkötött szerződéseket, tegyen javaslatot módosításukra és finanszírozásukra, továbbá a szolgáltatók időszaki beszámoltatására. 3. Ismerje meg a pályázati rendszert és az elnyert, s folyamatban lévő pályázatokat, azok finanszírozási állapotát, teljesülésük helyzetét, továbbá végrehajtásukat szervezze meg és tájékoztassa a Tanácsot. 4. Készítse el a félévi költségvetési beszámolót és költségvetési határozat módosítást, tegyen javaslatot a pályázati pénzből történő irodatechnikai, informatikai és berendezési tárgyak beszerzésére a munkaszervezet részére. 5. Tegyen konkrét javaslatot a munkaszervezet megalakítására, a munkatársak kiválasztására és a szervezetalakításhoz szükséges alapokmányok tartalmára. Mutassa be, hogy a kistérségi stratégiát milyen szervezeti formában, milyen munkamegosztás, s többek között miből lehet legjobban teljesíteni. 6. Szervezze meg a munkaszervezet kapcsolatépítési és kapcsolat-fenntartási rendszerét, közben minden hivatalt és intézményt ismerjen meg, mutatkozzon be és mutassa be a szervezetépítési elképzelését a tagönkormányzatok testületének. 7. Dolgozzon ki javaslatot a kistérség érdekeit szolgáló pályázati lehetőségek kiszélesítésére a 2006. évi költségvetési törvényt érintő lehetséges módosítási javaslatok összeállítására. 8. Készítse elő a 2006. évi költségvetés koncepcióját, az új szervezet bér/létszám és dologi kiadásainak és költségvetési bevételeinek részletes tervét. 9. Tegyen javaslatot egy átfogó pályázati informatikai rendszer kiépítéséhez, figyelemmel a regionális és megyei pályázatokra. Így jött létre a sárvízi többcélú kistérségi társulás - ügynökség típusú, de nem ügynökségnek nevezett - munkaszervezete 2005 novemberének végén. 10. Mi adaptálható más kistérségekben az abai és sárvízi kezdeményező kistérség tervezési módszertanából?

Vissza a lap tetejére