Friss hírek, esemènyek, aktualitások

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség

Humán Erőforrás Programok Irányító Hatósága

ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft

Részvételi demokrácia, részvételi közösség Az abai részvételi demokrácia modell bemutatása

Részvételi demokrácia, részvételi közösség

Aba és Fejér megyei demokrácia- és közösségfejlesztés programja (Helyzetelemzés, Célcsoport igényeinek felmérése, Szakmai terv)


Harmadik Évezred Alapítvány
2010

Tartalom

I. Helyzetelemzés
1.1. Általános információk
1.2. Öt település bemutatása
II. Az abai modell és a célcsoport igényeinek felmérése
A civil képviselők bemutatása, terveik elemzése
Az abai részvételi demokrácia létrejötte és az e-demokrácia esélye (eseménytörténet)
A demokrácia kísérlet hivatalos indítása (Falugyűlés, 2004. szeptember)
Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötésére
Helyi társadalmi szerződés megvalósítási forgatókönyv tervezete (harmadik változat)
Társadalmi szerződés program Abán
Társadalmi Szerződés (ünnepi) Napja
Civil képviselők fórumának megalakulása (2005 április)
Abán a jövő forgatókönyve 2007-2010-ig
III. Az állam és a demokrácia új felfogása
Ipari Kor modellje
Szocialista Kor modellje
Információs Kor modellje
IV. Szakmai terv
A projekt főtevékenységei
Szükségletelemzés
Fejlesztési célok, igények, lehetőségek vizsgálata
Beavatkozás típusok, akciók, szinergiavizsgálat
A tervezett fejlesztések várható hatásai
Fontosabb projekt elemek
Irodalom

I. Helyzetelemzés

A tervezett projekt központi eleme Aba, hiszen ott a demokrácia- és közösségfejlesztés program 2004 óta megy. Ezt az abai modellt négy további településen (Csókakő, Sárkeresztúr, Sárosd, Nagylók) valósítjuk meg. Először a pályázatot, aztán bemutatjuk az öt falut. 1.1. Általános információk A pályázati konstrukció alapvető célja a horizontális célok megvalósításának előmozdításán keresztül a hátrányos helyzetű (elsősorban alacsony iskolai végzettségű, munkanélküliség, elszegényedés által fenyegetett, alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkező) társadalmi csoportok integrációjának elősegítése, a helyi közösségekben élők életminőségének javítása, a civil társadalom megerősítése és a helyi társadalmi aktivitás növelése volt. Ezzel a konstrukció hozzájárult a szegregáció és a szelekció megállításához, valamint a kohézió erősítéséhez. Az ezredforduló utáni Európában és Magyarországon vitathatatlanul az élet minősége a kulcskérdés. A gazdasági-társadalmi világválság csak felerősítette az életminőség problémáit. Ezért a társadalmi innováció központi kérdése az lett, hogy lokális szinten, településről településre haladva, hogyan lehet az életminőséget emelni, ami már nem csak anyagi-jóléti, vagy szociális fejlődés. Ezért a Stratégiakutató Intézet mintegy tíz éve dolgozik azon, hogy egy-egy településen milyen elvek, milyen módszerek, milyen gyakorlatok révén javítható a helyi társadalom és az új paradigmák szerint miképpen fejleszthető a helyi demokrácia. Az első közösség- és demokrácia fejlesztési program Abán indult el, ami ma már országos minta, adaptálható modell, miközben számtalan további fejlesztési lépés várat magára. Ezért dolgoztuk ki - Kossa Lajossal és másokkal közösen - ezt a projektet, amely egyrészt az abai minta újabb fejlesztési lépcsőjét tervezi és másrészt egyben az abai modell adaptálását újabb településeken Fejér megyében. A projekt megvalósítására a Közép-dunántúli Régióban, a területi kohézió erősítése érdekében Fejér megye öt településén kerül majd sor: Aba Nagyközség, Sárosd Nagyközség, Sárkeresztúr Község, Nagylók Község valamint Csókakő Község. Világszerte a részvételi demokrácia, a helyi demokrácia vagy a közösségi demokrácia kiszélesítésének programja már minimum több mint tizenöt éves múltra tekint vissza. Összességében mégis megállapíthatjuk, hogy megvalósításának egységes rendszere még nem alakult ki, annak ellenére, hogy szinte nincs egyetlen ország, kontinens vagy nemzetközi szervezet sem, amelynek politikai célkitűzései között ne szerepelne a „demokrácia demokratizálásának” programja. A projekt keretén belül az abai demokráciakísérlet és közösségfejlesztés - hálózati jellegű - modelljét kívánjuk első lépésben adaptálni, majd megvalósítani és továbbfejleszteni azt négy Fejér megyei településen. Abán a fejlesztés második lépcsője - többek között - azt jelenti, hogy minden egyes utcaközösség saját honlapot kap, az utcaközösségben végzett kölcsönös segítéseket helyi pénzben értékelik, a legjobb utcaközösségek - akik az önellátásban, önsegítésben a legjobbak voltak - évente komoly fejlesztési támogatást kapnak, stb. A projekt általános főtevékenységei: - menedzsment és adminisztrációs tevékenységek (a projekt végrehajtása során folyamatosan) - települési helyzetkép és közösségfejlesztési cselekvési terv készítése; célcsoport igényeinek felmérése, szakmai terv kidolgozása - A részvételi demokrácia hazai gyakorlatának összegyűjtése és megismerése - A jó gyakorlatok adaptálása, továbbfejlesztése, horizontális fejlesztés - Helyi közösségfejlesztés és a részvételi demokrácia kialakítása. A pályázat keretében a projekt konkrét céljai: A helyi közösségfejlesztés és a részvételi demokrácia módszerei, egyben a fejlesztés lépcsőfokai: a) települési helyzetkép és közösségfejlesztési cselekvési terv készítése; b) strukturált párbeszéd a polgárokkal, utcaközösségek és civil képviselők hálózatának kiépítése és számukra helyi fórum kialakítása; c) a strukturált párbeszéden túl társadalmi szerződés létrehozása; d) a társadalmi szerződés után a részvételi demokrácia intézményesítése magisztrátus keretében; e) a magisztrátussal párhuzamosan intelligens helyi társadalom közösségi fejlesztése helyi akciók segítségével; f) mindehhez új közösségi képzés, új tudás befogadása, a civilegyetem létrehozása, a projektmenedzserek és a helyi önkéntesek képzése, továbbá széleskörű nyilvánosság teremtése; g) az abai modell kiterjesztése Fejér megyében, tanácsadás és fejlesztési tapasztalatok átadása, és így a közösségfejlesztés és demokráciafejlesztés hálózatának kiépülése, négy településen újabb települési közösség- és demokrácia fejlesztés elindítása a projekt időtartalma alatt. Ezért mind a négy településen létrejönnek az utcaközösségek, sor kerül a civil képviselők választására, megszületik a helyi társadalmi szerződés, s megalakul a magisztrátus. A négy fő elemet kiegészítik a helyi akciók, fejlesztések, például elindul a mentálhigiénés szolgáltatás (természetgyógyászok részvételével), a helyi önellátó élelmiszer és étkezési ellátás, a helyi (vagy közösségi) pénz bevezetése és sok minden más, amelynek kitalálásában mind az öt település önállóságot élvez. A projekt tartalma még egy komplex képzési rendszer, amelynek keretében létrejönnek a helyi civilegyetemek. A projekt idő várható tartalma: 2010. júliusától 2012. márciusáig tart. (20 hónap) A projekt tervezett vezetői és menedzsmentje: Ugrin Emese (projektvezető), Enyedi Andrea (pénzügyi vezető), Varga Csaba (szakmai vezető), Gábor Yvette (képzési felelős). Mindegyik település fejlesztését egy-egy települési koordinátor segíti. Ezek a következők: Kossa Lajos, Bánáti Ferenc, Szoboszlai Zsolt, Válóczy István, Bese Ferenc. A közösség- és demokráciafejlesztés minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek - a közösségfejlesztés első lépcsőjeként - intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai falvak, nagyközségek polgárai részt vehessenek a jelen és a jövő formálásában. Ténylegesen megnő a helyi társadalmak kohéziója és a részvételi demokrácia kiépülése révén a helyi polgárság aktív alakítója lesz saját életének. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze. A létrejövő társadalmi szerződés és részvételi demokrácia segítségével a településeken mindenkinek javulhat az életminősége. A lokális társadalomfejlesztési és részvételi demokrácia kezdeményezésünk a résztvevők erős elszántságával párosulva segíteni fogja a helyi közösségek útkeresését, megújulását és megerősödését. 1.2. Öt település bemutatása ABA nagyközség A kezdet (a XIII. századtól a török hódoltság végéig) Aba nagyközség Fejér megyében, Székesfehérvártól déli irányban, attól 20 km-re található, 4610 főt számláló, három településrészből (Aba, Belsőbáránd, Bodakajtor) álló közösség. A helytörténet Tanka János (1908-1992) abai lakos - hosszú éveken át az iskola neves tanára - gyűjtésének felhasználásával készült. A helyiség neve 1334-ben tűnik fel először Aba alakban, személynévből keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló ősmagyar Aba személynév ógörög eredetű „atyát”, „őst” jelent. A 672 éves múltra tekintő település királyi nemeseit már 1215-től említik oklevelek. A nagyközséghez tartozó Bodakajtor, Belkajtor, Külsőkajtor nevével 1448-ban találkozunk először Kaytorzalassa (Kajtorszállása) alakban. E névváltozat egy Kajtornak hívott kun személy szálláshelyére utal, értelme „visszatérő”. Belsőbáránd, Külsőbáránd neve 1465-ben jelenik meg, Báránd alakban. Az 1212 óta adatolható Bárány személynév -d képzős származékából keletkezett. Az 1856. évi kormánylap szerint három puszta - Szentiván , Kajtor és Báránd - tartozott hozzá. Ugyanerről beszél 1863-ban Zách munkája is. Ebből az időből ismert dűlő- és helynevek a következők: Aba: Szent Mihály Szigete, Terézia, Bödönkút, Pákozdi-tó-i dűlő, Öreghegy dűlő, Hegyes halomi dűlő, Tüskés dűlő, Nagy Sziget, Vió-hegy dűlő, Borsziget, Csothalom, Bikapát és Kajtor dűlő. Aba nemesi lakói szoros kapcsolatban álltak a királlyal, hiszen a XIV-XV. században királyi, nádori parancsra gyakran szerepeltek királyi emberként vagy tanúként birtokbeiktatások, idézések, eltiltások alkalmával. Az első két abai nemes, kinek neve ismertté vált: Abai Chut fia András és János. Aba birtokosai a Gut-Keled nemzetség Farkas ágának tagjai, a negyedizen ivadékai, kik 1280 körül már okiratokon is szerepelnek. Ezt tanúsítja az 1334-ből származó - már említett - oklevél. Az 1400-as években jelenik meg az „Abai”, mint családnév. 1445-ben a budai káptalan tanúkihallgatásán 18 Abai nevű szomszéd tesz vallomást. 1491-ben jelenik meg abai Arany Ambrus neve egy nádori panaszban. 1543 után Aba is török megszállás alá került, bár a hódoltság nem volt teljes, a magyar földesurak végig megtartották birtokukat. A község lakói elhagyták a falut, lemenekültek a bódai részről a Sárrét ingoványába. Meg kellett békélniük azonban a helyzettel, így néhányan visszatértek. 1559-ből való török összeírás szerint több nemes lakja, 16 egész telek és négy zsellérből állt a falu. Öt évvel később hat porta, három zsellér és négy új épület volt. Ez időben a következő pusztákat említik együtt Abával: Fövenypuszta, Kajtor, Báránd, Bögöd, Felsőszentiván, Petele, Szentmihály-sziget. 1639-ben egy török összeírás szerint Abán még mindig több nemes lakott, az Arany család és 2 és 1 porta tartozott Abához. A jobbágyok a magyar és a török földesúrnak is adóztak. 1672-ben új család tűnik fel a településen a Fördős. Ebben az évben kapott nemességet két sárkeresztúri jobbágy Fördős Péter és Mihály. Aba a 150 éves török hódoltság idején háromszor ég porig. Jelentőségét azonban bizonyítja, hogy már a hódoltság idejében önálló pecsétje volt, melynek szövege: „ABA FALU PECSÉTJE 1626 . Magyar lakosokkal 1690 után települ újra, de már nem a régi helyén, hanem a Sárvíz mellékén létesülnek az új otthonok. Az Arany család mellett új birtokosok is megjelennek 1696-ban: Fördősök és a Fiáthok közösen birtokolják Abát. A török hódoltság végétől az 1848-as szabadságharcig A falut 1707 őszén a labancok gyújtják fel, de hamar újratelepül. 1711-ben a felső-, 1773-ban a sármelléki járáshoz tartozott. 1688-1848 között a helységnévtárak a faluk között említik. Ekkor már több birtokos nemes család jelenik meg, és már vallási megoszlásról is beszélhetünk. Református lelkipásztor 1631-től van, anyakönyvük 1732-től kezdődik. 1733-ban a veszprémi püspök Abát még azon falvak közé sorolta, ahol református lelkész volt, de katolikus kelkigondozás még nem. Az 1745 évi összeírás katolikus és kálvinista földesurakat említ, valamint 179 katolikusról beszél a fennmaradt oklevelek legtöbbje vagyoni, vagy vallási viszályok kapcsán és által maradtak fenn. Állandó helyben lakó katolikus lelkésze 1754-től van a településnek. A nemesek és a jobbágyok sokszor nem egyeztek, ezért a megye 1765-ben elrendelte, hogy 15 napon belül a földesurak állítsanak urbáriumot a jobbágyterhek könnyítésére. Az egyezség eredménye az lett, hogy ki-ki a maga erejéhez képest egy napot robotol. A jobbágyok a földesurak malmaiban őröltettek, a sok szőlőből egész évben mérték a bort, gabonából és kölesből kilencedet, borból a tizenkettedik akóval fizették az adót. Az úrbérrendezéskor az összes úrbéres lakos száma 83 fő. Ebből telkes jobbágy 66, házas zsellér 10, házatlan 7. A faluban 23 egész és 4 harmincketted telek volt. A földek II. osztályúak. 1747-ben jezsuitákat telepítettek a faluba, a mai plébánia volt az otthonuk és szintén ebben az évben kezdték építeni a katolikus Szentháromság-templomot, melyet máig rendkívül értékes barokk műemlékként tartanak nyilván. 1787 évben épült a református parókia, ekkor már állott a legrégibbnek ismert iskola a paplaktól délre. A református temető pedig, a községtől nyugatra húzódó dombon, az úgynevezett ötös dűlőben volt. A plébániával szemben levő területen faásás közben akadtak rá a régi 1700-as évekből származó katolikus temetőre. 1781-ben nyitottak új temetőt a község keleti oldalán, melybe a reformátusok 1912-ig, a katolikusok 1917-ig temetkeztek. Mai napig ezt az „új temetőket” használják az egyházak. Abán a zsidóság a XIX. századig csak elszórtan jelent meg. A század végéig a szomszédos sárkeresztúri hitközséghez tartoztak. Ekkor építettek zsinagógát s településen a mai Kálvin utcában, ahol iskola is működött. Létszámuk ez időben 150-184 között változott. Nagyrészt kereskedők és iparosok voltak, később földbirtokosok, földbérlők. Temetőjük a régi katolikus temető déli oldalán terült el. A helyi zsidók az 1944 évi deportálás áldozataivá váltak, 52 személy lelte halálát Auschwitzban. Iskoláról az első adatok az 1770-es évekből származik. Ekkor a református tanítónak, Kováts Józsefnek 70, míg a katolikus tanítónak Kováts Jánosnak 6 tanítványa volt. 1841-ben már a református iskolába télen 130, nyáron 102 gyermek járt. A két tanteremből álló iskolaépület tágas, világos és egészséges volt. A katolikus iskolába télen 50, nyáron 12 gyermek járt. Ez az iskolaépület rossz állapotú volt: sötét, alacsony, padlózatlan és egészségtelen. Az 1848-as szabadságharctól a II. világháború végéig Az 1848-as év eseményeiből az abaiak is kivették részüket. Az április 1-jei összeírás szerint 183 nemzetőr került ki közülük. Ebben az időben Aba lakosainak száma 1871 fő. 1849. január 3.-tól a megyei bizottmány Abán ülésezett. Az 1848-1918 közötti korszak elején Aba a sármelléki járás fehérvári szolgabírói kerületéhez tartozott. 1863-1873 között a községben volt az alsóbodajki járási szolgabíró székhelye. 1878-tól a fehérvári járáshoz tartozik. A nagyközség határa 1856-ban 15619 kat.hold, kataszteri felmérése 1881-ben történt meg, mely során megállapított 16.000 kat.hold a korszakban nem változott. Egy 1863 évi adat szerint Aba útjai jók voltak, a közlekedést a székesfehérvári „gőzkocsi”, az adonyi és a pentelei gőzhajóállomások segítették. Aba birtokrendszere az 1881 évi kataszteri felmérés szerint Birtokos Kat.hold Tanulmányi Alapé 4116 Zichy grófoké 4138 További 8 nagybirtokosé 4316 A falu többi lakosságáé 3500 Összesen 16070 Aba népességszáma 1850-1910 között Év 1850 1870 1880 1890 1900 1910 Népességszám (fő) 2160 2997 3004 3313 3533 4099 A községben 1890-ben létesült a gyógyszertár, 1901-ben posta, távírda és anyakönyvi hivatal van. Önkéntes Tűzoltó Egyesület működött 1897-ben 35 taggal. Az első világháborút megelőző években a településen csendőrőrs volt. 1875-ben Nagy Boldizsár orvos házát vették meg községháza és jegyzőlakás céljára. Ezen a telken volt a tűzoltó szertár, a községi levéltár és börtön, valamint az éjjeliőrök pihenőszobája is. 1885-ben már hat felekezeti iskolai tanító működik: 1 községi, 1 pusztai, 1 római katolikus, 1 izraelita és 2 református. Az iskolákba összesen 382 tanuló járt. A helyi adó összegéről 1885 évtől van feljegyzés. A földadó 27147 forint, a házadó 1051 forint, a kereseti adó 4027 forint volt. 1896-ban építették a Székesfehérvár-Sárbogárd vicinális vasútvonalat, de ezen a vonalon ekkor nem kapott a település állomást. A település hovatartozását az 1898-as IV. tc. Országos Községi Törzskönyv rendezte. Abához tartozott akkor Felsőszentiván puszta. Külterületi lakott helyek voltak: Méhesvölgy, Belsőbáránd, Bolondvár, Külsőbáránd, Sashalom, Fiáth Kajtor puszta, Boda Kajtor puszta, Sárrétmajor, Kispuszta, Hálóvölgy és tanyák a község határában szórvány-települések. Felsőszentiván puszta ekkor a gróf Zichy család birtoka. Zichy Domokos püspök nagy értékű könyvtárat gyűjtött a kastélyban. Utóda gr. Zichy Jenő, a híres Ázsia-, és Afrika-kutató vadász-etnográfus örökölte a birtokot, hitbizományt csinált belőle. Ebben az időben létesített és fenntartott vadaskert, a pusztán rendezett vadászatok, országos lóversenyek nagyon sok hazai és külföldi vendéget vonzottak. A virágzó életet a gazdasági nehézségek próbára tették, így 1905 nyarán, a grófi birtokon aratósztrájk tört ki. A 110 munkás sztrájkba lépését szocialista mozgalomnak vélték, megfékezésére csendőr őrsparancsnokságot szerveztek Abán, mely folyamatosan fennmarad. A hitbizományi birtokot gr. Zichy Rafael örökölte, aki 150 kat.holdas halastavat létesített, a földterületet pedig haszonbérbe adta. A puszta vízellátására víztornyot építettek és a világítást szélkerék természeti erőforrással oldották meg. Aba az 1907 évi helységnévtárban nagyközségként szerepel, Báránd, Kajtor, Kispuszta és Szentiván tartoztak hozzá. A két világháború között Aba a székesfehérvári járáshoz tartozó nagyközség. Határa 1926-tól 15501 kat.hold, 1926-ban az alábbi külterületek tartoztak hozzá: Külső- és Belső-báránd, Csíkoskajtor-puszta, Felsőszentiván-puszta, Kispuszta, Bolondvártanya, Méhesvölgy-tanya, Sárrétmajor, Sashalom, Szűcs és Tolnai tanya. A nagyközségben 1922-től postahivatal, távbeszélő, vasútállomás és állami távírda hivatal működött. Az 1931-1932 évi adatok két vendégfogadóról szólnak. 1930-as évektől községi orvos, állatorvos és gyógyszerész volt Abán. Az Abai birtokviszonyok alakulása 1937-ben Birtokos Kat. hold Gróf Zichy Rafael 3080 Vallás és Tanulmányi Alap 4102 Gruber Gyula 843 Simon Mihály 527 Özv. Dietrich Gyuláné 474 Bolváry Géza 478 Tolnay Sándor 202 Kisbirtokok összesen 5801 Összesen 15507 A nagyközségben több egyesület és társulás működött ebben az időszakban. 1930-ban alakult a Legeltetési Társulat, tovább működött az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, az Olvasókör, a Gazdakör, a különböző egyházi dalárdák és egyesületek. A népesség ezekben az években a következő képen alakult: Év 1915 1920 1930 1941 Népesség 4408 4046 4067 4199 Abát is eléri a II. világháború, 1944 őszétől 1945 tavaszáig hadszíntérré válik. A harcok eredményeként 165 lakóház vált lakatlanná, és mindkét templom komoly károkat szenvedett. A határt 80 km hosszú lövészárok, tankcsapda, tüzelőállás, lövészgödör szelte át. A települést 1945. március 21-én foglalták el a szovjet csapatok. A II. világháborútól napjainkig A háború befejezése után hamarosan megindult az élet a községben. Aba lett a megszervezett megyei futárposta egyik központja. A romok eltakarítása mellett a vasútvonal is helyreállt. Ekkor alakult meg a községi Nemzeti Bizottság 12 rendes és 4 póttaggal. Megszervezték a községi rendőrséget. A népiskolában az 1944/45-ös tanévet 200 tanuló és 4 tanerő zárta. 1948 májusában egyesült a két munkáspárt abai szervezete. 1948-ban a nagyközségnek 4199 lakosa, postája, vasútállomása, távírdája, és telefonja volt. Vásárt minden év májusában és októberében tartottak, a hetipiac keddi napon volt. A település határa a megye jó talajerőben lévő sík, illetve enyhén lankás, mezőföldi tájához tartozott. Az 1956-os forradalom kitörése után október 25-én alakult meg Abán a Forradalmi Bizottság, mely szervezte a nagyközség mindennapi életét, a földek újraosztását, az élelmiszersegélyek szállítását Budapestre. 1968-ban 1295 lakás volt, melyből 1961-1968 között 111 épült újonnan, 902 rádió- és 554 televízió előfizetőt tartottak nyilván. 1973 végén nyílt meg a Petőfi Sándor Művelődési Ház, ahol 248 ülőhelyes színházterem és mozi volt. 1983-ban adták át az új általános iskolát, 1989-ben pedig, 4 teremmel bővült a község óvodája. 1990-1994 között Aba infrastrukturális ellátottsága ugrásszerűen fejlődött. A lakosság anyagi hozzájárulásával megépült a víz- és gázhálózat, valamint a telefon- és kábeltelevízió rendszer. A demokrácia alapját jelentő egyesületi élet is látványos fejlődésnek indult, a már működő közösségek mellett több új is alakult. Megalapításra került a Sárvíz Művészeti Alapiskola, ahol a gyermekek és a fiatalok művészeti, kézműves és zenei képzésben részesülnek mind a mai napig. Aba az elmúlt 15 évben több szerződéssel alátámasztott testvérkapcsolatot létesített külföldi településekkel, illetve aláírta a Sárvíz Szerződést, mely a szomszédos helységek összehangolt fejlődését hivatott elősegíteni. Ezen éveket számos kulturális esemény színesítette, melyek sorából ma már kiemelkedtek az Aba Napok, az Aba Sámuel Napok és a Sárvíz Nap. A képviselő-testület díszpolgári címet adományozott Tanka János tanárnak és Fejes Ádám református lelkésznek, akik hivatásuk mellett költők is voltak. A nagyközség gazdasági szerkezet is átalakul, a Kajtor-völgye Mezőgazdasági Szövetkezet használatában 1200 ha földterület maradt, és több, mint 3000 ha-t magántulajdonosok művelnek. 1994-1998 között több nagyobb beruházás valósult meg: elkészült az Abát Soponyával összekötő híd és út, szilárd burkolatot kapott az Aba-Bodakajtor közötti út, jelentősen javítva a közlekedést. Magastető készült az iskola épületére, így megteremtődött a lehetősége új tantermek kialakításának. Felújításra került a Fórum Étterem, így a gyermekek közétkeztetése és a különböző közösségi rendezvények lebonyolítása kulturált környezetben történhet. A református templomkert egy részével tovább bővült a Hősök tere, ahol a 48-as és 56-os kopjafák felállításával új emlékhelyek kerültek kialakításra. Belsőbárándon átadásra került a vezetékes ivóvíz-hálózat, Bodakajtor pedig új közösségi helyiséggel gazdagodott. A helyi nyilvánosság is kibővült az Aba TV létrejöttével, amelynek segítségével a lakosság a képviselő-testületi ülésekről is tájékozódhat. Az egyesületi élet is új szervezetekkel és programokkal bővült, a működők meghatározóvá váltak az abai közéletben. A nagyközség hazai és nemzetközi kapcsolatai is szélesedtek. Tovább bővült a Sárvíz kistérség négy csatlakozó községgel, illetve az együttműködés területei is szélesedtek. Német, román és szlovák testvér-települési szerződések aláírására is sor került. A képviselő-testület posztumusz díszpolgári címet adományozott Kulifay Imre abai születésű párizsi református lelkésznek, és Török Ferencnek, aki évtizedeken át volt katolikus plébános Abán. A Millecentenáriumról a Bethlen utcában emlékfasor ültetésével emlékezett meg a lakosság, emlékoszlop állíttatott a „Kakas dombon”, Belsőbáránd Jubileumi Park felavatásával köszöntötte e jeles évfordulót, s ebben az évben került ünnepélyes keretek között átadásra az Aba-Bodakajtor közötti út és a „Sárvízen” átívelő híd. A háború befejezését követően Aba népességének alakulására a helyi emberek bizakodásán túl Székesfehérvár közelsége is hatott. Évről-évre növekedett a településen élők száma. 1970-től megfigyelhető egy kisebb csökkenés, de ez a változás nem tart soká, hiszen a kilencvenes évektől újra szaporodik a település népessége. A növekedést a rendszerváltás utáni gazdasági és társadalmi országos szintű átalakulás nem befolyásolta, Abára a mai napig a népességszám növekedés a jellemző. Ezek a tendenciák a lakónépesség alakulására is érvényesek. Aba népességének alakulása 1949-2005 között (KSH és önkormányzat) Év 1949 1960 1970 1980 1990 2000 2001 2002 2003 2004 Fő 4303 4369 4271 4143 3941 4230 4491 4574 4596 4634 Aba nagyközség lakónépességének alakulása 1980-2005 Év 1970 1980 1990 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Fő 4282 4143 3941 4230 4491 4574 4596 4634 4610 Az utóbbi egy-két évben észlelhető a fiatal értelmiségi családok érdeklődése Aba iránt. Elsősorban a következő kritériumok alapján esik választásuk a nagyközségre: Székesfehérvár közelsége, jó közlekedési lehetőségek, elfogadható, Székesfehérvárnál lényegesen olcsóbb ingatlanárak, jó levegő és csend, jó infrastruktúra (közművek), magas színvonalú óvodai és iskolai ellátás, dinamikus önkormányzati vezetés. A millennium évétől 2005 végére 8,98 %-al többen laknak Abán. Aba nagyközség demográfiai helyzete 1970-2005 között (KSH) Megnevezés 1870 1980 1990 2000 2001 2000 2003 2004 2005 Terület (km2) 8805 8805 8805 8805 8805 8805 8805 8805 8805 Lakónépesség 4282 4143 3941 4230 4491 4574 4596 4635 4610 Népsűrűség (fő/km2) 48,6 47,1 44,8 49,5 51,8 51,9 52,2 52,6 52,4 A területrendezések és a közművek kiépülésének következtében a belterületi népesség 1960-tól napjainkra több mint 20 %-al nőtt, és természetesen a külterületi népesség ennyivel csökkent. Aba nagyközség lakónépesség és területi adatai 1960-2005 (KSH) Év Lakónépesség száma összesen (fő) Belterületi népesség Külterületi népesség Népsűrűség fő/km 2 Belterületi népsűrűség fő/km 2 száma fő aránya % száma fő % 1960 4369 3311 75,8 1058 24,2 49,6 75,54 1980 4143 3851 93,0 292 7,0 47,0 87,9 2001 4491 4383 97,6 123 2,7 51,0 100,0 A nagyközségben a negatív szaporulatot a bevándorlások száma ellensúlyozza. Abán a vándorlási különbözet mellett (Pákozd és Mór után a megyében a harmadik) pozitív irányt mutat a természetes szaporulat is. A népesség folyamatos mozgásban van, ennek következtében az elmúlt öt évben a lakosság 12 százaléka cserélődött le. A betelepedő családok többsége a sokgyermekes, kis jövedelemmel rendelkezők köréből kerül ki. A 210 óvodásból például 89, tehát 42 százalék szociális támogatásból élő családokban él az ezredfordulón. Népmozgalmi adatok 1970-2004 (KSH) Megnevezés 1970 1980 1990 2000 2001 2002 2003 2004 Összesen Lakónépesség 4282 4143 3941 4230 4491 4574 4596 4634 Természetes szaporodás, illetve fogyás 50 -28 26 13 -11 14 -12 0 52 Élve születés 82 546 635 57 50 56 47 42 1515 Halálozás 32 574 609 44 61 42 59 42 1463 Vándorlási különbözet (fő) -406 -174 539 48 51 59 28 41 186 Míg 1970-től 1999-ig összesen 52 fővel gyarapodott a nagyközség lakóinak száma, ami évi 1,8 %-os átlagnövekedésnek felel meg, addig 2000-2004 évek között összesen 4 fő volt belső (vándorlási különbözetet nem figyelembe véve) a változás, s ez évi 1 %-os átlagnövekedésnek felel meg. Abán is igaz azaz országos tendencia, hogy nő az idősödő népesség száma, s ezt egyre kisebb mértékben kompenzálja az egyre csökkenő születendő gyermeklétszám. Az élve születés és halálozás aránya 1970-2004 (KSH) Év 1970-79* 1980-89* 1990-99* 2000 2001 2002 2003 2004 Élve születés (fő) 82 546 639 57 50 56 47 42 Halálozás (fő) 32 574 609 44 61 42 59 42 Arány (fő) 50 -28 30 13 -11 14 -12 0 * Kilenc év összesen. Aba általános infrastrukturális ellátottsága (Önkormányzat adatai) Megnevezés / Év 2000 2003 2004 Lakásállomány (db) 1457 1480 1500 Lakások száma 1000 lakosra 328 320 330 Elektromos hálózatba bekapcsolt lakás 1370 1381 1401 Elektromos hálózatba bekapcsolt lakások aránya (%) 94,0 93,3 93,4 Gázhálózatba bekapcsolt lakások száma 925 1013 1020 Gázhálózatba bekapcsolt lakások aránya (%) 63,5 68,4 68,0 Távbeszélő fővonal 609 1013 1022 Távbeszélő fővonal lak.-hoz visz. aránya (%) 41,8 68,4 68,1 Vezetékes ivóvízh.-ba bekapcs. lakások száma 1426 1449 1465 Vezetékes ivóvízh.-ba bekapcs. lakások aránya (%) 97,9 97,9 98 Ivóvízhálózat kiép.az össz.lak.-hoz visz. (%) 100 100 100 Kábeltelevízió hálózatba bekapcsolt lakás - 605 624 Kábeltvh.-ba bekapcs. lakás az össz.lak.-hoz visz. (%) - 40,9 41,6 Gazdag kulturális és közösségi élet jellemzi mindmáig Abát. Ennek egyik országos minta-értékű kezdeményezése a 2004-ben megfogalmazódott és 2005-ben létrejött Civil Magisztrátus és az Abai Társadalmi Szerződés. E minta-projektről részletesebben a civil szervezetek bemutatásánál írunk. Csókakő Magyarország közel 3200 települése közül az 1355 lakosú Csókakő a kisebbek közé tartozik, amely a Móri-árok Vértes felőli oldalán, Fejér megye észak-nyugati részén és egyben európai jelentőségű közlekedési folyosója mentén helyezkedik el. Nem utazik rajta keresztül csak úgy véletlenül az ember, mivel e kis zsákfaluból csak visszafelé vezet az út. A település hosszú távú fejlesztési stratégiájában, folyamatosan fejlődő nyitott településként a természeti értékek megőrzésének és fenntarthatóságának szem előtt tartásával, az öko-, hobbi-, rendezvényturizmus fejlesztésére, a község látogatószámának növelésére, illetve az uniós szintű infrastrukturális életkörülmények kulturált lakó, pihenő és üdülő környezet kialakítására törekszik. Az idelátogatót takaros kis porták köszöntik. A tekintet rögtön megakad Csókakő egyik legismertebb nevezetességén, a falu fölé emelkedő, több mint 700 éves Váron. A község ősi település, 1299-ben történt először róla írásos említés. Eleinte csak a várat hívták Csókakőnek, míg az alatta kiépült település a Váralja nevet kapta. Aztán idővel e két név teljesen összeforrt. Csókakő története A falu neve eredetileg kizárólag a várra vonatkozott. A település neve valójában Váralja volt. Említése 1461 után már nem szerepel az okmányokban, amiből arra lehet következtetni, hogy a település a török idők elején megsemmisült. A vár vadászati jelentősége a törökök kiűzése után megszűnt, és a Csókakő elnevezés a lassan újra népesedett településre tevődött át. A legvalószínűbb azonban, hogy a vár és később a település a csóka madárról kapta a nevét. A vár és a falu HONFOGLALÁS- ÉS ÁRPÁDKORI elődjére van néhány adatunk. A Bödönkúton falura vagy tanyák létezésére utaló cserepeket találtak. Rómer Flóris még látta annak a templomnak a romjait, amely a Puszta-Csókával azonos falu lehetett. Látóhegy és Pusztacsóka találkozásánál egy domb található, ahol embercsontokat és koponyákat találtak. Ez a terület lehetett a vár és a falu X-XIII.századi elődje. A X.-XIII. SZÁZADBAN a térség Székesfehérvár után a második legjelentősebb hatalmi-igazgatási központja volt, ezt elsősorban stratégiai adottságának köszönhette. A mai 81-es út korabeli elődje még a várhoz közelebb szelte át a térséget. Vele azonosíthatjuk Magyarország legfontosabb nemzetközi nagyútját, amely azonos a tihanyi alapítólevélben emlegetett "hadúttal". A XIII. SZÁZADI VÁRLÁNCOLAT fontos egysége volt Gesztes, Vitány, Oroszlánkő mellett. Károly Róbert 1326-BAN felismerte Csókakő kulcsszerepét, és megszerezte azt a Csákoktól. 1430-BAN a várat a Rozgonyiak kapták meg, először csak élethossziglani használatra, 1453-ban V. László már örökjogon adományozta nekik. 1490-TŐL Csókakő ismét királyi vár. II. Ulászló előbb Corvin Jánosnak adományozza, majd Egervári Lászlónak zálogosítja el. 1543-1687-IG Csókakő török végvár lett, a török hódoltság ideje alatt csak hetekre, hónapokra sikerült magyar kézre visszajuttatni. A török hódítók hamar felismerték a vár stratégiai jelentőségét, de katonai szerepét nem kapta vissza. A Győr és Komárom felől érkező főutat ellenőrző másod-, ill. harmadrendű elővárként funkcionált. Lerombolódása is ezzel magyarázható. 1566. nevezetes év volt Csókakő számára is: gróf Niclas Salm Gesztesen, Vitányban és Csókakőn is sikeresen vette fel a harcot a török ellen. A diadal után Salm visszavonult, de magyar helyőrséget hagyott Csókakőn. Néhány hónap múlva azonban a vár ismét török kézen volt. A TÖRÖK KORBÓL ISMERT ADÓÖSSZEÍRÁSOK legelőször 1582-ben tesznek említést Csókakőről. Akkoriban azonban a hajdan virágzó település helyzete tragikus volt: üres és lakatlan. A napjainkban aranykorát élő borkultúra sanyarú előzményeként említhető meg a török korabeli defter megjegyzése, amely az akkoriban lepusztult területre vonatkozott: "...a nevezett város közelében lévő és egykor virágzó, de most pusztuló szőlők..." 1601-BEN a bécsi hadvezetés hat zászlóaljnyi emberével és két ágyújával vette vissza a várat a mindössze 20 főnyi török helyőrségtől. 1601 ŐSZE kiemelkedő jelentőségű volt a vár és később településünk történelmében. A nevezetes, hol csókai, hogy pedig sárréti csatának nevezett ütközet történetírók hosszú generációit foglalkoztatta. 1601. október 9-15. között zajlott le a híres ütközetsorozat. A csata nyerteseként Mátyás főherceget említi az utókor. A 13 ezer fős császári sereggel szemben a török háromszoros túlerőt képviselt, de a hideg, őszi klímát nehezen tűrte. Ennek a számlájára is írható a török túlerő széthullása. Seregünkben olyan neves személyiségek is helyt kaptak, mint Forgách Zsigmond, Thurzó György, valamint a magyar végvári világ új nemzedékének reménységei: ifjabb Batthyány Kristóf és Osztovics Mátyás. Itt volt Tilly hadnagy a 30 éves háború majdani legendás vezére. Említést érdemel Brindisi Szent Lőrinc, aki gyalog járta be Európát, prédikált és minden erejével küzdött a török hatalom ellen. Mátyás főherceg csapatában harcolt a török ellen. Istvánffy így ír róla: "...A fölfeszített Krisztus keresztjével a kezében emelt hangon harcra buzdította a keresztény csapatokat, s mit sem törődött a körülötte röpködő golyókkal." Emlékét a móri Kapucinus templomban elhelyezett arckép, és Rovátkai Lajos által készített mennyezetfreskó örökíti meg. 1602-BEN azonban Csókakő vára ismételten török kézre került. A végső felszabadulásra még 85 évet kellett várni. 1619-BEN a csókakői váruradalom falvait első ízben vették fel Komárom vármegye összeírt birtokai közé, ezt követte 1622-BEN a vármegyei közigazgatás részleges és némileg jelképes visszaállítása. 1664-BEN Evlia Cselebi török világutazó örökítette meg Csókakő fontos szerepét és felkészültségét is: "...Székesfehérvár alá tartozó közigazgatási alközpont és helyettes bíróság: parancsnoka és elég katonája van." "...kicsiny, erős építésű váracska, de én nem mentem be." "...Egyetlen kapuja keletre néz, hadi szertára, mindenféle készlete bőven van." Az 1683-AS, sikertelen bécsi ostrom alapjában véve rendített meg a török hódoltságot Magyarországon. Buda 1686. szeptember 2-án elesett, közeledett a vég. 1687. OKTÓBER 16-ÁN Csókakő 143 éves török uralom alól szabadult fel. 1690-BEN Csókakő megszűnt erődítés lenni, 1695-ig még néhány török hadifogoly várbörtöneként használták, egyetlen zsoldos katona őrizte őket. Az utolsó török rab távoztával Csókakő várkorszaka végleg lezárult. 1691. NOVEMBER 8-ÁN Hochburg János tanácsos vásárolta meg a csókakői uradalmat művelt és nem művelt területeivel, legelőkkel, erdőkkel, hegyeivel és völgyeivel, folyókkal, halastavakkal, malmokkal, vámszedési és bormérési joggal. A Hochburg urasággal sok gondja volt a lassan benépesülő településnek. 1692-ben, 1696-ban és 1694-ben is voltak említések a parasztság sanyarú sorsára. A XVIII.-XIX. SZÁZADBAN közös közigazgatási egységet alkotott Denna, Középgyóta, Kerekszenttamás, Ótelek, Várallya, Vóta, Zsipfalva puszta, Szentimre és Szerászló településekkel. A SZŐLŐK komoly értéket jelentettek Csókakő számára. Az első települőket Lamberg grófja hozta be 1752 előtt. Ők is a szőlőkből éltek meg. 1752-BEN a csókakői zsellérség ez része Hochburg Domonkos lánya, másik részük pedig a Lambergek birtokába került. A földeket szőlővel telepítették be, a bort piacra is elvitték. A községgé szerveződés fontos állomása a katolikus templom építése volt. 1783-BAN már működik a katolikus egyházi iskola. Rektora Kiss István, akinek 6 fiú és 5 lány tanítványa van. Az oktatás magyar nyelvű, írás, olvasás, számvetés és vallástudomány tartoztak az oktatott tárgyak közé. 1784 előtt nemesek letelepedéséről nincs adatunk. 11 nemest írtak össze akkoriban. Ők feltehetőleg szintén szőlőtermelésből éltek. Fényes Elek szerint "itt terem az egész megyében talán a legjobb bor". 1784-87 KÖZÖTT a település lélekszáma 287 fő. A faluban összesen 68 család élt. A zsellérek száma 64 fő, a házak száma 52. A falu lakossága nagyon lassan szaporodott: 1870-ben 676 fő, 1880-ban 708 fő, 1890-ben 741 fő, 1900-ban 731 fő, 1941-ben 808 fő. A lakosságszám lassú növekedése és gyakran tapasztalható visszaesése a filoxéria pusztításával hozható összefüggésbe. Ebből is jól látható, hogy a szőlők a lakosság megélhetésének forrását jelentették. Említést érdemelnek a gyümölcsfák is: szilva, dió, mandula, gesztenye, alma, körte, cseresznye, meggy, őszibarack, kajszi termett a vidéken. Az 1860-AS ÉVEK ELEJÉN megnyílik a község határához közel elhaladó Székesfehérvár-újszőnyi vasútvonal, amelynek később lett egy Csókakő nevű megállója. 1913-BAN megalakul az első egyesület, a Csókakői Hitelszövetkezet. 1918-BAN, az őszirózsás forradalom idején megalakult direktóriumnak 3 csókakői tagja volt: Fűrész Mihály, Flédervics István és Csóka Imre. A megélhetés fő forrása még ekkor is a mezőgazdaság, az iparból élő lakosság aránya 1930-BAN is még mindössze 13%. 1935-BEN a vár közelében lévő úgynevezett VÖRÖSHÁZ egy szobája menedékházként funkcionált, amelyet az adományozó gróf Merán Fülöpről neveztek el. A házat 1945-ig rendszeresen használták. A II. világháború harcaiban találatot kapott, kiégett majd lebontásra került. 1944-BEN, a zsidók deportálásakor Csókakő is az átvonulási pontok közé tartozott. Csókakőről is elhurcoltak egy zsidó házaspárt, Grünfeld Jenőt és feleségét. A deportáltak - férfiak, nők, gyermekek - egy helyi félkész házban pihentek meg, a helyi lakosság megszánta őket, többen élelmet vittek nekik. A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Csókakő többször cserélt gazdát, német ill. szovjet csapatok nyomultak előre. Az első találat 1944. december 24-én érte a falut. A templomtól felfelé orosz, lefelé német erők foglaltak helyet. Többek között Fűrész Aladárt, Végh Kálmánt, Wéninger Gyulát, Végh Donátot, Végh Istvánt, Csányi Józsefet, Bognár Gézát, Cseszneki Lászlót a németek elüldözték a faluból, Mórra hajtották őket, majd onnét bevagonírozva Németországba hurcolták. A helyieknek menekülniük kellett. Csákberénybe, Csákvárra majd Tabajdra mentek. 1944. december 29. után a harcok súlypontja Mór környékén volt. Szilveszter éjszakáján a magyar katonák az 1863-ban felépült Római Katolikus templomot Bodajkról foszforral lőtték be. A templom teljesen leégett, harangjai összetörtek. Az újjáépítés a csókakői lakosok adományaiból és társadalmi munkával valósulhatott meg. A II. világháború utolsó csókakői áldozata Fűrész Károly volt, aki 1945. március 16-án esett el. Egy orosz katona oltotta ki életét. Az új élet a világháború után nehezen indult meg. 1944. NOVEMBER 1-JÉN 842 főt számlált a település, ez azonban 1945. április 25-ére 703 főre apadt. 72 ház vált lakhatatlanná. 1950. JANUÁR 15-ÉN a székesfehérvári megyés püspök szentelte fel az újjáépült templomot. 1959-ben Lezsák Rafael munkája révén elkészült a három harang is. 1956-OS FORRADALOM IDEJÉN Pestről kamionok érkeztek, hogy a felkelőknek élelmet gyűjtsenek. Mindenki készséges volt, az emberek szívükön viselték a forradalom ügyét. A faluból Remete Ferenc, Lőrincz Ottó, Suralik Lajos kísérte a kocsit, Pesten segédkeztek az adományok szétosztásában. 1956-ban disszidáltak többek között: Wéninger Gyula, Komendó Gyula, Rácz Donát, Makk György, Zsolnai Márton, Király Ferdinánd, Király Rudolf. 1960-BAN indult meg a turizmus fejlődése, 1961-63 között végzett ásatási munkálatok révén egy időre sikerült megállítani a várrom pusztulását. 1992-BEN a csókakői katolikus templom kertjében avatták fel az 1941-45 közötti időszak katonai és polgári áldozatainak hősi emlékművét. 2000-BEN Milleniumi emlékhely kialakítása a temetőben. 2002-BEN a település összterületének nagysága 10,72 km2, lakossága 1072 fő, 454 háztartás található a faluban. Óvodája 30 férőhelyes, általános iskolájába 104 fő jár. 2006-BAN községünkben jelentős beruházások valósultak meg. Átadásra kerültek: - Idősek Otthona - Szent Donát püspök szobra - "Új" Művelődési Ház 2007-BEN a Bányaudvarban felavatták a Trianoni emlékhelyet, amelyen részt vettek a falu lakói és civil szervezetei, illetve a környező településekről érkezők. 1998-2008 KÖZÖTT kb. 100 m3 kőfal építése történt a Bányaudvarban az omlásveszély végett. 2008-BAN átadták Csókakőn az AutiFarm lakóotthonát. 2009-BEN 1344 fő lakja állandó jelleggel Csókakőt. Csókakő ma A Vár állapota a XX. századra erősen leromlott, szinte életveszélyessé vált. Mára azonban egy sikeres helyi civil szervezet kezdeményezésének - a Csókakői Várbarátok Társaságának és Csókakő Községi Önkormányzatának - köszönhetően ismét látogathatóvá vált és jelentős tájképi eleme a Vértes Tájvédelmi Körzetnek. Építészettörténeti értékét fokozza, hogy Fejér megye egyetlen középkori Vára. Történelmünk kiemelkedő emléke turistautakon gyalog több irányból is megközelíthető. A fáradságért mindent kárpótol a vadregényes táj páratlan szépsége és a vár mögött húzódó szurdokvölgy mesebeli hangulata. A vár bástyáiról ragyogó kilátás nyílik a távoli Bakony keleti rögeire, a Móri árokra és természetesen magára Csókakőre. A Csókakői Várjátékok több mint tíz éve ad rendszeresen alkalmat arra, hogy tartalmas és szórakoztató műsorok keretében nyilvánosan felvonulhassanak különböző lovagrendek, borrendek. E rendezvény keretében a település legszebb kialakítású, virágos portáit jutalmazzák, és átadják a „Csókakőért érdemérem” kitűntetést. A Vár alatti bányaudvar területén - a Vértesi Natúrpark részén - pihenőt alakítottak ki, ez a túrázók, idelátogatók és egyes osztálykirándulások kedvelt helyszíne. Az elzárt árnyas fákkal, meredek hegyoldallal határolt biztonságos környezet hatalmas szabadságot biztosít a gyermekeknek is. Ha kicsikkel érkeznek családok, akkor is nagyon jó dolguk van a szülőknek, hiszen nemrégiben épült meg itt egy új játszótér, ahol a kicsi gyermekek kikapcsolódhatnak és mozoghatnak kedvükre. 2007. évben szintén helyi lakosok kezdeményezésére, társadalmi összefogással itt állították fel a Trianoni Emlékművet. A múlthoz való kötődést jelzi az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve is. A település közösségi rendezvényeinek helyszíne a falu központjában épült Művelődési Ház. Az épület korszerűsítésére Uniós pályázati pénzből 2007-ben került sor. Jelenlegi kialakítása megfelel Csókakő valamennyi nagy létszámú rendezvényeinek lebonyolítására, de teret biztosít a civil szervezetek összejöveteleinek is. Több kiállítás, komolyzenei és irodalmi est helyszíne ez az épület. Csókakő mindennapi életében jelentős szerepet vállalnak az önszerveződésben alakult civil szervezetek, melyek a következők: Várbarátok Társasága, Polgárőr Egyesület, Szent Donát Borrend, Nyugdíjas Klub, Tűzoltó Egyesület, Trianon Társaság, Váralja SC, Nők Klub, Néptánc Együttes és a Luxemburgi Baráti Társaság. E civil szervezetek aktívan kiveszik részüket a községben megrendezésre kerülő programokból. A szervezetek közül fontos megemlíteni többek között a Polgárőr Egyesületet, amelyet a lakók a település nyugalmának megtartása érdekében hoztak létre. Fontos feladatokat lát el a Tűzoltó Egyesület, akiknek tagjai felkészültségüknek, eszközeiknek köszönhetően a hivatásos tűzoltók kiérkezése előtt hatékonyan avatkoznak be például avar tüzek eloltásába. A település védőszentje Szent Donát, akinek szobrát Bújdosó Dénes szobrászművész faragta ki. Az alkotás 2006. évben felszentelésre került a templom előtti téren. Csókakőn élő emberek egy része több száz év óta a mezőgazdaságból, bortermelésből él. A község híres bora az Ezerjó, amely sokak szerint ezen a tájon terem a legjobb minőségben. A táj szépségének, kedvező éghajlatának köszönhetően az utóbbi évtizedekben a csókakői hegyoldal borospincékkel és hétvégi házakkal népesült be. E tájegység szőlő- és bortermelési és a hozzá kapcsolódó történeti-, kulturális hagyományainak, értékeinek fenntartására, fejlesztésére alakult meg 2001-ben a Szent Donát Borrend. Csókakő természeti értékei közül kiemelkedő a helyi védelem alatt álló 22 ha Jordán Parkerdő, a közel 300 éves őstölgyes fáival. E terület magába foglalja a település focipályáját. A nyugalmat árasztó tengernyi zöld több szabadtéri rendezvény helyszíne. A község természeti környezete a kiemelkedés záloga is egyben, hiszen a település vezetői a turizmust látják a legnagyobb falufejlesztő eszköznek. Az ide látogatót több szállásadó család a falusi turizmus keretében szívesen fogadja. A porták kényelmes pihenőkertet biztosítanak, bepillantást engednek gazdaságukba és a szállásadó, illetve családja mindennapi életébe. A vendégekkel megízleltetik a helyi ételkülönlegességeket, bemutatják a falu környezetét. A vendégszeretetet jelzi, hogy gyakran előkerül a házi kolbász, sonka, és lehetőség nyílik esti közös borozgatásra, bográcsozásra, de ha a vendég úgy kívánja nyugodt pihenést is biztosítani tudják a szállást adók. Csókakőn néhány évvel ezelőtt épült meg a 90 férőhelyes Aranyhegyi Idősek Otthona, a Vértes lábánál. Az épület mellett található egy gyönyörű rózsakert-sétány, rózsakert-park. A parkban pihenhetnek, beszélgethetnek a szabadban is az itt élők. A település nem csak az időseknek, hanem az autizmussal élőknek is helyet biztosít. 2008 májusában épült meg számukra egy úgynevezett farm, amely otthont és munkahelyet teremtett a térségben élő autizmussal élők számára. Speciális napirend alapján áll össze az itt élők napi tevékenysége. Kertészeti munkákat végeznek, a foglalkoztatóban különböző kézműves termékeket készítenek. A helybeli lakosok mindennapi életéhez szükséges intézmények, mint a Polgármesteri Hivatal, boltok, valamint a gyermekek képzéséhez szükséges óvoda, iskola is megtalálhatók. A kétcsoportos óvoda a falu szívében található. Árnyas udvara változatos tevékenységre és önfeledt játékra ad lehetőséget a kicsiknek. Berendezései, eszközei biztosítják a gyermekek kényelmét. Az óvoda családias, biztonságos környezet megteremtéséről alkalmazottjai gondoskodnak. A kis létszámúnak mondható általános iskola 8 osztályos, amely a Móri Többcélú Kistérségi Társulás fenntartása alá tartozik. Az oktató-nevelő munka két épületben, de azonos telephelyen zajlik. A tantermek délelőtt tanórai foglalkozásnak, délután napközis foglalkozásnak adnak helyet. E két intézmény Csókakő népességmegtartó ereje szempontjából meghatározó jelentőségű. A településen működik még Orvosi Rendelő és Gyógyszertár is. Csókakő Község Önkormányzata 1990. október 12-én alakult. A ciklusonként történő újraválasztásoknak köszönhetően széles körű nyilvánosságot teremtve intézi a település közügyeit, gondoskodik a közszolgáltatások ellátásáról. Az önkormányzat alapvető tevékenységeit törvény szabályozza, de a kötelező tevékenységeken kívül önként vállalt feladatai: - helyi lap kiadása havi rendszerességgel, „Csókakői hírek” címmel - kábeltelevízió hálózat működtetése - Idősek Otthona működtetése - térségi szintű oktatási, kulturális és sportközpont létesítése - várrekonstrukció támogatása - Jordán Parkerdő rehabilitációja. Az önkormányzat igyekszik támogatni többek között a helyi civil szervezeteket, vállalkozókat. Aki járt már Csókakőn, látta természeti szépségeit, megismerte a helyi lakosokat, olyan élményekkel távozik, amelyekre érdemes emlékeznie. A folyamatosan épülő, szépülő Csókakő hagyományos vendégszeretetével várja továbbra is minden idelátogató vendégét. A község fejlesztéseiről, intézményeiről, civil szervezeteiről a www.csokako.hu internetes oldalon bővebb információk találhatók. NAGYLÓK község Uradalmi majorból kialakult szalagtelkes település a Seregélyesi-rög délnyugati, Sárvíz-völgyre tekintő peremén. A község déli részén húzódik a Garda-hegy, amely átnyúlik Kislók határába is. A község neve 1258-ban bukkan fel először „Lok” alakban. Eredete bizonytalan. Feltehető, hogy egy régi szláv loky „tócsa” főnév a forrása, míg más vélemény szerint a székely nyelvjárási lok „lapály, rét” főnévvel kapcsolható össze. A Nagylók névváltozat előtagja a Sárbogárdhoz tartozó Kislók előtagjával áll szemben. A település területén találtak bronzkori urnatemetőt, római bronzedényeket, honfoglalás kori temetőt. Lók 1258 előtt a Győr nemzetségé volt. 1344-ben említik ismét a birtok nevét, ezután mintegy két évszázadon át nincs adat, majd a hódoltság idejéből, 1580-tól vannak újra adatok a településről. Török forrás Harda-Lóknak mondja a települést, s a török hódoltság után, hosszú ideig ismét nincsenek adataink Nagylókról.. Az uradalmi pusztákat községi szervezetbe sorolták, s a lók-hantosi puszták községi szervezete a XIX. sz. közepén alakult ki. 1850-1872-ben Nagyhantospuszta a községközpont, 1872 után Nagylókpuszta. A pusztaközségi szerep 1930-ig funkcionált, a falukép ezután alakult az úrilakok, kastélyok mellett. Ez idő tájt a földek majd teljes egészében nagybirtokok. 1900-tól nagyközség, 1950-től önálló település. 1897-ben a község lakóinak száma 2174 fő (Hantossal együtt!). A 9 pusztából álló községben 26 iskolaköteles tanuló volt. 1945-ben Garda-t és Szilfamajort is Nagylókhoz csatolták. A Szilfamajori rész a vasúttól Ny-ra található. A község fogyó, és elöregedő népességű, s ezek olyan - meghatározóan fontos -jellegzetességei Nagylóknak, ami a részvételi demokrácia program tervezésekor, és végig vitelekor sem hagyható figyelmen kívül. A település lakónépességének alakulása 2010- ben három életkori csoport szerint 2008 1147 fő 2009 1128 fő 0-17 éves 18-59 éves 60 éven felüli 2010 1111 fő 202 fő 667 fő 242 fő A Nagylók teljes közigazgatási területe 3246 ha. Ebből belterület 199 ha, külterület 3047 ha. A település meghatározó termelési (és foglalkoztatási) ága mindig is mezőgazdaság volt (84%), az ipari tevékenység jelentéktelen. Számottevő erdő is található (5%). A többi terület felhasználás a település teljes közigazgatási területéhez képest elenyésző, de ez nem jelenti, hogy kevésbé fontos. Elég csak a vasút, vagy a Piroska-tóra gondolni, mely területileg az 1%-ot se érik el, mégis meghatározó szerepet játszik a település életében. A településen egycsoportos napközi otthonos óvoda, és hat évfolyamos általános iskola működik. Az óvodai-, iskolai- és szociális étkeztetést az önkormányzat az általa működtetett konyhán bonyolítja. Az intézményeket a helyi Önkormányzat, Sárbogárd Város Önkormányzatával intézményfenntartó társulásban működteti. Az egészségügyi ellátás is megoldott 24 órában. Ezt a háziorvos, illetve a központi orvosi ügyelet biztosítja, sárbogárdi központtal. A védőnői szolgálat Hantos községgel közösen működik A település szociális ellátás jó, ezen belül biztosított a gyermekjóléti ellátás, a családsegítés, valamint a házi segítségnyújtás és a szociális étkeztetés is. A szociális feladatait az önkormányzat, Sárbogárd és Hantos településekkel együtt, társulási formában látja el. Településünk a 2010. évtől Hantos községgel közös körjegyzőséget működtet, a körjegyzőség székhelye Nagylók község. Az alapfokú közszolgáltatási feladatokon kívül a gyógyszerellátást a községben működő gyógyszertár, a postai szolgáltatást pedig a helyi postahivatal biztosítja, míg az alapvető élelmiszereit a helyben működő kisebb élelmiszerboltokban vásárolhatja meg a község lakossága. Nagylók község közműellátottsága megfelelő. Kiépített a vezetékes ivóvíz, a gáz, a villany, a telefon, a kábeltévé hálózat, valamint az Internet-szolgáltatás is. A szennyvíz kezelése a Hantos községgel közösen megépített nyárfás szennyvíztisztító telepen történik. A településen ma is a mezőgazdasági tevékenység a domináns. A tsz megszűntével az emberek igyekeztek hasznosítani a visszakapott földjeiket, de többnyire csak saját használatukra. Mezőgazdasági termeléssel a településen a 6-7 vállalkozás foglalkozik, részben bérlik a mezőgazdasági földeket. Nagykapacitású korszerű gépparkjukkal és kisszámú alkalmi munkásaikkal legfőképp kukoricát, gabonanövényeket, napraforgót, cukorrépát termesztenek. Állattenyésztéssel mindösszesen 3-4 család foglalkozik (szarvasmarha, sertés). A településen tejcsarnok is található, a tej felvásárlása helyben történik. A település legnagyobb munkáltatója az Önkormányzat, ezen és a fentieken túl, helyben semmilyen más munkalehetősége nincs a lakosságnak. Ez a harmadik fontos jellegzetesség, ami a program tervezésében és kivitelezésében mindvégig szem előtt tartandó. A munkanélküliek száma azonban nem jelentős. A község természeti adottságait kihasználva évről-évre fejleszti a település turisztikai vonzerejét. Ide tartozik a Piroska horgásztó, az Iringó tanösvény, amely a település Natura2000 természetvédelmi területén halad át, a Tavipalota turistaház, s a kettes fogathajtó versenynek helyszínt adó lovas pálya. Nagylókon az elmúlt évek során több civil szervezet alakult és mind a mai napig eredményesen is működik. Ezek: a Sportegyesület, a Gyermekekért Alapítvány, a Nyugdíjasklub, a Népdalkör, a Polgárőrség, a Vöröskereszt, a Fiatalok Klubja, és a Lovas Egylet. Ezek a civil szervezetek a település közösségi életében jelentős szerepet játszanak, és igen hasznos munkát végeznek a község és a szervezetek tagság érdekében. A részvételi demokrácia programban szívesen kapcsolódtunk be, s már a kezdeti eredmények is igazolják a programban való részvételünk hasznosságát. A tényleges eredményekről folyamatosan számolunk majd be ezen a honlapon is. SÁRKERESZTÚR Sárkeresztúr Fejér megye középső részén fekszik, a Mezőföld északi területén, a Sárvíz völgyében. Közúton megközelíthető minden égtáj felől, É-D irányban a 63. sz. főút szeli át. 2009-es adatok szerint 2630 fő a lakosság, melynek több mint 50%-a roma származású. A község története egészen az ókorig nyúlik vissza, hiszen az egykor Gorsiumból (Tác) Sopianaeba (Pécs) tartó római főútvonal mentén fekszik, ennek egy szakasza ma is látható a falu határában. A rómaiak után kelták lakták a környéket, az ő emlékeik szintén megtalálhatóak falunkban, több régészeti feltárás is bizonyítja a kelta őslakosok jelenlétét. Effajta régészeti feltárások bizonyítják, hogy a falu mindvégig lakott volt. A Keresztúr név első ízben 1351-ben fordul elő a forrásokban, de már előtte is virágzó település volt itt, valószínűleg a maival megegyező helyen, akkor még Asszonyvására néven. A tatárjárás után a falu teljesen kihalt, de kedvező fekvése miatt gyorsan újranépesült. Történelme során többször is gazdát cserélt a falu, így már a középkorban is. Rövid időre Veszprém vármegyéhez csatolták, majd a fehérvári prépost szerezte meg. A török megszállás alatt a janicsárok, nem sokkal később a labancok sarcolták a népet. A XVIII. században aztán fejlődésnek indult Sárkeresztúr, ekkor épült barokk stílusban mindkét templomunk, 1743-ban a református, 1788-ban a római katolikus. Szintén ebben a században épült a mai Polgármesteri Hivatal épülete, amely akkoriban katolikus plébániaként funkcionált. Ez idő tájt a fehérvári püspökség, valamint a Bottlik és a Zichy család voltak a terület birtokosai. A Sárvíz mellékágai és az azok által táplált tavak miatt a környék nem csak a falu neve miatt volt „sáros”. A Sárvíz szabályozása és a falut körülölelő mocsár lecsapolása a XIX. század elejére datálható, Beszédes József mérnök nevéhez fűződik. Ezzel megszűnt a falu sziget jellege. Falunk legnagyobb vonzereje kétségtelenül a Sárkány-tó. A Dunántúlon páratlan szikes tó madárállománya a szegedi Fehér-tóéval vetekszik, gazdag faj- és egyedszám, egyedülálló saját élővilág jellemzi. 1987 óta tájvédelmi terület. Mint minden településen, itt is megtalálhatóak a jeles alkalmak tiszteletére emelt emlékművek. Az 1848-49-es szabadságharc emlékére Molnár Sándor sárszentágotai fafaragó készített kopjafát, melyet a Hősök terén állítottak fel. Ugyancsak itt tekinthető meg a II. világháború áldozataira emlékeztető vörös márvány tábla, mely Fövenyi József munkája. Szintén itt látható az 1956-os forradalom tiszteletére emelt kopjafa, melyet Jámbor József készített 2002-ben. A 63-as főút melletti téren állítottak emlékművet az I. és a II. világháború áldozataira emlékezve. A község területén elesett szovjet katonák sírjai és a tiszteletükre épített emlékmű a katolikus templom mellett látható. Sárkeresztúr leghíresebb szülöttei közé tartozik Farkas Miklós és Stokinger József, akik részt vettek az 1848-49-es szabadságharc küzdelmeiben. A község választókerületének országgyűlési képviselője volt 67 éven keresztül Madarász József, aki ezzel bekerült a Guinness-rekordok könyvébe, a választókerület pedig kiérdemelte „Hűség Kerülete” nevet. Sárkeresztúr díszpolgára Bella István Kossuth-díjas költő, aki 2006-ban hunyt el, munkásságának adózva idén emléktáblát avattak szülőháza falán. A község másik díszpolgára Jancsó István, akinek tollából született a „Sárkeresztúr története” c. könyv. A termelőszövetkezetek 1994-es felszámolása után az embereknek máshol kellett munka után nézni, emiatt vagy elköltöztek, vagy ingáznak a közeli városok és lakóhelyük között. A roma lakosság aránya a munkanélküliségi arányra is rányomja a bélyegét, a nemrég felállt önkormányzat egyik legfontosabb feladata lesz a munkanélküliek helyzetének rendezése. SÁROSD NAGYKÖZSÉG Villanások Sárosd 1200 éves múltjából Sárosdon már Árpád unokája, Taksony idején magyar település volt. A leletek tanúsága szerint itt lovak nevelésével foglalkoztak. Győrffy György szerint legalább 700 évre visszamenőleg ez a tevékenység itt írott forrásokban kimutatható. Királyi lovászok faluja volt és ez a hely már Géza fejedelemnek és fiának Szent István királynak lóneveléssel adózott. A Mezőföld mély fekvésű helyein kialakult települések sokasága a „sár” szótaggal kezdődik. A vízrendezések előtti időkben csak a magasabb részek löszhátai emelkedtek ki környékünkön a mocsárból, illetve a hatalmas vizekből. A vízen történő közlekedés az ókorban általános volt a környékünkön. Nem olyan régen Gorsium mellett, a Sárvíz laposában a legelőn, egy ókori hajóállomást (kikötőt) tártak fel. Érdemes megnézni a Sárosdi címerben is a csónakot. Az elején vaskampó van, és ha netán szárazság miatt a sekély vízben, vagy mocsárban evezni nem lehetett, akkor ebbe a kampóba akasztották be a hajdani nagy erejű szürke marhák tézsláját és vontatták a csónakot. Ezeknek ismeretében helységneveink sár előtagja nagyon is érthető. Hogy az egész környezet nem posványosodott el teljesen, az kizárólag a Seregélyes felé vezető és lejtő völgynek köszönhető. Ahol eleinte gravitációs úton folyt a víz a Dinnyés-Kajtori mocsárba, majd a múlt században, a 20-as években kubikosok és a 60-as években kotrógépek alakították ki a Sárosd-Seregélyesi vízfolyást Természetesen a településünk vízfolyása csak a felszíni felesleges vizek levezetésére alkalmas, és nem annak az egyre növekvő szennyvíztömegnek, amit a vízművünk létesítése óta a falunk alá engedünk. A szippantók által elszállított szennyvíz ennek csak egy töredéke, és az elmúlt években tapasztalhattuk a talajvíz vészes emelkedését Ennek az elkerülése végett szükségszerűvé vált a csatornahálózat létesítése, amire rákötve, minden háznál keletkező szennyvizet a szennyvíztisztítóba tudunk juttatni. Ezzel a talaj felszínének a felszáradása is gyorsulni fog és nem lesz uralkodó a sár, amiről Sárosd a nevét kapta. • 1978-ban elkészül, kiépül a vezetékes ivóvíz hálózat • 1983-ban villamosítják a településen áthaladó Budapest - Dombóvár - Pécs vasútvonalat • 1986-ban új Polgármesteri Hivatal és posta épül • 1991-ben kiépül a vezetékes gázhálózat • 1996-ban kiépül a digitális telefonhálózat • 1997-ben új 8 tantermes iskola épül • 2002-ben átadásra kerül a kiépített szennyvízrendszer Id. gr. Esterházy László utat képeztetett a sárosdi földbirtokán, ami 1700-tól a tulajdona volt a gr. Esterházy családnak. Az út a pusztasárosdi részen a Nagydűlő szántásait határolta el az erdőtől, majd a szántások között Erzsébet majorhoz vezetett. A major is és az út is id. gr. Esterházy László lányáról, az 1892-ben született Erzsébetről kapta a nevét. A tizenhat méter széles úton, az erdőtől szegélyezett részen, vadgesztenyefa csemetéket ültettek és ezért már a XX. század elején, ezt az utat sokan gesztenyefasori útnak nevezték. A Mária fasor elnevezés abból a Sárosdon is élt Mária kultuszból eredeztethető, ami sok katolikus faluban észlelhető volt évszázadok óta. A helybeli vallásos lakosság csapások esetén Szűz Máriát hívja segítségül. A Mária fasor elnevezés is egy ilyen értelmű legendából ered, ami az I. világháború végén, a Sárosdot sújtó nyomor, spanyol-nátha és pusztító aszály idején keletkezett. A legenda a szörnyű bajokból keletkezett látomás. Mely szerint Mária megsajnálva a hozzá könyörgő sárosdi népet, eljött és a gesztenyefasoron sétálva, látva a nagy aszályt, új életet adó májusi esőt hozott a vetésekre. A gesztenyefák gyönyörű lombja pedig föléje hajolt, hogy a gyermeke meg ne ázzon. Ez a legenda is a sárosdi lakosságnak a természet szépségéhez való ragaszkodását fejezte ki, mert érezte, hogy egészséges életet csak szép környezet mellett lehet, és érdemes élni. Így már három elnevezése is volt ennek az útnak, ami századunk első felében gyönyörű volt, a fák virágzása idején az egyik legszebb Fejér megyében. xxx A sárvízi térségben élő, sok százéves legendák arról vallanak, hogy az itt élő betelepített nemzetek, besenyők, kunok és egyéb idegenek vonzódtak a magyarsághoz, és a magyar nemzet segítette is közeledésüket. Vajon ez most is így van? A barátság, a szeretet és a pozitív közös emlékek ápolása nagyon fontos. A mezőföldi mocsárvilágról és régi pusztai szokásokról (Gyimesi Károly helytörténész írásából) Az közismert, hogy még a XIX. sz. elején is a Mezőföldet a középhegységekből jövő vizek sok helyen mocsárrá változtatták. Leginkább a Móri árok folytatásaként, Székesfehérvár-Aba-Sárkeresztúr irányába folyó Ős-Sárvíznek volt tulajdonítható az ősidőkben ez a mocsárképződés. A sok „Sár” előnévvel kezdődő helységnév ezeken a tájakon emlékeztet a hajdani állapotokra. A tavaszi olvadások folyamán a hegyekből lezúduló víz délkelet felé ömlött. A Mezőföldön csatlakozott hozzá gyakran a Balaton is, mely még a XIX. sz. elején 3,5 m vízszintingadozást is produkált (ma 40 cm). Tehát gyakorlatilag a gravitációs úton kialakult Sárvíz és Sió völgyben zúdult le a víz a Mezőföldre. Itt azután a szintdifferenciák alacsony volta miatt elmocsarasodott a vidék. A reformkor nagy vízmérnökei már a XVIII. sz. végén kezdeményezték ennek a területnek a lecsapolását. A Sió és a Sárvíz csatornák megépítése, egy évszázad leforgása alatt, egész település átrendeződést hozott létre, és megváltoztatta Fejér és Tolna megye arculatának jelentős részét. Ugyanis a vízrendezés előtt ebben a két megyében az áradások idején, főleg tavasszal, Balaton nagyságú összefüggő víztükör volt, ami lesüllyedve a többi évszakban, mocsárrá változtatta a terepet. A Sárvíz rendezését már 1771-ben, egy pozsonyi helytartósági rendelet előírta és Bőhm József híres vízmérnök tervet is dolgozott ki rá. Ezt a tervet hajtja végre Beszédes József, a reformkor zseniális vízmérnöke 1817-1825 között. Ugyanakkor négy átmetszést hajtat végre a Dunán, Baja és Báta között. Az itt megépített gátak hatására mintegy százhúszezer hold föld válik használhatóvá és lesz a Sárköz gazdasági fejlődésének alapja. Ugyanekkor Beszédes József a Veszprém megyei Ősitől egy malomcsatornát épített és ezt Cecénél vezeti a Sárvízbe. Ezen a csatornán épül meg az a hét vízimalom, melyek abban az időben, az egész környék gabonáját megőrölték. Beszédes jobbágyszármazású volt és így tisztában volt a kétkezű földmunka verejtékeivel. Ennek könnyítésére és a költségek csökkentésére, műszakilag egyedülálló, ma már szinte ismeretlen megoldásokat alkalmazott. Mint uradalmi mérnök, rájött a lovas ill. ökrös ekéknek a vízlevezetőknél történő használhatóságára. A megépítendő csatorna tengelyét (kunétját) igaerővel képeztette ki, és ebbe eresztette bele a lecsapolandó vizet. Tehát a víz, a megbontott ősrétekben, a maga gravitációs erejével, medret tudott képezni. A Sárvíz múlt századi helyzetével kapcsolatban egy értékes dokumentumot olvastam, melyet még 1892-ben adott ki a I. ker. M. Kir. Kultúrmérnöki Hivatal Székesfehérváron. Az irat a KDT Vízügyi Igazgatóságon van Székesfehérváron a Balatoni út 6. sz. alatt, Bakos György kartársnál. (I. em. 109. sz.) Megtekintésének, feltételezem, hogy nem lesz akadálya. Természetesen a Sárvíz és a Malomcsatorna megépítése hatással volt azokra a hatalmas területekre is, melyeket a hozzájuk kapcsolódó mellékfolyások környéke alkotott, melyeket csak jóval később csapoltak le. Egy ilyen mellékfolyás mentén éltem én is ifjú éveimet, s talán nem lesz érdektelen, ha az itt működő hajdani pákászok, juhászok, kondások életéből, emlékeim alapján egy-két letűnt szokást felelevenítek. Elöljáróban csupán annyit, hogy 1924 elején születtem Külsőkajtor pusztán. A hatalmas és rendezetlen Dinnyés-Kajtori lapost 1927-30-ban vezetette ill. csapoltatta le a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal irányításával a környékbeli érdekelt partgazdák társulata. Ügyvezető elnökük Dr. Szüts Gedeon v.m. főügyész volt. A csatorna után pár évre megszűnt a régi láp-világ. Csupán az Elza majori laposon és Dinnyésen tartották magukat a nádasok. A többi helyen le egész Kálozig minden kiszáradt, csak a Keresztúriaknak maradt egy kis libaúsztatója. Az őszinteség jegyében meg kell emlékeznem arról is, hogy a környék lakossága a lecsapolás eredményeitől az első években nem volt elragadtatva. Emlékszem a mocsarak helyén kialakult, megrepedezett, szikes, fehér „sátékra”. A hasznos magas nád és sás helyett csak értéktelen, ritka savanyú fű nőtt. Még a völgyek melletti magaslatokon is megsárgult a fű, és ahol a lecsapolás előtt kétszer is boglyába gyűjtötték a sarjút, most még az anyafűnek is alig volt rendje. A legelő állatok számát csökkenteni kellett. Megszűnt a halászat, a nádvágás és a sás sokféle felhasználási lehetősége. A nagy mangalica kondák többé nem találtak dagonyára és a kijáró „szilajgulya” (sok szürke marha volt még a húszas években Kajtoron) a nagy kánikulában hiába kereste a zöldet. Kiapadtak a dombok aljában fakadó tiszta vizű források is. Legalább egy évtized telt el, mire kialakult az új növényzet, de a nád végleges eltűnését még sokáig keseregték, a csupán nádfedeles házakkal rendelkező zsellérek és kisgazdák. A láp-világ eltűnt ugyan, de megmaradtak ennek az életmódnak a furfangos halász- és vadász szokásai. Annál is inkább, mert a lecsapolás nem máról-holnapra történt és a pusztai nép, ahol erre mód adatott, továbbra is alkalmazta ezeket. Elsőként említem meg a bolondvári kiserdőben élő öreg pákászt, aki tavasztól őszig halászott csíkra, rákra, halra. Megfogta a pézsmát is a prémjéért (a lyuk szájára csinált felcsapódó dróthurokkal) és piócákat is adott el az abai gyógyszerésznek. Horgászbottal, vagy hálóval nem láttam működni, de a haljáratokra kitett vessző bucsérjaival (ezek az egyzsákos varsa elve alapján készültek) sokszor találkoztam. Sokat láttam fonott hosszúkás vesszőkosárral a sekély vízben lapogatózni, és nyelőhorgokat is rakott le több helyre, melyeket víz alatti nehezékekhez (rendszerint „terméskövekhez”) erősített. Ezeket látni nem lehetett, csak ő tudta, hogy hol vannak és csónakon ment este-reggel ellenőrizni őket. Nagyon eredeti volt a V alakban kiagyalt halkelepcéje, melyet fűzvesszővel összecsaptatott nádfalból hozott össze. A „V” alak csúcsos végén nyílás volt, ahol a hal éppen befért és a terelőszárnyak ide is irányították, de mögéje egy kijárat nélküli kelepcét font, amiből csak kevés talált vissza (Felülről így nézett ki: ). Innen azután hajnalonként kikosarazta őket. Nagyon ügyesen szúrt a háromágú szigonyával, de működött az egyágú dobószigonyával is, amire zsinórt erősített. A víz partján megmerevedett csukát botra erősített vékony rézhurokkal fogta meg. Itt arra is ügyelnie kellett, hogy a hal farka felé legyen a súlypont, vagyis a feje maradjon a hurokban. Ugyanis, amint a nyéllel rántott és a halat szorítás érte, a kopoltyúk kitágultak, ezekbe a hurok elakadt és a fogás sikerült. Ellenkező esetben a síkos állat a farka felé kicsúszott. Vadkacsának, szárcsának, vagy a nagy dunai lúdnak a fogását szintén az erős nádcsomókhoz rögzített hurkokkal végezte, bámulatos ügyességgel és eredménnyel. Ennél a terepismerete és a vízimadarak szokásainak az ismerete volt döntő fontosságú. A csapásain fogta meg szintén hurokkal a nád szélébe aludni térő fácánt és nyulat is, valamint az inni járó őzet. Ez utóbbit erős fűzfaágra vetett hurokkal fogta meg és még arra is ügyelt, hogy a kapálódzó állat el ne törje vagy szakítsa a drótját. Az erős, rugalmas ágat lehajlította, s hogy ne tudjon visszavágódni, a végét egy kis cövekhez rögzítette. Ezután vetette a csapásra a szükséges magasságra a drót vagy dohányzsinórból készült hurkot. A belekerült állat hatalmasakat rántva kiszabadította a kis cöveket, az ág pedig visszavágódva felemelte az őzet, vagy nyulat. A „surrantást” meg a régi kondásoktól tanultam meg. A kanász ill. csikós ostorral való vadliba vadászatnak egy érdekes módja volt ez. Az első próbálkozásoknál megdöbbentett az ostorban rejlő hatalmas erő. A lényege az volt, hogy az ostor csapószíjáról le kellett venni a sudarat és helyébe egy gyengéd szorítással ólomgolyót, vastörmeléket, vagy kavicsot kötni, de úgy, hogy az a kivágáskor el tudjon szabadulni. Az egész lényegében úgy működött, mint egy parittya, csak ez nem 40 cm-es volt, hanem 4 m-es. Természetesen az ostorkezelést mesterien kellett érteni. Teljesen pontos irányításáról még így sem lehetet szó. Éppen ezért vadásztak vele vadlibára. Ugyanis abban az időben még 3-4 ezres lili csapatok verődtek össze a vetéseken, vagy a rétek gyenge füvén. Ahol egy ilyen tömeg felrepült, ott valósággal megtöltötték a levegőt. Figyelmesek voltak, de a terep hajlatait, vagy a ködöt ki lehetett használni a megközelítésüknél és egy jól sikerült surrantásnál 6-800 m-re is elment az ólompilka. Természetesen a levegőbe emelkedésük pillanatában kellett surrantani. A juhászok által alkalmazott „nyúlkerítést” is érdeklődéssel figyeltem. Ma már ezt se nagyon ismerik. Egy ügyes pásztor, nagy nyáj és két jó puli kellett hozzá. A legelésző nyáj között, amint megterült a rét füvén, a figyelmes pásztor (különösen amelyik nyúlpörköltet akart főzni a bográcsában) azonnal észrevette a birkák jelzéseiről a nyulat. Ugyanis a fekvő, ill. lapuló nyúl mellett legelésző állat felemelte a fejét, hegyezte a füleit és mereven nézett a nyúlra. Sőt némelyik ürü, vagy kos nagyokat toppantott az első lábaival. Ilyenkor a juhász a két jól betanított pulinak csak intett és halkan azt mondta, hogy „keríts”. Pillanatok alatt a rengeteg birka ott torlódott egymáson, ahol a nyúl lapult. A szerencsétlen tapsifüles képtelen volt ebből a tülekedésből menekülni. A kutyák folyton körbe-körbe rohantak, a juhász meg közibe ment a tumultusnak és a gebickélő nyulat a kampósbotjával elszenderítette. Az itt leírtak már talán el is felejtett szokásai voltak a leleményes pusztai népnek, de én ezeknek 40-50 évvel ezelőtt személyes résztvevője voltam. Feltehetően akad olyan is közöttük, ami megőrzésre érdemes. II. Az abai modell és a célcsoport igényeinek felmérése Magyarország sem maradt ki a részvételi demokrácia kísérletekből, sőt egy igen hatékony modellt fejlesztett ki. Ezért részletesen bemutatjuk egy dunántúli (Székesfehérvárhoz közeli) nagyközség, Aba demokráciafejlesztési koncepcióját és kibontakozó gyakorlati példáját. Európában a részvételi demokrácia megvalósításának programját elméletileg - az információtól a közös döntésig (a valós részvételig) - négy fejlesztési szakaszra bonthatjuk: 1. Az információáramlás két irányúsítása: a választott képviselők, és az önkormányzati intézmények számára lehetővé teszi a lakosság elvárásainak, kívánságainak jobb megismerését; a lakosság betekintést nyerhet a döntések tartalmába és a döntéshozók szándékainak és az önkormányzattól független objektív feltételek megismerésébe. - Ez a szint Abán egy éven belül megvalósítható és azóta ez meg is történt. Kidolgozták az információáramlás különböző technikáinak rendszerét is. 2. Konzultációs rendszer (strukturált párbeszéd) kialakítása: a lakosság kifejtheti álláspontját az adott kérdésekben, de a hatalom gyakorlói nem kötelesek azt figyelembe venni a döntéshozatalok során. - A második szint eléréséhez Abán a feltételeket biztosítottnak látjuk. A felmérések valamint a már korábban is rendszeresített falugyűlések népszerűsége alapján az önkormányzat, s a lakosság részéről a szándék egyaránt tapasztalható. A lakókörzetek képviseleti rendszerének kialakítása és a társadalmi szerződés megkötése e téren alapvető fontosságú. 3. Egyeztetés és együttműködés rendszere: a fejlesztésnek ezen a szintjén a lakosság teljes részvétele megvalósul a lakókörnyezetükhöz kapcsolódó fejlesztési projektek megvalósításában (lásd Ile de France, Lille). Abán ez az intelligens várossá válás programja , vagy többek között a Dél Kapuja projekt, stb. Ezen a szinten a helyi döntéshozó és végreható hatalom időnként önkéntes kompromisszumok megkötését vállalhatja. Ennek a szintnek a működőképességéhez az önkormányzat részéről kijelölt felelős személyre van szükség. Európában általában az egyik alpolgármester feladata a rendszer működtetése. - Világosan meg kell határozni azon kérdésköröket, témákat, amelyekben az együttműködés sikerrel végig vihető. Az első egy-két évben olykor tanácsos ezt a kört leszűkíteni, mert minden kudarc gyengítheti a továbblépést, elbizonytalanítja a polgárokat. 4. Participáció (részvétel) szintje: a hatalom megosztása a közösen hozott döntésekben (co-décision) is jelentkezik. - Ennek a szintnek a megvalósítása véleményünk szerint még a jövő kérdése, de előkészítése az intelligens (város és terület-) fejlesztések során szem előtt tartandó. A felmérések alapján egy ilyen mélységű felelősségvállalásra az abai lakosság ma még nem felkészült. Ugyanakkor fontosnak tartjuk a felkészítő munkát: mobil telefonos tájékoztató jellegű szavazások, interaktívitás, a kábeltévé műsoraiban a lakossági vélemények (lakókörzetek) bemutatása, a vélemények ütköztetése, kerekasztal beszélgetések, a honlapon rendszeres fórumok szervezése stb. Ezekre az újításokra a lakosság nyitott. Annak ellenére, hogy a részvételi demokrácia gyakorlata hihetetlen gyorsasággal terjed Európa és világszerte, ma még az eredmények igen bizonytalanok. Az okok több tényezőre is visszavezethetők: ? A politika és a közpolitika között ma még nehéz a határvonalat meghúzni, így a képviseleti (közvetett) és a részvételi demokrácia szembeállítása a civil szféra és az önkormányzatok együttműködése helyett érdekellentéteket generál(hat). - Abán a felmérések azt mutatják, hogy a lakosság bár a fogalmak pontos meghatározásával nincs tisztában, a kontrolkérdések azonban világosan mutatják, hogy különbséget tudnak tenni a pártalapú politizálás és a helyi közpolitika között. Összességében pozitív véleményüknek adtak hangot, amikor aláhúzták, hogy Abán a pártpolitika nem dominál. Ezt a meggyőződést kihasználva jelentős lépéseket lehet tenni a bizalom és a részvétel irányába. Meg kell azonban azt is jegyeznünk, hogy a választ adók többsége kívül érzi magát a helyi közéleten. Miután a lakosság korát, nemét, érdeklődését és szociális helyzetét tekintve is igen szórt még az egyes lakókörzeteken belül is, javasoljuk, hogy ne csak a területi elv, hanem tematikák és feladatok mentén is kíséreljen meg az önkormányzat mozgósítani: például az Aba Napok kiszélesítése, amelynek során egy-két lakókörzet bemutatkozik, vagy a gyerekek felnőttekhez hasonló szervezése, versenyek stb. ? A demokráciafejlesztés negyedik szintje a jelenlegi intézményi és társadalmi környezetben inkább idealisztikus, mint megvalósítható cél. Ez is indokolja, hogy a fejlett észak országaiban a negyedik szakaszt az információs technológia intenzív alkalmazásával képzelik el. Abán ez alapvetően a helyi és kistérségi e-közigazgatás lenne, amelynek részletes programja elkészült. - Abán, ismételten utalnunk kell felmérésünk azon eredményére, hogy a lakosság rendkívül nyitott az új irányában, annak ellenére, hogy az önkéntes részvételre sokak lehetősége korlátozott. A körzetesítést kihasználhatjuk az információs kultúra terjesztésére: körzetenkénti ingyenes tanfolyamok, Internet elérés, kábeltévében közvetített lakókörzeti műsorok, vetélkedők indulhatnak. Olyan programok, ahol az egymást alig ismerő vagy kapcsolatot nem tartó egyének közös identitása, összefogása erősíthető. ? Az állampolgárok közösségi részvétele sok országban kétes: szkepticizmus, személyes döntések, félelem a nyilvánosságtól stb. Nagy arányú részvétel szinte sehol sem valósult meg. A tapasztalatok alapján átlagosan tíz százalékos részvétellel lehet számolni, ami nagyvárosok esetében igen tekintélyes létszám, de egy kisvárosban, vagy községben a program esetleg ellehetetlenüléséhez vezethet. - Ezzel a lehetőséggel sajnos Abán is számolni kell, annak ellenére, hogy a kijelölt két körzetben végzett felméréseink pozitív hozzáállást és erős fogadókészséget mutatnak. A jelenlegi civil aktivitást vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a közösségi aktivitás jelenlegi szintje nagyon alacsony a községben. Bár a választ adók többsége időhiányra hivatkozott, a kérdezőbiztosok benyomása az volt, hogy sokkal inkább az érdektelenség és a közösségen kívüliség érzete a passzív magatartás igazi oka. Abán is számítani lehet arra, hogy a kezdeti lelkesedést komoly lemorzsolódás fogja követni. Igen nagy a valószínűsége annak is, hogy háztartásonként csak egy, jó esetben két személy fog részt venni a körzeti fórumokon. Ez egy hetven felnőttet számlálókörzetben, optimális esetben is csupán 20-30 résztvevőt jelenthet. Tíz-húsz százalékos aktivitás mellett 10-12 főre lehet számítani, ami megint csak negatív hatású, hiszen a „miért csak mi?” kérdése óhatatlanul vetődik fel. Javasoljuk tehát, hogy a munka vagy nagyobb körzetekben, vagy több körzet összevonásával történjék. A másik fontos elem a gyűlések, fórumok időtartama. A lakosság nagy része ingázó, gyerekeket nevel vagy idős ember. A végeláthatatlan gyűlések riasztóak. Ezért javasoljuk, hogy a fórumok időtartamát és a hozzászólásokat egyaránt időben korlátozzák, és a körzeti képviselőkkel együttműködve dolgozzanak ki egy egységes ügyrendet. Felméréseinkben ezt a megoldást minden választ adó támogatta. A lemorzsolódás csökkentésének másik módja a helyi fórumok, gyűlések folyamatos ébrentartása: a napirendek sorában mindig be kell illeszteni egy közérdeklődésre alkalmas kérdést, információt, meghívott személyt. A lakókörzeti képviselő szerepe és személyisége meghatározó. ? A döntéshozatalba való bevonás egyik sarkalatos kérdése marad, hogy a lakosságnak semmiféle kötelezettsége sincs, így a felelősség megállapítása lehetetlen. Ez komoly feszültségekhez vezethet a választott testületek és a lakosság között. - Ezen egyedül a területi alapon történő választott „civil képviselők” intézményesített rendszere tud segíteni. Az európai példák nyomán Abán is javasoljuk az évenkénti választás lehetőségének nyitvatartását: az alkalmatlan képviselők lecserélésére, s más aktív és tehetséges személyek számára is teret adni a közösségen belül. Ez a rendszer erősítheti az önkontrolt, valamint a képviselő kontrollját is. A másik fontos elem lehet, hogy a körzeti gyűlések hozzászólásait, javaslatait és szavazásait egyszerűsített jegyzőkönyvben rögzítsék és azt a körzet minden háztartásába juttassák el. A lakosság személyes felelősségvállalását, de a rendszer átláthatóságát is csak a nyilvánosság keretei között lehet biztosítani. ? A civil szervezetek ma jóval kisebb szerepet játszanak a helyi közéletben, mint azt korábban tapasztalhattuk. Anyagi függőségük a helyi önkormányzatoktól a lakosság bizalmatlanságának forrása is lehet. Legitimitásukat a lakossági vélemény formálásában és képviseletében gyengíti, hogy jelenlétük nem reprezentatív minden lakókörzetben. - Abán annak ellenére, hogy a hazai viszonyok között jól működő civil élet van, az általunk megkérdezettek többsége nem vagy alig ismeri a civil szervezeteket. Ugyanakkor a helyi demokrácia fejlesztése szempontjából szerepük nem elhanyagolandó. A lakossági megítélésük jónak mondható. Ezért javasoljuk bevonásukat a konzultatív testületekbe, amivel a körzeti képviselők munkáját és a lakókörzetek tájékoztatását, vitáját segíthetjük. A civil képviselők bemutatása, terveik elemzése 2005. május elején kérdőíves felmérés készült az abai megválasztott civil képviselők körében. A postai úton kiküldött 24 kérdőívből húsz érkezett vissza kitöltve, így ezek kerültek feldolgozásra. Az alábbiakban a kutatás gyorselemzését mutatjuk be: az első rész a civil képviselők demográfiai adatait tartalmazza, idegen nyelv tudását és a számítógép használati szokásaikat, a második rész pedig a társadalmi szerepvállalás és a civil képviselőség feladatkörének önértelmezésére összpontosít. A nemek szerinti megoszlás alapján az abai civil képviselők 75%-ka férfi, 25 %-ka nő. A legtöbben a 30-40 év közötti korosztályhoz tartoznak (45%), a 40-50 és az 50-60 év közötti korosztályból csak öt-öt képviselő van és mindössze egy személy harminc év alatti. Az abai civil képviselők többsége tehát közép-korosztályhoz tartozik. A képviselők családi állapotát illetően elmondható, hogy 75 százalékuk családos és csak 25 százalék elvállt, hajadon vagy nőtlen. Iskolai végzettség szempontjából nincs túlreprezentálva sem a felsőfokú, sem az alacsonyabb végzettséggel rendelkező képviselők aránya. Nagyjából fele-fele arányban szerepelnek azok, akiknek maximum érettségije van (12) és azok, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek (8). A legtöbben szakiskolát végeztek (30%), 20 százalék érettségizett, 15-15 százalék azok aránya, akik egyetemet vagy posztgraduális képzést végeztek, 10-10% a nyolc osztályt és a technikumot végzettek aránya. A civil képviselők 65 százaléka teljes munkaidőben dolgozik, 10 százaléka csak részmunkaidőben, 25 % pedig inaktív (nyugdíjas). Hasonlóan az iskolai végzettséghez a foglalkozás tekintetében is megoszlanak a képviselők. A civil képviselők 30 százaléka van vezető pozícióban, húsz százalék szakmunkás, 15 százaléka egyéni vállalkozó, tíz százalék szellemi beosztott. Mindez azt mutatja, hogy az abai polgárok nem elsősorban értelmiségieket vagy egyáltalán szellemi munkát végzőket választottak ki. A képviselők 65%-ka egy nyelvet sem beszél társalgási szinten, 20% beszéli a németet, 15% pedig az angolt. Ez a kép egyezik azzal az általános helyzettel, hogy a mai középnemzedék tagjainak többsége nem beszél idegen nyelvet. Arra a kérdésre, hogy ki milyen típusú munkahelyen dolgozik, azt a választ adták, hogy a képviselők körülbelül ugyanolyan arányban dolgoznak a magánszférában mint az államiban, s az önkormányzati munkatársak aránya 20%. A képviselőknek 70 százaléka rendelkezik számítógéppel, 30 százaléknak pedig se a munkahelyén, se otthon nincs számítógépe. Ez az adat meglepetés, hiszen ez arány kétszerese az országos átlagnak. Az internet hozzáférési lehetősége a képviselők 55 százalékának van, ami megint sokkal magasabb az országos átlagnál. Az internetet leginkább tájékozódásra, információgyűjtésre használják (55%), e-mailezésre harminv százalék, tanulásra 20% és csak 15% azok aránya, akik az internetet üzleti tevékenységre is használják. A képviselők 60 százaléka korábban nem vállalt semmilyen társadalmi szerepet, 40 százaléka pedig már régebben is rendelkezett hasonló tisztséggel. Ez megint jó jel, hiszen a hatvan százalék arra utal, hogy a többség most először kap közösségi megbízatást, így a helyi társadalomból többségében új emberek jutottak képviseleti lehetőséghez. A képviselők a részvételi demokrácia fogalma alatt a következőket értik: szélesebb körű, úgynevezett strukturált párbeszéd helyi döntéshozók és a lakosság között (85%); a lakosság szélesebb körének bevonása a döntések előkészítésébe (80%); civil képviselők segítségével hatékony települési civil testület/ fórum létrehozása (55%). Továbbá lényegesnek tartják az információ eljuttatását mindenhova (40%), a társadalmi szerződés megkötését az önkormányzat és a lakosság között (40%); a helyi társadalom (vagy csak az utcaközösség) gondolatainak, értékeinek, szándékainak kifejezését (35%); az önkormányzat hatékony működésének támogatását (35%). A válaszokból az derül ki, hogy a strukturált párbeszéd vitte el a pálmát, ami arra utal egyúttal, hogy a civil képviselők értik a részvételi demokrácia központi gondolatát, miközben mindehhez képest csak fele szavazatot kapott a társadalmi szerződés megkötése az önkormányzat és a lakosság között (40%) és a helyi társadalom (vagy csak az utcaközösség) gondolatainak, értékeinek, szándékainak kifejezése (35%). A legtöbben azért vállalták el a civil képviselőségre való jelölést, hogy Aba sikeres, fenntartható, intelligens kisváros legyen (75%), a képviselők 50 százaléka azt vallja, hogy felkérték ennek a tisztségnek az elvállalására, 45-45 % felelősséget érez a közügyek iránt, vagy véletlen folytán alakult így. A családtagok javaslata vagy az egyéni érdek, elenyésző mértékben játszott szerepet a jelölés elvállalásakor, mindössze 10%-ban. Ez a válaszsor pedig azt a visszajelzést adja, hogy a többség nem csak ismeri, hanem támogatja is, hogy Aba intelligens kisváros legyen. Arra a kérdésre, hogy mi a civil képviselők legfontosabb feladatköre, a válaszadók legtöbben az utcaközösség és ezen belül a családok érdekeinek képviseletét (85%) jelölték meg, továbbá a lakossági aktivitás erősítését, hogy Aba fenntartható, intelligens kisváros legyen (70%), és végül a lakosság inspirálását, hogy részt vegyen a részvételi demokráciában (70%). Az információk eljuttatását a lakossághoz, a civil képviselők 30%-ka tartja fontosnak. Érdekes módon a pénzforrások felkutatását a célok elérése érdekében a képviselőknek csak 10%-ka jelölte meg. A civil és más képviselők központi fórumának, az „Abai Magisztrátus”-nak, a képviselők 75 százaléka szerint az a szerepe, hogy érvényre juttassa az utcaközösség érdekeit, 70 százaléka az összefogást hangsúlyozza a közös jövőkép szisztematikus megvalósítása érdekében és ugyancsak 70% az utcaközösség értékeinek, céljainak érvényesítését. Az talán ellentmondásra utal, hogy az utóbbi két kérdésnél az elsőbbséget az utcaközösség érdeke/értéke kapta, miközben a részvételi demokrácia értelmezésénél ugyanez a szempont az egyik utolsó helyre került. A képviselők 50-50 százaléka gondolja azt, hogy a civil képviselők fórumának az a szerepe, hogy jövőképet adjon a falunak, és együttműködő partnerséget biztosítson az önkormányzattal. Ez majdnem egy ideális válaszarány, hiszen sem a jövőképalkotás, sem az önkormányzattal való együttműködés nem szorul háttérbe. Summázva az eddigieket azt mondhatjuk, hogy az abai civil képviselők egyrészt jól reprezentálják a helyi társadalmat, másrészt az átlagosnál felkészültebbek, tudatosabbak, harmadrészt pedig a vállalt szerepüket meglehetősen magas szinten értelmezik. Az abai részvételi demokrácia létrejötte és az e-demokrácia esélye (eseménytörténet) Ebben a fejezetben másfél év (2004. júniustól - 2005. végéig) eseménytörténetének fontosabb fordulópontjait foglaltuk össze. Az abai demokrácia-fejlesztési kísérlet, vagy a társadalmi szerződés megkötésének gondolata először 2004 tavaszán-nyarán merült fel. A program kezdeményezése azzal indult, hogy az önkormányzat (mindenekelőtt Kossa Lajos polgármester) 2004. őszén falugyűlésen ismertette az elképzelést. Az eseménytörténet legizgalmasabb időszaka 2005 márciusának elején volt, amikor Abán a 24 utcaközösség polgárai a kultúrházban megválasztották civil képviselőiket. Ebben a fejezetben a demokrácia-fejlesztési kísérlet történetének legfontosabb dokumentumait publikáljuk. A demokrácia kísérlet hivatalos indítása (Falugyűlés, 2004. szeptember) Aba nagyközség önkormányzata 2004. szeptember 23-án (csütörtök) 18 órára falugyűlést hivott össze az abai Millenniumi Parkba. Ennek a meghívójában a következő mondatok szerepeltek: „2004. január 1-je jelentős mérföldkő településünk életében, a kormány pozitív döntésének köszönhetően önálló kistérséggé vált a Sárvíz, Aba pedig térségközpontként történelme legnagyobb lehetősége előtt áll. Az önálló térséggé válással új fejlesztési források is megnyíltak előttünk, amelyek segítségével az elkövetkező hónapokban eddig soha nem látott beruházási hullám indul el Abán a néhány milliós munkáktól milliárdos fejlesztésekig bezárólag. A lehetőség egyben nagy felelősséget is magával hordoz, ezért meggyőződésünk, hogy a fizikai (külső) megújulás csak akkor lesz sikeres, ha ezzel egyidőben a közösség lelki-szellemi megújulása is elkezdődik. E törekvést elősegítendő Aba Nagyközség Képviselő-testülete egy helyi társadalmi szerződés megkötését kezdeményezi. Az új programok és fejlesztések az élet szinte minden lényeges területét egyszerre és egymást erősítve indulnak el, amelyek sikeréhez elengedhetetlen az önkormányzat és a helyi társadalom szoros és hatékony együttműködése.” Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötésére Abán a társadalmi szerződés előkészítése, megvitatása és a civil képviselők megválasztása érdekében minden család az előbbi Felhívást kapta meg. Ennek a szövege a következő volt: Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötésére „Hol tartunk ma? Hogy is hangoznak ma a régi igazságok? Egy falu, vagy egy város közös remény és vállalkozás. Egy település helyi társadalma közös létforma és összetartozás tudat. Egy önkormányzat együttes vállalkozás a település vezetésére és életkedvének erősítésére. Egy iskola olyan intézményes szellemi együttműködés, amely a fiatalok számára tudást és életvezetési stratégiát kínál. Egy család sem más, mint - túl a termelési és fogyasztási szerepeken - érzelmi, lelki és szellemi közösség. Megvalósult ez? Ma a helyi társadalmakban az a felfogás erősödött meg, hogy mindent inkább egyedül próbálj meg, mint bárki mással együttműködve. Ez az íratlan életfelfogás ma azért uralkodik, mert az elmúlt száz évben a különböző helyi elitek gyakran a közösség érdekével szemben vezettek. Ám nem foghatunk mindent a külső körülményekre. Ne felejtsük el, hogy nagyon sok utcában a szomszédok képtelenek együttműködni, sőt a legkisebb érdek- vagy értékellentétet is csak durva eszközökkel próbálják meg orvosolni. Nézzünk körül tágabb és szűkebb világunkban, s magunkban. Mindenfelé azt tapasztalhatjuk, hogy a normális együttműködés akadozik, sőt akár azt mondhatjuk, hogy az új barbárosodás inkább terjed, mint csökken. Nincs elég nyugalom, elég béke bennünk, nem tudunk a másik emberre figyelni, a másik érdeke számunkra érdektelen, ítéleteinket pontatlan információkra vagy vélekedésekre alapozzuk, a másik embernek nem a jobb, hanem a rosszabb arcát látjuk, a közösségek vezetőit szinte mindig előítélettel nézzük, haragszunk a körülöttünk lévő világra, miközben a saját portánkat sem tesszük rendbe. Nem értjük a világot, nem érezzük jól magunkat benne és javításáért lehetőleg semmit nem akarunk tenni. Bezzeg magát mindenki jónak és tisztának tartja, miközben másokat- ha nem is mindenkit - rossznak és tisztázatlannak ítél. Ebből vagy az következik, hogy mindenki rossz, az is, aki magáról jót gondol, vagy mindenki legalább részben jó, s akkor magunkról is feltételeznünk kell, hogy legalább részben rosszak vagyunk. Ha nem veszünk részt a közösség életében, s nem egyszer - a sok korábbi sérülés miatt - szinte elbújunk a világ elől, akkor sem az nem derülhet ki, hogy jók, sem az, hogy rosszak vagyunk. Nos, itt tartunk ma. Olyan sok sérülést, megaláztatást, fájdalmat okozunk egymásnak, hogy szinte lehetetlenné tesszük a másokkal való gondolatcserét, lelki egymásra figyelést vagy a közös fellépést. Markánsan fogalmazva: nincs közösség és nincs egyéni boldogság, s a kivételek most is csak a szabályt erősítik. Mindez abban is megnyilvánul, hogy az egyéni és családi határainkon túli települési-közösségi világban nincs - se íratlan, se írott formájú - társadalmi szerződés. Hol tarthatnánk? Haragudhatunk bármennyire a külvilágra, a szomszédra, a falura, a hatalomra, a globalizációra, de az a közismert igazság nagyon nehezen cáfolható meg, hogy saját világunkban, a családunkban, a baráti körünkben (ha még, vagy már van) mi vagyunk az illetékesek, és mi hozzuk a döntéseket. Elsősorban rajtunk múlik, hogy szeretteinket a tenyerünkön hordjuk, vagy nem, hogy a külső siker hajszolása helyett - jelképesen is - saját kertünket építjük-e, vagy nem, hogy a közösség dolgaiban önzetlenül segíteni akarunk-e vagy nem. Nem a szegénységtől vagy a gazdaságtól függ, hogy kimondott mondatainkkal bántani akarunk-e, vagy nem, hogy az utcasarkon hallott gonosz megjegyzéseknek hiszünk-e, vagy nem, hogy keresztény emberként Isten szeretete, vagy ateista emberként humanista erkölcs vezet-e minket, vagy nem. Évszázadok óta ott tarthatnánk, hogy a többség legalább többnyire a jó mellett döntsön. De ez még nem történt meg, s olyan illúziónk sem lehet, hogy ez rövidesen bekövetkezik. Ugyanakkor magunkban és másokban gyakran azt tapasztalhatjuk, hogy a többség igen is a jót szeretné választani, de valami vagy valaki közbeszól, akadályoz, elterel. És mi ebbe belenyugszunk. Hasonló a helyzet a közösségekkel is. Egyáltalán nem tartunk ott, hogy az emberek egymás iránti empátiával és nyitottsággal - már a napi érdekeik miatt - együttműködjenek, holott igazából minden ember vágyik társakra, baráti közösségekre, s sok minden feladatot ellátna, ha a külső világban tapasztalná, hogy becsülik, megszólítják és felkérik. Keressük tehát a közösséget, de valami - fáradtság, kudarc, rossz pletyka, stb. - elterel minket. Azért is belenyugszunk ebbe, mert nem gondolkodunk elég világosan. Már régen ott tarthatnánk, hogy az önkormányzat erkölcsi súllyal bír, a közösség vállalja a megválasztottait, és a közös döntések valóra váltásáért mindenki hajlandó egy kapavágásra. Már régen annak örülhetnénk, hogy az egy utcában lakók számára erkölcsi parancs a szomszéd megbecsülése és támogatása, vagy semmi akadálya nem lenne annak, hogy saját tudásainkat is felkínáljuk az utca végén lakóknak is. Már régen oda juthattunk volna, hogy a rokonok között bensőségesebb a kapcsolat, s a családokban a szeretettel szemben nem alternatíva a viszály. De a külső világ sajnos pontosan olyan, mint a belső világunk, s fordítva, a belső világunk nem jobb, mint a sokat szidott külső világ. Várjuk, hogy kívülről szeressenek minket, de mintha képtelenek lennénk arra, hogy a kintieket szeressük. Az egész globális, vagy lokális világunkban ismételten tudatosul: a megváltás aligha kívülről, sokkal inkább belülről érkezik. Nem másoktól jön, még ha mások sokat segíthetnek is. Nincs mire várnunk, holott a várakozás állapota egyébként izgalmas lehet. A belső döntéseket mindenkinek naponta kell meghozni, s naponta kell azzal szembesülnie, hogy miben volt erős és gyenge. A közösségnek, és különösen a közösség (például az önkormányzat, az egyház, az óvoda és az iskola) vezetőinek pedig mindent meg kell tenni azért, hogy intézményes és intézményeken túli, de szervezett támogatást adjanak a személyes jó döntések meghozatalához és az ezekből következő kisközösségi cselekvésekhez. Milyenek legyenek ezek az intézményes segítségek, és hogyan szerveződjenek meg és váljanak elérhetővé? A titok és a jó válasz is valahol itt rejtőzik. Hogyan jutunk tovább? A válaszhoz vezető felvetések nagyon evidensek. 1. Tisztázzuk, hogy településként és közösségként milyenek vagyunk! 2. Tisztázzuk, hogy mit akarunk együtt sokfélét és sokféleképpen! 3. Tisztázzuk, hogy miképpen jutunk el oda, ahova akarunk haladni! 4. Ha tisztáztuk a fő kérdéseket, akkor kössünk nyilvános megállapodást, helyi társadalmi szerződést! 5. Ha tisztáztunk minden lényegest, akkor döntsük el, hogy saját magunk mit teszünk mindennek érdekében! 6. Ha saját akaratunkat tudjuk, a szomszédokkal együtt valakit - mintegy negyven településrészen - bízzunk meg az összefogás szervezésével! 7. Az önszerveződéseink összefogói (beleértve a civil szervezeteket is) működtessenek valamilyen községi civil testületet vagy helyi civil parlamentet! 8. Ha helyi társadalmunkat összefogjuk, gyűjtsük össze az ehhez szükséges tudásokat nyilvános formában, és ezeket dolgozzuk fel egy általunk alapított civilegyetemen! 9. Ha elkezdünk magasabb minőséggel együttműködni, akkor saját intézményeinket szeressük jobban és vegyük őket jobban igénybe! 10. Ha szükségképpen új utakra is indulunk, s új közösségi vállalkozásokba kezdünk, akkor ezeket becsüljük meg, s - ahogy ezt az emberek mindig is tették - fogjunk össze az elképzelés valóra váltásáért! Sok-sok kérdést tehetnénk még fel, de talán gondolkodási irányként és módszerként ennyi is elég. Számos felvetésre már válasz is van, vagy legalább is a válaszkísérletek már születőben vannak. Az elmúlt években komoly - más településen még el sem képzelt - válaszalternatívák fogalmazódtak meg, s azt egyre nehezebb vitatni, hogy az intelligens várossá válás átfogó, egyszerre a hagyományokra és a jövőre építő programja jó kiindulópont. Úgy érezzük, eljött az ideje, hogy a nagyközség önkormányzata és a település lakossága egymással nyilvános társadalmi szerződést kössön. Ennek azonban csak akkor van értelme többek között: 1. Ha nem csak megegyeztünk, s testületileg elfogadtuk, hanem a többség belül is vállalja a közös programot. 2. Ha a közös jövőterv nem csak néhány hónapra, hanem legalább egy évtizedre előre lát. 3. Ha a helyi társadalmi szerződést nem csak a vezetők, hanem a helyi polgárok is aláírják. 4. Ha mindenki előtt világos, hogy a társadalmi szerződés betartásáért minden fél személyesen is felelős. 5. Ha a többség érzi vagy érti, hogy ebben a modern világban ez a társadalom vagy közösségfejlesztés talán fontosabb, mint a korábbi századokban. Javasoljuk, hogy minden jó akarat és tudás összesítésére alakuljon meg - elsősorban helyi vezetők s polgárok, valamint szakmai konzulensekként hazai és külföldi tanácsadók részvételével - egy olyan testület, amely a következő hónapokban megfogalmazza a társadalmi szerződés szövegét, amelyet aztán az önkormányzat és a helyi civil társadalom közös vitára bocsát. Ha a nyilvános viták után a társadalmi szerződés szövegéről és céljáról a többség által elfogadható megegyezés születik, akkor az abai társadalmi szerződést írja alá mindenki, főként azok, akik programját tudatosan elfogadják és vállalják, majd ezt követően mindenki, vagy minden család kapjon belőle (díszes oklevélként) egy példányt. Ha ide eljutunk, és új alapokon folytatódik a közösség lelki-szellemi megújulása, egy rendkívül komoly és távlatos feltételt teremtettünk meg az élhetőbb, a kevesebb szenvedést okozó és az eredményesebb együttműködést szolgáló jövő érdekében. 2004-09-06. Aba Nagyközség Képviselő-testülete” Helyi társadalmi szerződés megvalósítási forgatókönyv tervezete (harmadik változat) Abán a nagyközség képviselő testülete és a falugyűlés egyaránt megszavazta és elfogadta, hogy szülessen meg a helyi társadalmi szerződés az önkormányzat és a helyi polgárok, családok között. A társadalmi szerződés koncepcióját, tartalmát ismerteti a „Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötésére.” Ennek alapján a helyi társadalmi szerződés létrehozásának, aláírásának a következő forgatókönyvét javasoljuk: szakaszok feladat neve tartalma megvalósítás időpontja felelős 1. szakasz 24 körzet kijelölése, a forgatókönyv elfogadása, civil szervezetek jelölései Felhívás értelmében a körzetek határainak megrajzolása, civil képviselőket a polgárok és a civil szervezetek jelölhetnek 2004. dec.15 -2004. jan.30 önkormányzat, civil szervezetek, Stratégiakutató Intézet (SKI) 2. szakasz interjúk három-négy minta-körzetben kérdőíves mélyinterjúk készítése, értékelése 2004. dec.15 -2005 jan.30. SKI 3. szakasz társadalmi szerződés tartalmának tervezete vitaanyagként elkészül választásokhoz a tervezet szövegének összeállítása 2005. febr. 28-ig tanácsadó testület 4. szakasz minta-körzetekben a választások lebonyolítása tanácsadói segítséggel két-három körzetben a minta-választások követése 2004. dec. 15 - 2005 febr. 28. Körzetek, civil szervezetek, SKI, önkormányzat, stb. 5. szakasz a körzetekben a 24 civil képviselő megválasztása minták tapasztalatai alapján az összes körzetben választás 2005. február-március Civil szervezetek, utca-közösségek 6. szakasz civil képviselők helyi szervezete megalakul 24 civil képviselőből megalakul a közös koordinációs csoport 2005. március-április Civil szervezetek, utca-közösségek 7. szakasz civil tudások összegyűjtése a nagyközségi portálon portál készítés vagy kiegészítés, feltöltés, működtetés 2005. április-május SKI 8. szakasz civil képviselők (és mások) számára megalakul a civilegyetem 24 civil képzések új tartalmú, új módszerű képzése 2005. április-december Önkormányzat, közös civil szervezet, SKI+HÉA 9. szakasz társadalmi szerződés nyilvános vitái lakosság széles köreinek bevonása a szerződés előkészítésébe 2005. március-április Önkormányzat, közös civil szervezet, SKI 10. szakasz társadalmi szerződés aláírása - a közös program alapján és minden aláíró példányt kap belőle Ha aláírta az önkormányzat és a közös civil szervezet - és majd a polgárok, családok, akkor mindenki kap egy díszes példányt 2005. márc. 15 - április 15. Önkormányzat és közös civil szervezet 11. szakasz társadalmi szerződés megvalósításának forgatókönyvei, alternatívái közben elkészül és elfogadásra kerül az aláírt szerződés megvalósításának részletes forgatókönyve 2005. április-május Önkormányzat, közös civil szervezet, SKI 12. szakasz társadalmi szerződés megvalósításának első lépcsői folyamatos kontroll és módosítás a megvalósításban 2005. április 15.-től - 2006 dec. 31-ig Önkormányzat és közös civil szervezet 13. szakasz társadalmi szerződés ünnepei, s az intelligens városépítés előkészítése minden előkészíti és felgyorsítja a 2007-2008-ban esedékes várossá válást 2005. április 15.-től - 2006. dec. 31-ig Önkormányzat és közös civil szervezet A forgatókönyv természetesen csak a nagyobb lépéseket tartalmazza, egy-egy szakasz szükségképpen több kisebb lépésből áll. A folyamat október végétől jövő év április közepéig tart; eldöntendő feladat, hogy ez a bő félév sok vagy kevés idő. A megvalósításba értelemszerűen sokkal több szereplő bevonható, mi csak a legfontosabb típusokat jeleztük. Az első eredményeket érdemben másfél év múlva, 2006 végén lehet összefoglalni, s ez szerencsésen egybeesik az önkormányzati választásokkal is. 2004. 10. 20. Stratégiakutató Intézet Levél az abai polgárokhoz (2005. február) 2005 év februárjában az abai családok és tagjaik körlevelet kaptak a helyi önkormányzattól. „Tisztelt Hölgyem/Uram! Amint azt Ön már nyilván hallotta, vagy tudja, Aba nagyközség polgárai 2005 őszén, a falugyűlésen úgy döntöttek, hogy a falu lakossága egymással és a falu vezetőivel társadalmi szerződést köt, elsősorban azért, hogy a következő hét-nyolc évre közösen valósítsák meg messzire néző terveiket. Ez az együttműködés társadalmi megállapodása lehet. Az Európai Unió következő fejlesztési időszaka 2007-től 2013-ig, az újabb magyar választási ciklus 2006-tól 2010-ig tart. Ezért ma minden településen 2010-2013-ig érdemes előre gondolkodni és legalább eddig szóló fejlesztési terveket készíteni. A tavaly elfogadott társadalmi szerződés Felhívása nagyon egyszerűen fogalmazta meg a teendőket. Tisztázzuk, hogy településként és közösségként milyenek vagyunk! Tisztázzuk, hogy mit akarunk együtt sokfélét és sokféleképpen! Tisztázzuk, hogy miképpen jutunk el oda, ahova akarunk haladni! Ha tisztáztuk a fő kérdéseket, akkor kössünk nyilvános megállapodást, helyi társadalmi szerződést! Ha tisztáztunk minden lényegest, akkor döntsük el, hogy saját magunk mit teszünk mindennek érdekében! Ha saját akaratunkat tudjuk, az utcaközösségekben a szomszédokkal együtt valakit - mint civil képviselőt - bízzunk meg az összefogás szervezésével! Az önszerveződéseink összefogói (beleértve a civil szervezeteket is) működtessenek valamilyen községi civil testületet vagy helyi civil parlamentet! Ha helyi társadalmunkat összefogjuk, gyűjtsük össze az ehhez szükséges tudásokat nyilvános formában, és ezeket dolgozzuk fel egy általunk alapított civilegyetemen. Ha elkezdünk magasabb minőséggel együttműködni, akkor saját intézményeinket szeressük jobban és vegyük őket jobban igénybe. Ha szükségképpen új utakra is indulunk, s új közösségi vállalkozásokba kezdünk, akkor ezeket becsüljük meg, s - ahogy ezt az emberek mindig is tették - fogjunk össze az elképzelés valóra váltásáért! Ennek a szándékoknak a jegyében most (február 18.-19.-20.-án) Abán a művelődési házban összehívjuk külön-külön a mintegy harminc utcaközösség, avagy településrész lakóit. Ezért a következő kérésekkel fordulunk Önhöz és családjához: 1. A művelődési háztól majd Önnek külön is postázott meghívó szerint jöjjön el az utcaközössége megbeszélésre. (Ebben pontosan szerepel majd, hogy hol és mikor várják Önt és családjának tagjait.) 2. Addig is gondolja végig, hogy a társadalmi szerződés szövegtervezete mit tartalmazzon, azaz milyen feladatokra szövetkezzenek Aba polgárai. Egy előzetes elképzelését majd küldünk Önnek. Ez összegzi a jelenlegi fejlesztési koncepciókat és megpróbálja egyesíteni őket egy átfogó jövőképben. 3. Utcaközösségének más lakóival együtt Ön is válasszon egy ki egy olyan személyt, akit eddig magatartása és alkalmassága alapján méltónak tart civil képviselőnek. Miután remélhetőleg új világ van, nem protokoll embert várunk, nem a múlt elképzeléseit ismételjük meg, nem olyan személyt keresünk, aki eddig csak nagy hangjával tűnt ki, hanem éppen ellenkezőleg olyat, aki ténylegesen képes felelős civil akaratok, álmok, javaslatok konzekvens képviseletére. 4. Ha a civil képviselő választása megtörtént, ha felhatalmazták érdekeik és jövőterveik folyamatos képviseletével, az összes civil képviselő együttesen véglegesítse a társadalmi szerződésben szereplő programot és a program megvalósítása érdekében elképzelt munkamegosztást. Ha ez elkészül március közepéig, akkor - közösen az önkormányzattal és a helyi civil szervezetekkel - a március 15-i ünnepségen nyilvánosságra hozzuk a társadalmi szerződést és lehetővé tesszük, hogy azt minden abai család és/vagy polgár aláírhassa. 5. És akkor nincs „más” feladat, mint 2010-ig (vagy 2013-ig) a közös jövőképet valóra váltsuk, de úgy és csak úgy, hogy ez a lakosság együttes erőfeszítése legyen, méghozzá olyan módon, hogy mindenki személyesen is tudja, hogy neki mi a dolga, miképpen segíthet, miben felelős, miben számítanak rá. Ennek érdekében a következő hét-nyolc évben egy állandóan működő abai civil fórum működik majd. Kérjük, jöjjön el, higgyen abban, hogy van értelme tervezni, támogassa, hogy Ön és szomszédai méltó képviselőt válasszanak, segítse megalkotni a társadalmi szerződést, s álljon ennek intézménye, a civil fórum mellé. Legyen Abának bölcs és cselekvőképes civil társadalma. Aktív, kreatív részvételét előre köszönjük. Kossa Lajos polgármester Aba Nagyközség Önkormányzata 2005. február 10.” Társadalmi szerződés program Abán Aba polgárai a következő programtervezetet kapták meg 2005 márciusában. Az ezekben a hetekben elkészült és közreadott dokumentumok közül ez vált a legfontosabbá, mert ez foglalta össze 12 pontban a részvételi demokrácia kifejlesztésének programját. „Örömmel állapítjuk meg, hogy Aba egyszerre a múlt, a jelen és a jövő lehetséges városa. Abának van múltja, mert a múltat fontosnak tartja, és a hagyományokra akar építkezni. Abának van jelene, mert tudja, hogy mit akar, és már kéznyújtásnyira van attól, hogy nagyközség helyett igazi kisváros legyen. Abának van jövője, mert van végre egy olyan település, amely világos és messzire mutató jövőképpel rendelkezik. Abának a jelenben az egyik legnagyobb gondja az, hogy önmagát hogyan szervezze meg jobban, és polgárainak többségét hogyan emelje fel a részvételi szabadság állapotába. Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres választ, hogy Magyarországon szinte minden településen a helyi polgárok egyáltalán nem, vagy csak részlegesen lehetnek falusi vagy városi világuk belső alakítói. Ezért döntött úgy Aba nagyközség önkormányzata, és a részvételt már igénylő lakossága, hogy az előbbi helyzeten megpróbál változtatni, és a település minden polgárának felkínálja az aktív szerepet egy társadalmi szerződés keretében. Mindennek a tudatában kinyilvánítjuk, hogy az abai társadalmi szerződés és egyben demokráciakísérlet a következő programot fogadja el: 1. A társadalmi szerződés deklarálja Abán, hogy a részvételi demokrácia kiépítése megkezdődött. Ezt maga az önkormányzat döntötte el, amikor testületi határozattal elindította a társadalmi szerződés létrehozásának folyamatát. 2. A társadalmi szerződés Abán minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai nagyközség s a közeljövő városában részt vehessen a jelen és a jövő formálásában. 3. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon, és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze. 4. A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy az abaiak egymásra figyelve, és egymást segítve megvalósítsák messzire tekintő jövőképüket. 5. Ez a szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a tízes évek közepéig fogalmazódott meg, de a szerződés hosszabbítható, ha eredményes lesz. A társadalmi szerződés lényege az, hogy létrejövő megállapodás és a részvételi demokrácia segítségével Abán mindenkinek javulhasson az életminősége. 6. Az életminőség emelését szolgáló program elkészült. Ennek magjában az áll, hogy Aba az európai és a magyar információs- és tudástársadalom korszakában nem egyszerűen város, hanem intelligens (tudásszerető és tudást alkalmazó) város lehessen. 7. Nem kevésbé lélekemelő távlatot jelent a Dél Kapuja program, amely Abának konkrét civilizációs és kulturális fejlődést kínál: a gazdaság fejlesztésben technológia parkot, gyógyvizes turisztikai élményparkot, intelligens lakótelepet, valódi és kultúrált városközpontot, természeti és környezeti rekonstrukciót, a hagyományokhoz való visszatalálást, kölcsönös emberi tiszteletre építő világot, az emberek és intézmények közötti értelmes dialógust, és egyáltalán olyan városi környezetet és klímát, amelyben a település szélén élők sem érzik azt, hogy ki vannak rekesztve. 8. Aba már boldogan nézhet hátra, hiszen a legnehezebb első lépéseken túl van: az önkormányzat által elfogadott fejlesztési programmal 2004. őszén a teljes lakosságot képviselő és sokak részvételével megtartott falugyűlés azonosult. 9. A társadalmi szerződés tehát nem akar egyebet, mint azt, hogy a helyi polgárok lelkileg és szellemileg azonosulhassanak a közösség jövőképével, és ennek következményeként ki-ki személyesen, vagy közösségi fellépések keretében folyamatosan részt vehessen a jövő kis városának létrehozásában. Ebből az is következik, hogy a tervek valóra váltásáért nem csak a döntéshozók, vagy az intézmények, hanem minden egyes ember és család is felelős. Jelképesen mondva: mindenkinek újra rendet kell tartania háza kertjében és az a háza előtt, az utcán. 10. Ezért hoztuk létre a strukturált párbeszéd rendszerét, hiszen az abai utcaközösségek tagjai megválasztották képviselőiket, és képviselők pedig létrehozták saját közös civil intézményüket, amivel megteremtették a tényleges párbeszéd hiteles feltételét. 11. Az intézményes párbeszéd fóruma ugyanakkor vállalja, hogy a régi idők módján, a régi idők technikáival nem tolja háttérbe az állampolgárt, a következő tíz évben folyamatosan lehetőséget teremt minden cselekedni akaró helyi polgár és család személyes részvételére a döntésekben és a cselekvésekben. 12. Végül ezt az új demokratikus ügymenetet és közösségi együttműködési hálózatot hosszú távon is működőképessé teszi, hogy támogatóként és ösztönzőként ott áll mögötte a helyi önkormányzat. A 12 pont ismeretében és tudatában mindnyájan kijelentjük, hogy a részvételi demokrácia programját elfogadjuk, a társadalmi szerződés intézményes rendszerét működtetjük, és minden akármilyen helyi okból induló civakodás helyett a kölcsönös tisztelet és egymásra odafigyelés jegyében hosszú távon szerződünk arra - mint a bevezetőben említettük - Aba jövőképéből valóságos jövő legyen. Legyen Aba Magyarország egyik legszeretetreméltóbb és polgáraihoz leginkább jóságos, hagyományokra építő, a kultúrát továbbvivő, Európa figyelmére is méltó, intelligens-bölcs kisváros. Közösen kérjük, hogy ezt a társadalmi szerződést minden abai család egy-egy képviselője egyetértő kézjegyével lásson el. 2005. március 14. Társadalmi Szerződés (ünnepi) Napja Március 14-én, az abai Millenniumi Parkban a helyi polgárok elfogadták és aláírták a társadalmi szerződést. Erről a nem mindennapi estéről (népünnepélyről) a következő beszámoló született. „A királyságot és a köztársaságot az ember hozta létre, mondja a híres francia filozófus, Alexis de Tocqueville, a község viszont Isten keze nyomán kel életre, s a község attól fogva létezik, hogy emberek vannak, viszont a községi szabadság ritka és kényes dolog. Aba klasszikus község, méghozzá olyan község, amely nagysága és közakarata miatt rövidesen város lesz, ám a legfontosabb kérdés az, hogy a községi szabadság milyen mértékben valósul meg. A községi szabadság egyik feltétele, avagy hagyományos formája és garanciája az önkormányzás, míg a másik feltétele, avagy egyszerre régi és új formája a részvételi szabadság valóra válása. Ennek a modern formáját és intézményét most keresi az egész világ, köztük Európa is. Aba nagyot és merészelt gondolt most, amikor a részvételi szabadság formájának - Magyarországon elsőként - a társadalmi szerződés létrehozását vállalta. A nagyközség önkormányzati testülete és a helyi civil szervezetek úgy határoztak, hogy Abát huszonnégy utcaközösségre bontják fel, s mindegyik utcaközösség megválaszthatja a saját képviselőjét. És lássunk csodát: a gondolatot tett követte, mert március elején mind a huszonnégy képviselő megválasztása sikerült, sőt az önkormányzati testület után a huszonnégy képviselő is megvitatta és elfogadta az abai társadalmi szerződés szövegét. Ez véletlenül, vagy nem véletlenül 12 pontban foglalja össze, hogy az abaiak milyen jövőt választanak, s a következő tíz évben ezt a közös jövőképet hogyan valósítják meg. Abán 2005. március 14-ét elkeresztelték a Társadalmi Szerződés Napjának. Idén először nemcsak a 48-as kopjafánál emlékeztek a forradalom és a szabadságharc hőseire, hanem a Hősök terétől - végig a Rákóczi utcán - zenés, ünnepi felvonulás keretében eljutottak a Közösségi Házig, amely előtt először is felavatták a XXI. századi emlékkövet, majd pedig este hat órakor a Millenniumi Parkban - égő fáklyák között - megkezdődött a Hit, a Tudás és az Összefogás ünnepe. És az emlegetett csoda itt teljesedett ki, hiszen se Aba, se Fejér megye, se Magyarország még nem látott ilyet: A lovak álma, a szövetségkötés emlékezete című színpadi játék után a jelen lévő mintegy négy-ötszáz helyi polgár előtt Aba nagyközség önkormányzati testületének tagjai - Kossa Lajos polgármesterrel az élen - pontokként felolvasták a társadalmi szerződést. Végül pedig a színpadra felhívott huszonnégy civil képviselővel együtt nyilvánosan mindenki esküt tett a társadalmi szerződésre. Képzeljék el, a Millenniumi Parkban ott fagyoskodik a hűvös időben mintegy négy-ötszáz ember, a színpadon szintén ott fagyoskodnak az önkormányzati és a civil képviselők, majd a 12 pont felolvasása után kórusban teszik le az esküt. Megható és megindító volt. Van egy falu Magyarországon, ahol a vezetők és lakosok érzik-értik, hogy a köz ügyeiben való részvétel szabadság és felelősség intézményesült formáját saját akaratukból megteremtik. S ez még nem minden, mert most következett a katartikus fordulat: a színpad és „nézőtér” teljesen elsötétült, s nem egyszerűen a tűzijáték következett, hanem két olyan csodálatos dal - Sólyomfi Nagy Zoltán, s a Kormorán együttes előadásában -, amely a társadalmi szerződést akaratlanul is értelmezte, hitelesítette. Este volt már a javából, amikor a jelenlévők, egymás sarkát taposva, nyilvánosan aláírásukkal hitet tettek a társadalmi szerződés mellett. Varga Csaba” Civil képviselők fórumának megalakulása (2005 április) A civil képviselők Civil Fórumának alakuló ülésére Abán április 8-án került sor. Az meglepetés okozott, hogy kivétel nélkül mind a 24 képviselő (és sok civil szervezet vezetője) eljött. Ezt az ülést még folytatták egy következő alkalommal, május 9-én. A napirendek a következők voltak: a civil fórum nevének megvitatása, az utcaközösségek nevének kiválasztása, a civil fórum programja 2006-ig (a társadalmi szerződés megvalósítása), a civil fórum működésének rendjének kidolgozása, a civil fórum tagjainak képzése (civilegyetem), és a civil pályázatok beadása. A két ülésen intenzív, izgalmas és főként a pillanatnyi helyzet feszültségeit értelmező, és az aktuális teendőket felvető dialógus alakult, de döntéseket még nem hoztak. Ennek legfontosabb oka az, megvárják, amíg Bodakajtoron és Belsőbárándon (Aba két „aprófalujában”) is kiválasztják a civil képviselőket. A két településről három-három személyt választanak meg a tavasz végén, így összesen harminc civil képviselő lesz Abán. A véletlen (ha van egyáltalán véletlen) úgy hozta, hogy az abai civil képviselőket először aznap hívták össze, amikor II. János Pál pápa meghalt és egész Európa emelkedett, spirituális hangulatban volt. 2005 második felében aztán megszülettek a fontosabb döntések és 2005 őszén elkezdődött a részvételi demokrácia gyakorlati kialakítása. (A következő évben - az országgyűlési és az önkormányzati választások miatt - újabb fontosabb lépés nem történt.) Abán a jövő forgatókönyve 2007-2010-ig Ha egy újabb kutatás keretében az abai demokráciafejlesztési modellkísérlet előtt megkérdeztünk volna tíz vagy száz szakértőt, hogy Magyarországon 2005-ben van-e reális esélye egy ilyen társadalmi kísérlet indításának, valószínűleg mindnyájan azt válaszolták volna, hogy nincs, vagy igen kicsi az esélye. Ilyen tudatos közvélemény-kutatást nem végeztünk, de jó néhány szakértő barátunkat, szociológus kollégánkat, harmadik szektor kutatót és például közigazgatás vagy közösségfejlesztőt azért megszondáztunk. Az elutasítás - bármennyire is kedvesen adták elő - egyértelmű volt. Az elhangzott érveket utólag valahogy így csoportosíthatjuk: 1. A helyi civil társadalmak szétesettek, képtelenek önszerveződésre, nincs erős lokális tudat. Magyarországon ma gyenge a civil társadalom. 2. A településen élő polgárokat teljes mértékben leköti az önfenntartás, a jövedelemszerzés, s az emberek egymás közötti viszonyát számos feszültség és konfliktus terheli. Nem jött még létre öntudatos, közcselekvésre vállalkozó polgárság. 3. A helyi hatalom, avagy a helyi politikai és gazdasági elit sehol sem engedi meg, vagy legalább is nem támogatja, hogy a helyi társadalom megszerveződjön, s ennek révén valóságos partnerség és egyben kontroll jöjjön létre. 4. A települések polgársága nem rendelkezik azzal a tudással, mentalitással és jövő-tudatossággal, hogy átlássa a bonyolult új globális-lokális világot, önmaga erejéből alternatívákat dolgozzon ki és önállóan kíséreljen meg valóra váltani. Ha ez így lenne, akkor Abán el sem indulhatott volna a demokrácia-kísérlet. Ha azonban a társadalmi szerződés megköttetett, akkor a civil polgárságról és társadalomról alkotott képünk nem igaz, vagy nem pontos. Mi is történt? Először is, a helyi társadalom belső közpolitikai kondíciója valószínűleg jobb, mint azt sokan feltételezik. A rendszerváltás után minden jel szerint a családok többsége mégis csak annyira stabilizálta magát, hogy az életfenntartás mellett már (ha csak részben is) a közösség ügyeivel is törődhet. Az elmúlt harminc-negyven év második gazdasága pedig számos olyan nem adómentes jövedelemforrást tálalt, amelyben a munkát és jövedelmet-keresők akár kifulladásig hajthattak családjuk életszínvonala emeléséért. Nem mellékes tényező, hogy a legaktívabb és gyakran a leghangosabban közszereplésre vágyók egyrészt már kipróbálhatták magukat, másrészt annyi kudarcot éltek meg a pártpolitikai küzdelmekben, hogy jelenleg már nem töltik ki a helyi politikai teret. A kedélyek nyugodtabbak, a vesztesek óvatosabbak, a háttérben maradtak előbbre léphetnek. Másodszor, elképesztő a jövőhiány, s elképesztő, hogy nagyon sok ember mit sem ért saját szűk világán túl. Abán (is) azt tapasztaltuk, hogy a kisebbség számára ugyan óriás probléma a kenyérgond, ám a többséget olykor már jobban izgatja társadalmi helyzete, a községen belüli presztízse. A normális polgárban ott van belül a segíteni akarás, s ha ezt az akarást előhívják, jó ügyért viszonylag könnyen megmozdul. Cselekvésének legnagyobb gátja (ha nem ismeri fel, akkor is) a cselekvési alternatívák ködössége. Senki nem mondta ezt így, ám az utóbbi hónapokban azt tapasztaltuk, hogy az elfogadott és mindenkihez eljuttatott jövőképek jótékonyan hatottak. Még abban az esetben is, ha többen azért mondtak nemet Aba jövőképére, mert nekik már sok volt vagy elérhetetlennek tartották. Mintha az abai társadalmi tudattalanba remények erősödnének. Harmadszor, az emberek Abán is, mint bárhol máshol Magyarországon, nagyon nem hisznek a politikának, mélyen kiábrándultak minden kormányzati akaratból, de ez a politikai csömör és üresség mintha eltakarítana az útból számos félelmet, fenntartást. Az emberek sok mindenen túl vannak, nem könnyen hisznek, ugyanakkor nyitottabbá válnak, és érzékenyen reagálnak minden mozgáslehetőségre. Magyarország mélyén ma nem készül lázadás, vagy tiltakozás, sőt minden lokális agresszív fellépés is egyre több ellenzőt talál, ami nem jelenti azt, hogy az emberek egy részét nem lehetne megbolondítani nagy szavakkal. A helyi társadalom középrétegei mintha lassan eljutnának oda, hogy fogékonyak a „város”, avagy a lassan városiasodó „falu” közügyei iránt. Negyedszer, pedig túl keveset tudunk. Aba sokszorosan hátrányos helyzetű. Hagyományai sem erősek és nem lobognak. Nincs erős ipara és nincs erős belső kultúrája. Semmi átlagon felüli. Igaz, van egy átlagon felüli polgármestere, amelyet több ciklus óta támogat az önkormányzati testület, s a kezdeti politikai vadháború (a régi rendszer és az új rendszer hívei között) egyre inkább értelmét veszti. Egyre inkább semmi értelme helyben a politikai pártoknak és nézeteiknek. Közben pedig lassan felismerhetővé válik, hogy a civil társadalom fogalmát eddig rosszul definiáltuk, a használt kategóriák és értelmezéseik mintha megakadályoznák a változások felismerését. Nem véletlen, hogy a tapasztalok alapján magunk is újragondoltuk a civil társadalom teóriáit és működését. Abán a civil társadalom tehát - a korábbi feltételezésekkel szemben - olyan állapotban volt, hogy az első tisztes megszólításra megmozdult, s a kisebbség személyesen elment megválasztani a civil képviselőket. Nincsenek illúzióink, nem fűt minket semmilyen elszánt akarat. Abán nem kell nyerni a demokrácia-kísérletnek. Nem az a legfontosabb, hogy minden sikerüljön, s nem okoz majd kudarctudatot, ha negatív tapasztalatok is gyülekeznek. Egyszerűen annyi a feladat, figyeljük, mi történik a változások közben, csendben figyeljük, hogy milyenek a szereplők önértelmezései, kövessük nyomon, hogy miben (és hogyan) épül, vagy erodálódik az abai részvételi demokrácia kísérlet. A kulcskérdés nem csak a közcselekvés hatásossága, hanem a lokális társadalmi tudat alakulása. A jövő - akármilyen is lesz - a személyes és közösségi tudatfejlesztéseken múlik. Lehet, hogy semmi érdemleges nem történik, lehet, hogy a mai buzgalom szétmállik, s lehet, hogy hetedhét országon túl is híressé váló, tényleges változások mennek végbe. Az abai modell lényege: nem egyszeres önkormányzati, hanem többszörös képviselet, kombinálva a strukturált párbeszéddel, majd ez továbbfejlesztve megosztott önkormányzatisággá, végül pedig részvételi és elektronikus demokrácia. Ennek az elképzelésnek tehát egyik eleme az e-demokrácia és az e-közigazgatás együttes fejlesztése. A lokális demokrácia új csúcsintézménye: a Magisztrátus. A többszörös képviseleti demokrácia elvét és gyakorlatát nem a demokráciaelmélet konstruálta meg, hanem az abai fejlesztés tervezése és gyakorlata alkotta. A hagyományos hazai önkormányzati képviseletét egyszeri képviseletnek tekintve az abai modellben létrejöttek a párhuzamos - szintén választáson alapuló - képviseletek. Így egy összetett vagy többszörös önkormányzati szerkezet alakult ki, amely a társadalom fontosabb csoportjainak konkrét és közvetlen képviseletet tesz lehetővé. Ez a felfogás és megoldás részben megelőzi és megelőlegezi a részvételi demokrácia szisztémáját. Az abai részvételi demokrácia intézményesítésének kész a programja. Először is a 24 (majd összesen a harminc) választott civil képviselő létrehozta a saját civil fórumát. Az abai civil szervezetek képviselői szintén megszervezik saját községi/városi koordináló testületüket és képviselőket választanak. Az abai önkormányzati testület változatlanul hivatalban marad és ellátja minden törvényileg szabályozott feladatát. Az abai cégek, vállalkozások (gazdasági társaságok) szintén választanak képviselőket. Végül az Abán működő egyházak is megválasztják képviselőiket. Ez összesen 56 képviselő. Az öt testület, illetve képviselet aztán megszervezi a „csúcsszervezetet”, amely Abai Magisztrátus nevet kapja. Ez 2007. tavaszán alakul meg ünnepélyesen. Ez tekinthető helyi parlamentnek is, avagy a helyi polgármesteri hivatal felfogható helyi kormánynak is. De ez a régi logika. Egyik sem teljesen ez, de még nem lehet tudni, hogy igazán mi lesz. Annyi bizonyos, hogy a részvételi demokrácia akkor lesz teljes és tényleges, amikor az abai e-önkormányzás és e-közigazgatás létrejön, hiszen attól kezdve az Abai Magisztrátus bármilyen kérdésben bármikor digitális népszavazást is tarthat. Ma az látszik, hogy legalább négy-hat forgatókönyv lehetséges: 1. A civil képviselők és testületeik beleunnak a sok közfeladatba, elfáradnak a sok (ha így minősítik) szélmalomharcba, vagy visszahúzódnak, ha a helyi polgárok érzelmileg-lelkileg nem támogatják őket. 2. Ha a folyamatot eddig generáló polgármester (és kollégái) fáradnak el, vagy más fejlesztés köti le energiákat, például a kistérség fejlesztése, ha az Abai Magisztrátusban (folyamatosan) nem nevelődik ki néhány közbecsületnek örvendő új közösségi vezető, akkor esetleg a demokrácia modellnek elfogynak az emberi erőforrásai. 3. Ha öt éven belül Aba nem válik valóban, legalább részben intelligens kisvárossá, s akkor az Abai Magisztrátus minden csoportja egészen vagy félig-meddig hitelét veszti. Ha Aba valóban szeretetre képes kisváros lesz, a részvételi demokrácia modell magyar vagy/és európai mintává válik. 4. Ha az új század első két évtizedében Abán minden erőforrást mozgósítanak, minden lelki, tudati, spirituális erőforrást, akkor a részvételi demokrácia részben vagy egészben valamilyen szakrális demokráciává válik. 5. Az e-közigazgatás kialakulása és megerősödése után Abán minden fontosabb kérdésben e-népszavazás dönt, de minden döntés előkészítése, megismertetése és végrehajtása az Abai Magisztrátus feladata lesz, akkor tartósan megszilárdul a részvételi demokrácia, a strukturált párbeszéd, vagy az új demokrácia együgyű, látványos, tyúkperekkel, netán valós érdek- és értékharcokkal teli, konfliktusos modellje jön létre. III. Az állam és a demokrácia új felfogása 1. Egy új állam- és demokrácia elmélet már csak abból indulhat ki, hogy önmagában, izoláltan nem értelmezhető a nemzetek/államok demokráciája. A globális és lokális társadalmi téridőben egyszerre, összefüggő rendszerként jön létre a felső szintű, a kontinenseken is átnyúló globális demokrácia, a középső szinten a kontinentális és részben a nemzetállami demokrácia, valamint az alsó lokális szinteken a regionális, mikró-térségi demokrácia. Ugyanez igaz az állami szintekre: egységes rendszer a globális állam (vagy az ezt helyettesítő intézményrendszer), a kontinentális állam (unió, államszövetség, stb.) és a nemzetállam, valamint a lokális önkormányzás. 2. Az e-kormányzás és az e-közigazgatás csak azért van ennyire a középpontban, mert Európában és Magyarországon ez a fejlődési lépés látszik reálisnak és végigvihetőnek. A belátható távlatok azonban sokkal messzebbre vezetnek: a részvételi állam és a részvételi demokráciába irányába mutatnak, ami elképzelhetetlen az intelligens hálózati társadalom kialakulása nélkül. Lépcső-fokok: Várható fejlődési lépcső neve Fejlődési lépcső fontosabb elemei Fejlődési lépcső távlata Első lépcső Szolgáltató állam, digitális állam és e-közigazgatás Egyszerre állampolgárbarát, szolgáltató állam és részleges digitális e-kormányzás, kiegészítve szigetszerű e-államigazgatással, s önkormányzati e-közigazgatással a hagyományos képviseleti demokrácia keretei között, részben már új és formalizált társadalmi szerződés alapján Kiépült digitális állam és teljes körű e-közigazgatás Második lépcső e-kormányzás és korlátozott e-demokrácia Részleges európai és nemzeti demokrácia-reform, nemzeti és regionális-kistérségi, valamint települési e-demokrácia, e-népszavazásokkal; egyszerre egyszerű vagy összetett képviseleti és elektronikus részvételi demokrácia Kiépült e-demokrácia, de még marad a képviseleti demokrácia Harmadik lépcső Intelligens civil társadalom és társadalmi részvételi demokrácia Globális, kontinentális, nemzeti és lokális szinten kiépülő intelligens (tényleges és virtuális) civil társadalmak átlépik a hagyományos demokrácia kereteit, vagy kikényszerítik a részvételi alapú és fő kérdésekben közvetlen döntésekre épülő új demokrácia és társadalom modellt Intelligens civil társadalom és hálózati demokráciája Negyedik lépcső Részvételi demokrácia és részvételi állam Egyszerre az egyéni döntésekre és a pártoknál lazább közösségi civil társulásokra és nem elkülönült hatalmi elitekre épülő, széleskörű valóságos/virtuális demokrácia, és részvételi állam, amelyben a civil polgár felkészült, nem manipulált és így felelőssé válik Fejlett részvételi demokrácia, szabad társadalom és felelős döntést hozó közösségpolgár 1. sz. ábra. Fejlődési lépcsők, vízió-hipotézis 2000-2050 (Varga Csaba) Kommentárként először is azt fűzzük hozzá a táblázathoz, hogy nem szeretnénk abban a szerepben feszengeni, hogy előre ismerjük a jövőt és garantáltan ez az integrált forgatókönyv következik be majd. Másodszor ellenben azt tennénk hozzá ehhez a fejlődési vízióhoz, hogy a jelen állapotból és a jelen kiindulópontú jövőtrendekből ez a fejlődési program bontható ki. Harmadszor pedig hipotézisként még ez is megfogalmazható: ha a földi civilizáció marad a demokrácia modell mellett, akkor ezt a demokrácia modellt előbb-utóbb meg kell valósítani. Mindenesetre, ha Euróba életben akar maradni, ha versenyképes szeretne lenni, aligha indulhatunk tovább más irányba. Ha most tíz év annyi, mint korábban száz év, akkor nem lehetetlen mondjuk két századot lépni előre. Ma - az ezredforduló után - messze vagyunk a 19. század demokrácia eszményétől és messze vagyunk a részvételi demokrácia álmától is. Jelenleg Európában leginkább Svájcban van demokrácia és legkevésbé a posztszocialista országokban. A jobb európai nemzeteknél évtizedek óta gondolkodnak az állam és a demokrácia modell továbbfejlesztéséről és számos kisebb-nagyobb reformot kezdtek el. Ha Magyarországon egyszer lesz átfogó, hosszú távú jövőstratégia, s új kollektív nemzeti/társadalmi tudat, akkor legalább abban tisztázni kellene, hogy a hazai és európai állam- és demokrácia továbbfejlesztését hogyan képzeljük el. Elkerülhetetlen az új és integrált elmélet alapos kifejtése, s ugyanakkor minden fontos elméleti kérdést tegyünk fel annak érdekében, hogy az új állam és demokrácia, az új társadalom és demokrácia, valamint az e-közigazgatás szakszerű és transzdiszciplináris elméletei megszülethessenek. 3. A képviseleti demokrácia az ipari kor demokráciája. A posztipari globális kor és a jelenlegi demokrácia modell nincs jó viszonyban. A globalizáció vagy semlegesíti, kiüresíti a demokráciát, vagy egy új típusú demokrácia megbirkózik az új globalizációval és ellenőrzése alá vonja. A huszadik század végi globalizáció messze túllépett minden korábbi (akár több ezer vagy több száz évvel ezelőtti) globális modellt. Ez az új globalizáció egyfelől eljut odáig, hogy az egész földi civilizációt átfogja, még a harmadik-negyedik világ legrejtettebb zugait is, másfelől pedig úgy hoz létre egy újtípusú univerzális tér-idő struktúrát a földi civilizációban, hogy egyszerre lesz funkcionális és szubsztanciális világfolyamat. Az új globalizáció fogalma tehát tömören összegzi azt a felismerést, hogy a folyamatosan egységesülő földi civilizáció elérkezett a funkcionális globalizáció beteljesítésének időszakába. Ez a globalizáció azonban már nem csak egy új világszerkezeti elemet teremt, hanem a maga alatti „légüres” teret, a lokális térségeket is igyekszik tartalommal feltölteni. Az új globálizáció tehát egyszerre jelent globalizációt és lokalizációt, és ezért nem meglepő, hogy egyre többen nevezik globlokál világstruktúrának. Az új globalizáció kettős folyamat: funkcionális és szubsztanciális változássorozat. Funkcionalitáson azt értjük, hogy a földi civilizáció és kultúra funkcionális elemei és folyamatai (gazdaság, társadalom, ökológia és ezek alrendszerei, politika, állam, katonaság, oktatás, stb.) soha nem látott tempóban és mértékben globalizálódnak. Ennek eredményeképpen jött létre a globális gazdaság, a globális társadalom, a globális katonai rend, stb. Szubsztancionalitást pedig úgy definiáljuk, hogy a föld népei már nem csak álmodoznak egy egységes civilizációról és kultúráról, hanem most már az egységesülés szintén soha nem látott tempóban és mértékben végbemegy. Ezért ma már okkal beszélhetünk globális tudásról, globális kultúráról. A két nagy folyamat természetesen erősíti is egymást, ugyanakkor jellegükben kardinálisan különböznek is. Az új funkcionalizmus úgy egységesít, hogy a különböző kontinenseken és országokban nagyjából hasonló gazdasági és politikai rend jön létre, miközben az új egységesülés nem összeolvasztja, hanem jórészt megőrzi a népek, nemzetek gondolkodását és kultúráját, amiből az is következik, hogy az új egységesülés többféle értelemben gátat és határt szab mondjuk a katonai vagy a politikai globalizációnak. Ezért például nem véletlen, hogy az Európai Unió tagállamaiban nem jöhet létre ugyanolyan állam vagy közigazgatás, mert minden állam és annak közigazgatása megőrzi a maga sajátosságait. Kiss Endre filozófus írja: „Egy széles körben osztott nagy értelmezés szerint a globalizáció olyan átfogó, mindenkit érintő egyes problémák tudománya, amelyek az EGÉSZ emberiséget új módon, kvalitatívan, tendenciájukban egyenesen egzisztenciálisan is érintik. Ennek szellemében a globalizáció legitim területe például az ökológiai problematika, a nyersanyaghelyzet, a migráció, a világ közös, mert határok közé már nem szorítható egészségügyi problémái, a népesedés pozitív vagy negatív világtendenciái, az energiahelyzet, a fegyverkereskedelem és a kábítószerkrízis, az integráció és a világgazdaság dilemmái. Egy második nagy értelmezés a globalizáció problémáit és egész jelenségkörét nem egyes konkrét és mindig szingulárisan megjelenő "globális" kérdésekhez (vagy azok valamilyen alapon esetlegesen összeállított halmazához vagy részhalmazához) köti, de egy új világhelyzet EGÉSZÉNEK strukturális és funkcionális összefüggéseit vizsgálja.” A globalizáció-elmélet tehát nem egyszerűen valamilyen részleges-töredékes világállapot jellemzésére törekszik, hanem az ezredforduló utáni globális-univerzális világ egészének funkcionális és - Kiss Endre gondolatsorát kiegészítve - szubsztanciális egészének elméletét fogalmazza meg. Miután a globalizáció az univerzális földi térben levegőben lógna, ha a talpazata nem erősödne meg és nem funkcionálna, ezért minden kontinensen erősödik és kibontakozik a lokalizáció. Ez már önmagában azért is világfolyamat, mert a globalizáció érdekétől függetlenül - még a magas, szinte modernizált európai országokban is - a lokális térségek növelni akarják önállóságukat, és ezzel szeretnék csökkenteni kiszolgáltatottságukat. Az új globális-lokális világrendben így középre kerül az állam (és a nemzetállam), amelyik egyfelől bizonyos védőernyőket kínál a lokális térségeknek, ugyanakkor a lokális térségeket segíti abban, hogy integrálódjanak a globális szintérre. Az új globlokál világ leírható kvantitatív és kvalitatív globalizációként is. A kvantitatív globalizáción elsősorban azt értjük, hogy a globalizáció térbelileg és funkcionálisan folyamatosan halad tovább és végül átöleli az egész földi civilizációt. A kvalitatív globalizáció már nevéből következően is egy minőségi globalizációt jelenthet (történelmileg még nem dőlt el, hogy valóban ezt is jelenti-e majd) és ez szükségképpen azonos lehet a Föld országainak és népeinek a szubsztanciális egyesülésével (történelmileg még szintén nem dőlt el, hogy ez együtt jár-e globális állammal vagy mondjuk globális hadsereggel). Amikor a huszadik század második harmadában először lehetett érzékelni, hogy rövidesen hatásos világfolyamat lesz az információs kor kiépülése, akkor már sokan rövidebb-hosszabb távú utópiákat szőttek arról, hogy az információs kor egyszerre lesz oka és következménye, dinamizálója és végterméke a jelenlegi globalizációnak. Ez a folyamat az ezredforduló után le is játszódott, hiszen az infokommunikációs hálózatok és szolgáltatások elterjedésével először a funkcionális, majd később a szubsztanciális globalizáció is hatalmas erőforrásokhoz jutott. Az ezredforduló utáni világ tehát egyértelműen globális-lokális világ, különösen Európában, sőt Európa elmaradottabb vagy közepesen fejlett országaiban is. Ez a jelenlegi globális-lokális világ ma az információs kor ruhájába öltözött és közpolitikai megevezése a tudásalapú gazdaság és társadalom. A huszadik század eleji félglobális világállapotban a lokalitások szükségképpen kettős alávetettségben voltak; egyrészt a kontinentális világhatalmaknak, másrészt az ipari kor államainak és államosított politikájának-társadalmának. Ezt hívhatjuk az európai alávetett lokalitások korszakának. Ez az állapot annak ellenére is általánosnak tekinthető, hogy egyes államokban növekvő szerepet kaptak az önkormányzatok, vagy a lokális gazdaságok egyre inkább beépültek a kontinensek részlegesen globális rendszereibe. A lokalizáció fogalmát először is úgy lehet megérteni, hogy tisztázódnak - a globális világszerkezetben - a lokális térszerkezetbe tartozó lokális szintek. Ma Európában és Magyarországon is a lokalizáció szintereinek hívjuk (kezdve a nagyobbtól haladva a kisebb elemig) a régiót, a megyét, a kistérséget, a várost és a falut. Minden országban, így Magyarországon is a lokális térségek (Magyarországon tehát alapvetően a hét régió) egyszerre alapegysége és egyensúlya a globális világnak. Ha nincs lokalizáció, nincs globalizáció - vagy olyan globalizáció van, amely előbb utóbb talajtalanná válik. Ez igaz fordítva is: ha nem lenne globalizáció, a lokális térségek izoláltak és befelé fordulók maradnának. A globális és lokális világok közötti viszony nagyon eltérő lehet: ma az a legnagyobb veszély, hogy a globalizáció uralja a lokális szintet és ezzel megismétli a lokális világok alávetettségét; az ellentétes negatív folyamatnak, mármint annak, hogy a lokális világ uralja a globalizációt, semmi realitása; a két szint közötti valamilyen egyensúly azonban feladat is, meg bizonyos szempontból már lehetőség is. Az új, interaktív, internet alapú, információs és kommunikációs forradalom például már az egyik esélyt növelő folyamat. A mélyebb elemzés számára viszont a lokális térségek belső szerkezetét és jellemzőit is érdemes összefoglalnunk. Az általunk képviselt lokalizáció-elmélet szerint a lokális világ három szerkezeti elemre válik szét: a felső életvilág, az alsó életvilág és a belsővé vált életvilág. A fogalomhasználatból már látszik, hogy a lokalitáselemzésnél bevezetjük az életvilág klasszikus kategóriáját, mert az egyén és közösségei számára a közvetlen valóság a lokális életvilág. Ennek a felső szintjét a régió és a megye jelenti, amelyet egyre inkább le lehet írni a regionális felsőtársadalomként. Az alsó életvilág szintén két szerkezeti elemre bontható: a környező és a kéznél lévő világra. A környező világ (kistérség, a kistérség központját jelentő település, a lakóhelyként megjelenő város vagy falu) az a társadalmi közeg, amelyben az egyének minden nap vagy minden héten közvetlenül jelen vannak. A kéznél lévő világ fogalma arra utal, hogy ez az a „forró valóság” (baráti kör, család, stb.), amelyet - jelképesen mondva - az egyén minden nap kézzel érint. A lokalitáselmélet egyik újdonsága, hogy a lokális világnak az egyénben belsővé vált lenyomatát, avagy a személy felettes énjét szintén vizsgáljuk, mint a lokális világ személyes dimenzióit. A lokalizáció folytatásaként és felgyorsulásaként - globális méretekben - létrejött a lokális világok hálózata. Ez mind más és más valóság. Ez a világszerkezetben önálló, stabil pólus, amely feltehetően a következő évtizedekben tovább erősödik majd. A lokalizáció folyamatában is megkülönböztetünk kvantitatív és kvalitatív lokalizációt; az elmúlt évtizedek még mindig elsősorban a kvantitatív folyamatok dominanciáját hozták és a huszonegyedik század első felének lesz a nagy feladata, hogy a földi civilizációban végigvigye a kvalitatív lokalizációt. Ma számos fejlemény ebbe az irányba mutat, a lokális térségek önállósága és öntudata nő, egyre inkább - noha új típusú - „városállamokban”, lokális „államokban”, „térségi államokban, mikro-köztársaságokban gondolkodnak. Ez igaz Magyarországra is, ahol a jobb régiók és a jobb kistérségek kimondva-kimondatlanul erre törekednek. A nyolcvanas-kilencvenes éveket még tekinthetjük úgy, hogy a globalizáció és a lokalizáció inkább külön-külön, párhuzamosan haladt, de már az ezredforduló előtt egyre világosabbá vált, hogy a lokalizáció és a globalizáció egymásra is épül és egymást is kiegészíti. Ezért mondhattuk azt, hogy ma már nincs globalizáció lokalizáció nélkül, és fordítva, nincs lokalizáció globalizáció nélkül. Ha a globalizáció és a lokalizáció közötti szférát a nemzetállamok szintjének tartjuk, akkor ez a szint tekinthető közvetítőelemnek, forgatókorongnak, vagy akár világszerkezeti hídnak is. A kettős folyamatra (globalizáció és lokalizáció) több, nemzetközileg is elfogadott kategória van: legjobb talán a globlokalizáció, a globlokál terminológia. Ez az összevont kategória pontosan kifejezi, hogy a globalizáció és a lokalizáció összefügg, ugyanakkor azt is érdemes tudomásul vennünk, hogy az információs korban normális gyakorlattá válik: a globalizáció közvetlenül hat a lokalizációra és a lokalizáció is „átugorja” a nemzetállami közvetítő szintet. A nemzet nem vész el, sőt nem marad a mindenkori nemzetállam rabja, a nemzet még inkább, mint eddig közösség, kultúra és tudat, sőt az eddiginél magasabb szinten kollektív tudat. És ez a tudat feltöltődik tudással. Optimális esetben előbb-utóbb tudásnemzetről, kultúranemzetről kell majd beszélnünk. Ez a nemzet már nem elsősorban befelé forduló, nem menekülő, nem védekező, nem zárt, ellenkezőleg kinyílik, önmagában erős és önmagában nyugvó, nem támad, megmutatja önmagát a Nagy Világnak. Nem elválaszt, hanem integrál. Időben és térben is. Visszanyúlik évezredekre, s előre néz a végtelen téridőbe. A hármas folyamatra (globális szféra, nemzetállami szint, lokális szféra) nincs igazán bevezetett és elfogadott nemzetközi fogalom. Az előbbi logika alapján alkothatunk mi is egy új fogalomnevet: glob-nati-lok (globalizáció-nemzetiesedés-lokalizáció), ám ez már nehezen tanulható meg és ejthető ki. Mindenesetre hozzá kellene tenni, hogy egyaránt új típusú globalizáció-lokalizáció, s új tartalmú és formájú nemzetiesedés zajlik. Ezért valószínűleg a következő években egy más módon alkotott, találó fogalmat kell bevezetni. Az elnevezéstől függetlenül tehát kimondhatjuk, hogy Magyarország, vagy tágabban Közép-Európa a középső nemzeti szintet is tartalmazó globlokál korszakba lépett. Igen, de a kérdés többek között az, hogy ebben az új korszakban mi lesz az állammal és főként a demokráciával. 4. Sok elemzővel szemben azt állítjuk, hogy ez az új (most legyen mindegy, hogy milyen kiérleltségű) kor legfontosabb új jellegzetessége önmagában nem az új technológia, nem az új gazdaság, nem az új társadalom - hanem az új tudás. Még akkor is igaz ez, hogy a Tudás Kornak még legjobb esetben is csak a küszöbén vagyunk. Külön vizsgálat tárgyát képezhetné az a kérdéskör, hogy a tudásokat hogyan csoportosítsuk és tipizáljuk . A tudástársadalom korszakában indokoltnak látszik, hogy a régi-új tudásokat - a globalizáció értelmezéséhez hasonlóan - egyaránt értelmezzük a tudások funkcionális és szubsztanciális szerepe alapján. A funkcionális szerepek összesítése azt rögzíti, hogy a társadalmi tőkévé vált tudások az új globális-lokális, avagy a globlokál világban miként terjednek, és hatnak. Ezért különböztetünk meg globális, kontinentális (a mi esetünkben: európai), nemzeti és lokális tudásokat. A tudásszintek között ugyan meglehetősen nagy az átjárás, hiszen a globális világ belépett a multikulturális korszakába, ugyanakkor hosszú távon meglehetősen jelentős eltérés marad a földi civilizáció alapvető kultúrái (tudásai, vallásai, értékei) között. Az új tudások azonban mindenekelőtt szubsztanciális értelemben csoportosíthatók. Számunkra - ebben a felfogásban - minden társadalmi alkalmazásnál fontosabbak a tudások valódi értékei, tartalmai; a tudások időtől és tértől függetlenül, meghatározó tudások tiszta formákban, függetlenül attól, hogy egy-egy korszak mennyire érti és használja őket. Ezért különböztethetünk meg tudásokat a valóság/nemvalóság minden irányban végtelenbe futó tartományaitól, így például az Istenről, az anyagról, a téridőről, a társadalomról, az emberről, a tudatról vagy éppen a gondolkodás módszertanáról szóló tudásokat. És ebből a szempontból mindegy, hogy ezeket a tudásokat a vallások, a művészetek vagy a tudományok szállították az emberi gondolkodás számára. A szubsztanciális tudások csoportosításának másik lehetősége a tudástartalmak és tudáshordozók szerinti rendszerezés. Ebben a logikában domináló szempont a tudások tartalmi és formai jegyeinek együttes értékelése. A formázott köztudásokba például olyan tudások tartoznak, amelyek egyrészt nyelvileg-fogalmilag jórészt minden nyelvben megjelennek, s közel egységes vagy hasonló tartalmakat hordoznak. Másrészt ezek olyan típusú tudások, amelyeket a földi civilizáció társadalmaiban széles körben használnak, és ezért az emberi kultúra fennmaradásának alapvető feltételét jelentik. Ez az emberiség köztudása, amelynek természetesen nyelvileg számtalan változata van. Ha ez a formázott köztudás hirtelen elveszne, vagy megszűnne, az épített világ és benne az ember halálra ítéltté válna. Ez a köztudás: az élet elemi, kardinális feltétele. Az új felismerések közé tartozik, hogy ma nincs érvényes demokrácia-elmélet. Ennek sok és eltérő típusú oka van: 1. Először is azért nincs, mert ma nincs klasszikus (ógörög) demokrácia, ami van, az messze nem megfelelő és már funkcionálisan is gyenge teljesítményű (ez a torzó képviseleti demokrácia elve); 2. Ami az elmúlt évtizedekben kialakult, az egy olyan globális képviseleti demokrácia modell, ami a képviseleti demokrácia kiérlelt elveit is átlépi (ez a nem demokrácia demokrácia-köntösben elv); 3. Keveseknek érthető egyelőre, hogy például Alexis de Tocqueville által is megfogalmazott (mélyen társadalmi, szellemi, kulturális folyamatokba ágyazott) demokrácia-gyakorlat gyakran csak látszat-demokrácia (a kvázi vagy látszat-demokrácia elve); 4. A demokrácia elveinek finom kiiktatásával, de egyúttal kihasználásával, sőt a demokrácia intézményrendszerének maximális kihasználásával - noha részben korlátozva - a különböző uralkodó érdekcsoportok gyakorolják a hatalmat (a demokrácia paradoxon elve); 5. Az uralmi hálózatok új típusú koncentrációja közben a globális, kontinentális, nemzeti működőképesség súlyosan gyengül, és legitimitásuk drasztikusan visszaesik (a demokrácia-hiány cselekvés gyengülést hoz elve), 6. A fejlett demokráciájú világ ezt a felemás, korlátozott demokráciát exportálja a kevésbé fejlett vagy fejletlen országokban (felemás demokrácia export elve); 7. Számos szakértő és tudáscsoport joggal védi a demokrácia mára kialakult elveit és gyakorlatát, miközben nem, vagy nem szívesen veszi tudomásul, hogy az euroatlanti demokrácia modell továbbgondolásra szorul (reflexió nélküli demokrácia védelem elve); 8. A fejlett államok társadalmának önképe, önkritikája felületes, gyenge, ezért nincs rálátása, nincs kontroll-képessége, így a demokrácia-öntudat nincs vagy korlátozott (a demokrácia-öntudat hiányának elve); 9. A fejlett vagy közepesen fejlett országokban nincs demokrácia-jövőkép, holott az új globális-lokális korban minden ország belezuhan a jövőbe, ám a folytatásról nincs elképzelése (a demokrácia-jövőkép hiányának elve). 10. Mindezek ellenére az államok többsége törekszik arra (vagy rákényszerül), hogy minden szinten betartsa a demokrácia minimumot, vagy annak legalább látszatát őrizze (a demokrácia minimum nem veszett el elve); 11. Stb. A hiányzó új elméletek okait még hosszan sorolhatnánk. A problémát arról az oldalról is körbejárhatjuk, hogy mi történik ma a világ demokráciáiban és a demokráciát gyakorló társadalmi valóságokban? • A valóság valóságok hálózata, rendszere, s nyilvánvalóan több valóság van, mint amiben a tényleges politikai demokrácia játszódik; • A demokrácia központi terepe már nem lehet pusztán a (nemzetállami) politikai/állami szint, a követelmény ma a kiterjesztett, sokszintes demokrácia kiépítése; • A demokráciában megjelenő valóságos orientációkban, döntési késztetésekben intenzíven megnőtt a virtuális valóságok szerepe, miközben a virtuális valóságok demokráciájának kérdése nem vetődik fel; • A politikai elitek a rövid vagy hosszabb távú hatalmon maradásuk érdekében hajlandók nagyon sok olyan eszközt és technikát alkalmazni, amely élesen szemben állnak a demokrácia, az igazság vagy a hasznosság elveivel; • A demokrácia ismét nemcsak a hatalmat birtokló erőcsoportok képviselőinek nyilvános és rejtett játszmája, hanem egyre egyértelműbben a hatalmi elitekbe nem befogadott, civil társadalmi csoportok és szervezetek küzdelme is; • A demokrácia elvei-gyakorlatai nem térhetnek ki az integrált hatalommal rendelkezők és az integrált hatalom-nélküliek harcának kezelései elől; • A demokrácia nem csak racionális intézményrendszer és eljárásmód-készlet, hanem átfogó tudás, mentalitás és tudatállapot halmaz és/vagy rendszer, amely egyre inkább ütközik az intézmények és eljárások változatlanságával; • A már megérkező információs kor és a kapuban álló tudáskor és a velük együtt demonstrálódó paradigmaváltások kikezdik, és nem egyszer negligálják az érdekalapú politikát/demokráciát; • Hiába társadalmi követelés a részvételi demokrácia, a közvetlen, személyes részvételre nem, vagy nem eléggé felkészültek a civil társadalmi aktorok sem. Az új jelenségek szintén hosszan sorolhatók és értelmezhetők. Nehezen tagadható, hogy az emberi civilizáció és kultúra a mostani ezredforduló után is a társadalmilag és individuálisan csak korlátozottan befolyásolt, ellenőrzött, s centralizált államok által működtetett katonai, politikai, gazdasági uralmi-féluralmi rendszer maradt. Ez a fő oka van a globális kockázattársadalom létrejöttének. Egyszerre van univerzális-lokális csőd-közeliség és szintén univerzális-lokális új (a régi paradigmákat messze meghaladó) alternatívák-reménye. Kérdés, meddig maradhat ez? 5. Nincs lehetőségünk most arra, hogy az Információs kor új államelméletét és az önkormányzás teóriáját mindjárt akár csak nagyvonalakban is kifejtsük, annyit azonban mindenképpen érdemes előre jelezni, hogy az elmúlt egy-két évtizedben és a következő néhány évtizedben az államfelfogások és az államgyakorlatok alapvetően változtak, és még kardinálisan alakulhatnak is. A kérdés az, hogy mire megyünk az eddigi állam-modellekkel, s alkalmasak-e a gyors változások megragadására? Amikor az emberi civilizáció létrehozta az államot, ez már önmagában is egy virtuális szint megteremtése volt, és ezzel párhuzamosan a társadalmak, közösségek életének vezetését és szervezését végző állam minden funkcióját és szolgáltatását intézményesítette. Az információs kor az állam és önkormányzás második virtualizációját hajtja végre, és napjainkban most gyorsul fel a második és magasabb minőségű virtualizáció intézményesítése, amelyet e-kormányzásnak és e-közigazgatásnak hívnak. Ez az intézményesítés természetesen úgy megy végbe, hogy elsősorban az állam és az önkormányzás meglévő intézményeit modernizálja, és ezzel párhuzamosan új intézményeket hoz létre. Az információs társadalom pozitív alternatívájában hívők azt is feltételezik, hogy a globális világban részben elfáradt, részben kiürült és részben tarthatatlanná vált hagyományos demokrácia modellt néhány évtized alatt felválthatja az új demokrácia modell, amely egyrészt visszatér a klasszikus demokrácia alapvető elveihez, másrészt kísérletet tesz arra, hogy a globális és lokális világ személyes és közvetlen ellenőrzése bevált gyakorlat legyen. Az új jelenségek elméleti értelmezése érdekében alapvetően a következő elveket és kérdésköröket érdemes a vita tárgyává tenni, és a vita alapján megfogalmazni az elméleti konklúziókat: 1. Az elmúlt két-háromszáz, de különösen az elmúlt néhány évtized alapján az állam polgárának milyen a helyzete saját államában, s az állampolgári státusz és kompetencia milyen irányban változzon például az e-közigazgatás és e-demokrácia segítségével? (Az új állampolgár és/vagy közösségpolgár elmélete) 2. A huszonegyedik században miképpen és hogyan teljesítenek az európai államok és az analízis alapján az államok fejlődését milyen irányban érdemes ösztönözni, s ennek keretében miért és hogyan alkalmazza az e-közigazgatást? (Az új típusú állam és e-állam elmélete) 3. Az új globális-lokális világrend keretében a lokális önkormányzás és közigazgatás és ennek modernizált változatai, például a szolgáltató közigazgatás és az e-közigazgatás merre és hogyan viszi és vigye tovább a közigazgatás és demokrácia fejlesztését? (A lokális közigazgatás és e-közigazgatás elmélete) 4. Szintén az új globális-lokális rendben a lokális és ezen belül a települési társadalom állapota milyen, ezért az állapotért mennyiben felelős a közigazgatás és a helyes változásokban mit segíthet az e-közigazgatás? (A nemzeti és helyi, vagy az intelligens lokális társadalom elmélete) 5. Az állam-társadalom-állampolgár viszonyrendszerben hogyan működik, mennyiben felel meg a demokrácia intézményrendszere és a demokratikus eljárásmód, s az e-közigazgatás mennyiben és hogyan feltételezi az e-demokrácia kiépülését? (Az új típusú, digitális, részvételi demokrácia elmélete) 6. Az ezredforduló utáni korszak új technológiája (infokommunikáció, mobil-hálózatok, új média, stb.) mennyiben és hogyan támogatja, feltételezi és követeli az e-közigazgatás globális, nemzeti és lokális kiépülését? (Az új technológia elmélete) 7. Az e-közigazgatás milyen új tudást és új tudatállapotokat, vagy kultúrát követel (és egyben feltételez) államtól, társadalomtól és állampolgártól az e-közigazgatás széleskörű bevezetésekor? (Az új tudások és tudatállapotok elmélete, elsősorban a közigazgatás szempontjából). 8. Történelmi analízis keretében a fontosabb korszakok során (ipari kor, állam/szocializmus, posztipari modell, információs kor) miben, mennyiben, hogyan változott és változik állam, állampolgár, társadalom viszonya, együttműködése? (Ipari kor, szocialista kor, információs kor - vagy/és tudástársadalom - elmélete). A felsorolt kérdéskörök, elméleti problémák jelzik, hogy az e-közigazgatás vagy az e-állam nem tárgyalható csak önmagában, izolált államszervezési, államigazgatási rendszerként, ezért az e-közigazgatás elmélete csak egy szélesebb elméleti közegben és valóságrendszerben értelmezhető. És az elméleti kérdések közé tartozik, hogy szükség lenne az új gazdaságelméletre, új térelméletre (és a virtuális vagy kibertér elméletre), s nem hanyagolható el az ökológia (szűkebben a fenntartható fejlődés) elmélete. Az államot, mint az ember és a világ közötti legfontosabb intézményes közvetítő rendszert fogjuk fel? A demokrácia ennek a kiterjedt közvetítő viszonynak a működési módja? Közép-Európában, különösen Magyarországon az elmúlt százötven-kétszáz évben a nemzeti gondolat államgondolattá vált, avagy az államgondolat célja a nemzetté válás segítése volt. A huszadik század ebben a tekintetben egyetlen új gondolatot hozott: az államgondolat nyersen rendszergondolattá karcsúsodott, avagy az állam célja mindössze az aktuális rendszer radikális átszabása és megtartása lett. A magyar állam története 1849 óta - kisebb megszakításokkal - nem a gazdaság, nem a demokrácia, hanem a hatalomelvű államgyakorlat története volt 1989-ig. Ez nem is történhetett másképpen, mert ez az ország a félglobális középhatalmak és világhatalmak találkozási pontján létezett. Hatalmi erővel, hatalmi eszközökkel kormányoztak a belső vagy a külső hatalmi csoportok érdekében. Az ezredvégen az állami hatalmat megszerző régi és új hatalmi csoportok most egyaránt avval a problémával szembesülnek, hogy milyen nemzetgondolatot és államgondolatot, továbbá a nemzet- és államgondolat közé beékelődött rendszergondolatot képviseljenek. Miközben riadtan konstatálják, hogy az államgondolatok kontinensgondolattá, mi több globálisvilág-gondolattá terebélyesedtek, amelyek között nem lehet huszadik századi módra rendszergondolatot építeni. Semmi sincs úgy, mint húsz vagy ötven, vagy százötven éve. Se az államgondolat, se az államgyakorlat. A 21. században szinte nem sokat mondunk se avval, hogy nemzeti gondolatot, se avval, hogy európai gondolatot, se avval, hogy szociális gondolatot képviselünk. Vagy csak gondolkodásunk gyökereire vonatkozó információt közlünk ezekkel az állításokkal? A nehézség abban van, hogy Közép-Európában egy-két évtizedig esetleg lehet még kísérletezni a hatalomelvű államgyakorlattal, mindaddig, amíg a globalizáció és az európai kontinens integrációja a klasszikus hatalomfunkciót részben vagy egészben nem vonja ki a nemzetállamokból. A hagyományos liberális válasz nyilván az, hogy erősödjön meg a demokráciaelvű államgyakorlat - csakhogy a dilemma ettől még fennmarad: milyen demokráciáról és milyen típusú (semleges vagy mi mellett elkötelezett) államról beszélünk, vagy azt tartjuk, hogy a társadalom, a gazdaság, a tudás (tudásgazdaság) már az állam támogatása nélkül is fejlődőképes. A szociáldemokrata válaszkísérlet a legzavarosabb, mert nem meri nyíltan kimondani álláspontját, ami a társadalomelvű államgyakorlat mellett érvel - csakhogy a probléma megoldatlan: milyen társadalmat és milyen típusú államot pártolnak, ráadásul a hatalom megszerzése miatt szívesen kacsintana a demokráciaelvű és a nemzetelvű állam gyakorlatára is. A konzervatív válasz sem átgondoltabb, hiszen a problémára úgy felel, hogy nemzetelvű államgyakorlat legyen - csakhogy a kérdés változatlan: milyen nemzetről és milyen típusú államról beszélünk, vagy azt tartjuk, hogy belenyugszunk a nemzet és az állam elválasztottságába, ám állami eszközökkel segítjük az egész nemzet (tudás- vagy kultúraközpontú nemzet) életképésségének fejlesztését. Az új demokráciaelmélet, az új államelmélet körvonala is alig látszik. Ha most azt a kérdést érthetően zárójelbe tesszük, hogy a felsorolt ideológiák minden esetben a hatalomhoz jutást és a hatalom tartós átölelését szolgálják, az információs társadalom és a tudástársadalom elmélete is (egyébként egymástól eltérő) válaszalternatívával szolgál. Az információs társadalom küszöbére lépő korszak a posztszocialista országokban egyelőre két válaszutat kínál: a változatlanul hatalomelvet erősítő információs, információt uraló állam, vagy a hatalomelvet felváltó kvázi-semleges, szolgáltatóelvű, tehát a gazdaságot-társadalmat segítő állam programját - és természetesen a kettő kombinációja is elképzelhető. Mi több ez nyíltan vagy rejtetten nemzeti, vagy még nemzetállami rekonstrukciót is szolgálhat. (A felkínált utak már nehezen köthetők csak a klasszikus politikai ideológiákhoz.) Ez a többszörösen vegyes állam-modell feltehetően nem marad meg hosszú távon és előbb-útóbb dominánsan (de nem hatalomelvű) információs állammá válik, ha egyáltalán marad rá történelmi ideje. Ha a mai Magyarország (és általában Kelet-Európa) még kis részben utófeudalimus, még jócskán posztszocializmus, még és már zömében különböző típusú piacgazdaság, avagy kapitalizmus (a korai posztkapitalizmustól a globális pénzgazdaságig, sőt már az információs-kommunikációs gazdaságig), akkor nincs igazán okunk meglepődni azon, hogy többszörösen vegyes demokrácia- és állammodell jött létre. Ha nem a napi politikai-hatalmi érdekek mentén gondolkodunk, mi sem természetesebb azt mondani, hogy a káosztípusú gazdaságban-társadalomban az államnak még inkább, mint eddig stabilitásra, kiegyensúlyozottságra ügyelő állammá kell válnia. Ám a titok ott és abban van, hogy ezt nem a hatalomelvűséggel, nem egyszerűen a fogyatékosan hatalomkorlátozó jelenlegi demokráciaelvűséggel, hanem a (nemzetállami szerepektől jórészt felmentett) digitális demokráciával, avagy a fejlesztő, digitális állammal, amely az információs kor eszközrendszerét arra használja egyrészt, hogy e-államot működtessen, másrészt arra, hogy a fejlesztés mellett elkötelezett állam legyen. Ha ez részben vagy háromnegyed részben sikerül, akkor jutunk el a civilállamig (civilelvű államig) és az e-demokráciáig; mindkettő a demokráciát és államot mindenkinek program megvalósíthatója lesz. Igen, államot is mindenkinek, de nem hatalmi kontrollként, hanem államszolgáltatásokat az állampolgár védelmében. Ezt az államot nevezhetjük személyes-személytelen államnak is, aki minden polgárt személyesen megszólít, és akivel a polgár személyesen-személytelenül együttműködik. A társadalomtól elszakadt állam találjon vissza a társadalomhoz, de a társadalom minden tagjához már csak az információs-kommunikációs eszközökkel juthat el. Az e-demokrácia csak nevében hasonlít a képviseleti demokráciára, mert részben vagy jórészt közvetlen demokrácia lehet. Ez nem a premodern faluközösségek, hanem a digitális települések és térségek, valamint az európai kontinensen létrejött unió tagállamainak digitális demokráciája. Ez a digitális állam új technológiai eszközrendszerként más politikai viszonyt teremt ember és világ között. Valóságos jövője csak a tudástársadalom korszakában lehet, mert az e-demokrácia nemcsak új államtípust, hanem tömegesen új, az e-demokráciára felkészített személyes-személytelen állampolgárt is feltételez. A politikai valóság reformján belül a digitális állam, az e-közigazgatás belátható időn belül meglesz. A további folytatás jócskán kiszámíthatatlan. 6. Az alapkérdés megfogalmazása és az alapkérdés rendszerének kialakítása jórészt eldönti, hogy az alapelmélet hogyan néz ki, hány szintet tartalmaz, milyen komponensekből áll. Az alapkérdést úgy definiáljuk, hogy létrehozunk egy alapmezőt, elsődleges mezőt, a valóságnak azt a dimenzióját, amelyet egyéni és kollektív tudás és tudatmezőnek (tudás- és tudat-kultúrának) nevezünk el, majd ezt követően ebben a mezőben, mint másodlagos mezőben értelmezhetjük a kollektív tudás- és tudatmezőnek legfontosabb politikai-társadalmi intézményeit, szereplőit: az államot, a társadalmat, a demokráciát és a főszereplőt: az egyént. Ez a kétszintű mező tekinthető logikai térnek, vagy tudástérnek és tudatmezőnek. (Ennek a kifejtésnek most nem tárgya, hogy az elsődleges mező mögött milyen általánosabb-univerzálisabb mező van, ugyanakkor az majd a későbbiekben a tárgyhoz tartozik, hogy a másodlagos mezőkben milyen harmadlagos-negyedleges mezők, vektorok, mozgásformák vannak.) Az elsődleges mezőt hívhatjuk korszellemnek, megnevezhetjük - politikai szempontból - a politikai filozófia rendszerének, vagy a demokrácia szemszögéből a demokrácia kardinális elveinek. Ez a megközelítés egyben két filozófiai kérdésben való határozott álláspontot is képvisel: 1. Álláspontunk szerint nem az objektiválódott intézményeknek és működési módoknak van filozófiája, szellemisége, hanem ellenkezőleg, egy korszak szelleme, gondolkodásmódja termeli, hozza létre a legfontosabb intézményeket; 2. Nem abból indulunk, hogy a részben (vagy többségében) önállósult (vagy elidegenedett) intézmények uralják az egyént és világát, hanem az elméleti modellben egyenrangúságot és részben vagy teljesen létrehozható egyensúlyt feltételezünk a négy térszereplő: az állam, a társadalom, a demokrácia és az individualizálódott egyén között. Önmagában izgalmas kérdés az, hogy ezt az összetett politikai-társadalmi-közigazgatási mezőt hogyan definiáljuk technológiai mezőként. A kérdés ma azért is napirenden van, mert hipotézisünk szerint ezt az összetett mezőt a korábbinál jobban és mélyebben befolyásolja a technológiai mező önmozgása és hatása. A technológia innovatív tudásként és szellemként természetesen egyik eleme az elsődleges tudás/tudatmezőnek, miközben a technológiai gondolkodás és fejlődés nemcsak izolált technológiai termékekben, hanem a termékek és az ezeket működtető szolgáltatások segítségével a másodlagos mezőt - szintén egyik elemként - jelentős arányban átalakítja, befolyásolja. Most nem lehet feladat, hogy széleskörű körképet adjunk az állam- vagy társadalomelmélet eddigi történetéről, ráadásul, az állam- és társadalomelméletek differenciálódtak, s nagyon különböző elméleti irányzatok alakultak ki, miközben azonban az új integrált elméletek még nem nagyon születtek meg. 6. ábra. Az integrált értelmezési modell (Varga Csaba) Mindenesetre ebben a rövid elméleti bevezetőben annyit jelezhetünk, hogy az e-közigazgatás szempontjából az összetett elmélet négy tartalmi pólusából (egyén, állam, társadalom, demokrácia) egyetlen egy sem mellőzhető. A négy egymást kiegészítő, sőt egymást kontrolláló pólus, avagy az egységes és összetett mező teszi lehetővé mindennemű változtatás, fejlesztés programjának kidolgozását is. A négypólusú elemzés tehát azért is fontos elméleti alapvetés, mert ez a feltétele és garanciája a jövő államának és közigazgatásának. Ezeket a felismeréseket egyetlen elméletalkotás sem teheti zárójelbe. 7. A huszadik század Európájában a domináns korszellem - az ipar korának, vagy a modernizáció korának megfelelően - tudomásul vette és támogatta az egyén individualizációját. Elismerte az egyén jogát a személyes szabadságoz és olyan jogállamot igyekezett létrehozni, amely nem nyomta el az ember szabadságtörekvéseit. Minden állam közigazgatása szükségképpen viszonyt hoz létre állam és polgára között. Függően az adott ország berendezkedésétől, avagy az állam típusától, a közigazgatás és az egyén viszonya nagyon különböző lehet. Egy szabályos polgári demokráciában, és egy kevésbé szabályos polgári demokráciában is már nagyon eltérő lehet az állam és az állampolgár kapcsolata. Ezt az egyirányú vagy kétirányú kapcsolatot alapvetően befolyásolja, hogy az adott államban mennyire fejlett és milyen mértékben intézményesedett a civil társadalom. Egy-egy hagyományokkal rendelkező, a közösségi fellépésben begyakorolt, öntudatos civil társadalom polgárának egyénenként és csoportos fellépés keretében is sokkal több esélye van az állami-önkormányzati döntések befolyásolására. Ahhoz, hogy elméletileg végiggondolhassuk az állam és az állampolgár kapcsolatát, fogalmilag is meg kell különböztetnünk az eltérő állam, civil társadalom, demokrácia, állampolgári státusokat. Miután ennek a kérdéskörnek itthon még nincs kiérlelt elméleti irodalma, ezért a majd vázolt kategóriák még csak az első megközelítést jelentik. A röviden jelzett európai helyzetkép alapján így az állampolgár és az állam viszonyának a következő modelljeit fogalmazhatjuk meg: 1. Állami túlsúly, állampolgári alávetettség (kvázi demokrácia): Ebben a viszonyrendszerben az állam polgára nem autonóm, az állam uralkodik rajta, bár ez az uralkodás még nem jelent totális kiszolgáltatottságot, az egyén így nem lehet közpolgár vagy közösségi polgár, ezért kapcsolatának és helyzetének leírására megfelelő kifejezésként mondható: alávetett állampolgár. 2. Diktatórikus állam, kiszolgáltatott állampolgár (demokrácia hiány, szocialista „demokrácia”): Ebben a viszonyrendszerben, amikor az adott államban kimondva vagy részben rejtve kialakul a diktatúra, akkor az egyes egyénnek sem beleszólási, sem döntési kompetenciája nincs, sőt egyénileg (politikailag, gazdaságilag, társadalmilag, lelkileg) kiszolgáltatott, ezért alapvető feladata nem más, mint az, hogy önmagát megmentse. 3. Demokratikus állam, közvetett állampolgári részvétel (klasszikus demokrácia): A klasszikus demokráciában a polgári állam és állampolgára között félig-meddig egyensúly van, az állampolgár a képviseleti demokrácia keretei között közvetett módon részt vehet a döntések előkészítésében és akár a döntések végrehajtásának ellenőrzésében is. (Az új globális-lokális alapvetően mediatizált világkorszakban a klasszikus demokrácia jogi és társadalmi környezetében is kialakulhat egyensúlytalan helyzet, amelyben az állampolgár ismételten, de más módon megint csak alávetettségbe kerül.) 4. Közösségi állam, közösségpolgár (közösségi demokrácia): A közösségi demokrácia modellje a történelemben korábban csak rövidebb és átmeneti ideig jött létre, ezért ma alapvetően inkább ideának tekinthető. Ebben a viszonyrendszerben az állam és az egyén egyaránt alá van rendelve a közösség vagy tágabban a társadalom érdekeinek és értékeinek, elvileg anélkül, hogy lényegesen csorbítaná az állam és az egyén normális autonómiáját. Nem véletlen, hogy egy ilyen állam keretei között az egyes embert nem állampolgárnak, hanem közösségpolgárnak nevezzük. 5. Részvételi állam, közvetlen közösségpolgári részvétel (közvetlen demokrácia, részvételi demokrácia, elektronikus demokrácia): A mai Európában a jövőfejlesztők többsége a részvételi államot, a közvetlen demokráciát és az új lehetőségekkel öntudatosan élni akaró közpolgárságot tekinti mintának. Ez az interaktív viszony természetesen egy nem elidegenedett államot és nem elidegenedett polgárt feltételez. Ebben a kapcsolatrendszerben valódi egyensúly és kölcsönös felelősség jön létre a két fél között. A felsorolt öt különböző állam-polgár viszonynak több alváltozata van, és mindegyiket aktuálisan is befolyásolja - többek között - a globális politikai klíma (ennek részeként a terrorizmus) és a globális gazdaság (például a világ pénzügyi helyzete). Mindettől függetlenül tehát azt mondhatjuk, hogy a közigazgatás és az állam típusától függően különböző állampolgári státuszok és magatartásminták alakulnak ki. Az öt modell tértől és időtől független konstrukció volt, így a következő lépcső az elemzésben az, hogy az öt elméleti modellt kicsit részletesebben és térhez-időhöz kötve elemezzük. Az elmúlt százötven év története szintén modellezhető és többféle fogalomrendszerrel írható le. Az egyik lehetőség, hogy modernizáció, posztmodernizáció és a poszt-posztmodernizáció fogalmait használjuk föl, a másik lehetőség pedig az, hogy a korszakok alapvető jellege (ezen belül a gazdaság és társadalom típusa) szerint korszakolunk. Az utóbbi megoldást választottuk: ezért az ipari kort, a szocialista kort és az információs kort tekintjük a legfontosabb európai korszaktípusoknak. Ipari Kor modellje Nem szükséges elemeznünk az európai iparosodás és kapitalizálódás hosszú történetét, amely kifejlett formában a huszadik század első felét és közepét jellemezte. Az ipari kor lényege az, hogy alapvetően gazdaságközpontú, sőt ez a gazdaságtípus az ipari gazdaság. Nem felejtkezhetünk el arról sem, hogy az ipari gazdaság eredményeként jött létre az ipari társadalom és mindkettőt döntően előkészítette és irányította az iparközpontú gondolkodás. Ez az ipari kor és ipari gondolkodás érlelte ki és fejlesztette magas színvonalra a polgári demokráciát, a többpárti parlamenti váltógazdaságot vagy egyáltalán a parlametáris államrendszert. Az ipari kor - noha az egyént sokáig bérmunkásnak tekintette - eljutott odáig, hogy a liberális eszmék hatására egyaránt pártolta az egyéni szabadságjogok fokozatos kierjesztését és a lokális civil társadalmak lehetőségének megszületését. A civil társadalommal foglalkozó szakirodalomból számos megközelítést emelhetünk ki. Ralf Dahrendorf véleménye szerint civil társadalomról akkor beszélhetünk, ha az állampolgárok aktívan részt vesznek a társadalom életében, és felelősséget éreznek azokért a dolgokért is, amelyek magánéletükön kívül történik. Jürgen Habermas A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása c. művében írja, hogy a civil társadalom intézményes magvát az önkéntes alapon történő, nem állami és nem gazdasági összefogások képezik . Számára a civil szféra az "uralommentes kommunikáció tere", mely szemben áll az állammal, ahol az állam legfőbb törekvése az, hogy bekebelezze az "életvilágokat". A civil társadalom az állami, a hatalmi kommunikációs rendszerrel szembeni ellenállást jelenti. Michael Walzer szerint a civil társadalom aktív, elkötelezett állampolgárokra épül, akik részt vesznek az állam, a gazdaság, a nemzet vagy a vallás ügyeinek intézésében. Kende Péter a civil társadalmat úgy határozza meg, mint a társadalomnak azt a kapcsolathálózatát, amely az államtól függetlenül alakul ki, és működését se befolyásolja az államhatalom. Szelényi Iván a 1990-es évek elején megállapította, hogy eszmetörténetileg a civil társadalom fogalma a rendies hatalmi szerkezet kritikájaként jelenik meg. A civil társadalom a népszuverenitás elvére épül, ahol azok a szervezetekbe tömörült állampolgárok szabályozhatják a társadalmi rend feltételeit, akik jogi szempontból egymással szimmetrikus viszonyban állnak. A rendies társadalmakban a jog forrása a társadalom felett álló uralkodó. Ipari Korban Egyén - állam - társadalom - demokrácia helyett Állampolgár - (ipari) állam - polgári társadalom - képviseleti demokrácia Szalai Erzsébet véleménye szerint az uralommentes kommunikáció csak illúzió. A civil társadalom fogalmának megjelenése azt fejezi ki, hogy sem a "szabad piac", sem a politikai nyilvánosság nem tölti be klasszikus demokratikus funkcióit ezért az egyének új, ezen szféráktól független tereket, nyomásgyakorlási formákat, fórumokat keresnek. Az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv értelmezése alapján a civil társadalom nem más mint a szakszervezetek és a munkaadók szervezetei, a nem kormányzati szervezetek, a szakmai, a karitatív és a bázisszervezetek, az állampolgárokat a helyi életbe bekapcsoló szervezetek, illetve, specifikus hozzájárulással, az egyházak és a vallási közösségek. A civil társadalom fogalmi jellemzőit a szakirodalom általában négy pontban foglalja össze: A civil társadalom személy- és szervezetegyesülések, valamint önálló szervezetek hálózata, amelyek működésük szabályai szerint különböznek a társadalom többi intézményrendszerétől. Nem egyenlő sem az állammal, sem a magánszférával, de a kettő közötti kapcsolat közvetlen. Létezésének elvi alapjait az emberi-állampolgári jogok érvényesülése, a jogállamiság jelenti. A civil társadalom rendeltetése, hogy az általa biztosított nyilvánosság és érdekartikuláció útján szembesítse az állami akaratot az általa képviselt értékekkel, törekvésekkel és gyakorlattal. Gordon White, angol politológus szintén négy pontban foglalta össze a civil társadalomnak a demokratizálás folyamatában betöltött szerepét. “1. A civil társadalom megváltoztathatja a hatalom egyensúlyát az állam és a társadalom között az utóbbi javára. 2. A civil társadalom ellenőrzi és felügyeli az államot a közélet erkölcsének, a politikai döntéseik indokoltságának nyilvános megítélése révén. 3. A civil társadalom fontos közvetítő szerepet játszhat az állam és a társadalom között. 4. A civil társadalom önmagában gyarapíthatja azon folyamatok, illetve intézmények számát, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a demokratikus intézmények és folyamatok legitim módon és kiszámíthatóan válaszoljanak az új kihívásokra.” Mindezek után nem szeretnénk visszamenni az ókor vagy a középkor helyi közösségeinek definícióihoz, viszont az Ipari Kor gazdasága, társadalma, s köztudata alapján létrejött civil társadalom típusokat és felfogásokat érdemes rendszerszerűen értelmezni. Ezért a Stratégiakutató Intézet - a hazai civil társadalom általa végzett kutatása előtt és az eddigi felfogások értelmezése alapján - a következő elméleti összesítést végezte el és ezzel hét típusba sorolta az eddigi felfogásokat: Az Ipari Kor civil társadalom fogalmának értelmezési típusai első Aktív, elkötelezett állampolgárok kapcsolathálózata: közösségi feladatot vállaló helyi polgárok, de a nem aktív, nem kötelezett állampolgárok nem tartoznak bele; második Politikai társadalom: liberális demokrácia intézménye, nyitott társadalom, politikai-hatalmi ellensúly, stb. harmadik Személy- és szervezet-egyesülések, önálló társadalmi szervezetek: polgári intézményesített kezdeményezések, szervezetbe tömörült állampolgárok, független szervezetek és mozgalmak, munkaadók és munkavállalók szervezetei, államot ellenőrző intézmények, non-profit szektor, stb. negyedik Gazdasági társadalom: a piac intézménye, spontán helyi piac és vállalkozásai, gazdasági kapcsolatok kerete, stb. ötödik Állam és társadalom közötti közvetítő tér: társadalmi érintkezések közege, privát cselekvések tere, aktív önkéntes közvetítő szektor, stb. hatodik Uralommentes kommunikációs tér: állam, gazdaság által nem befolyásolt közösségi kommunikációk rendszere, stb. hetedik Normakép, jövőkép: civil társadalom normatív jövőképe, liberális társadalomkép, közösségi normák képviselője, stb. 7. sz. ábra: Ipari Kor civil társadalma (Varga Csaba, 2005) Konklúzióként annyi emelhető ki, hogy az Ipari Korban a civil társadalom tehát lényegében a bürokrácia és a hatalmi berendezkedés ellentéteként jött létre, mindenekelőtt az egyének érdekeinek érvényesítése és védelme érdekében és csak akkor működik megfelelően, ha az állampolgárok a köz érdekében is áldozatot hoznak. Ma természetesen az a kérdés, hogy az új típusú globalizáció és lokalizáció világában ezek a korábbi és tegnapi értelmezések helytállóak-e? Az elmúlt egy-két évtized európai és magyar társadalomfejlődése mennyire alakította át a lokális civil társadalmakat és ezek alapján milyen mértékben szükséges új definíció? Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az ipari gondolkodás, a liberális eszmerendszer kikristályosította és univerzális modellé emelte az ipari kort. Ezt tehát az ipari gazdaság, az ipari társadalom, a polgári demokrácia és az ennek megfelelő polgári-liberális állam kialakulása jellemezte. Szocialista Kor modellje A második világháború után - éppen az ipari-kapitalista kor tarthatatlansága miatt - került napirendre a kommunista-szocialista alternatíva. Mindenki számára közismert, hogy ez a modell Kelet-Európában és Közép-Európában jött létre, amely akkor is Európa fejletlenebb fele volt. Hosszú évtizedek kellenek még ahhoz, hogy legalább az utókor megértse: szellemtörténetileg az új modell drasztikusan hogyan tagadta meg saját eszméit és eközben miért és hogyan nyúlt történelmileg lejárt és elavult eszmékhez, továbbá diktatórikus eszközökhöz. Ma már lehetetlen eldönteni, hogy a szocializmus létrejöttéhez és történelmi bevezetéséhez szükségképpen kellett-e a diktatúra és annak teljes eszközrendszere, avagy már a genezisnél is elképzelhető lehetett volna, hogy a szocialista modell nem széttiporja, hanem magasabb szintre emelve folytatja a civilizáció demokrácia-törekvését. A szocialista kort sokan szívesen nevezik államszocialista modellnek, holott ez az összetett kategória nem teljesen pontos, mert ebben az időszakban nem az állam volt a diktatórikus főhatalom, hanem az uralmat gyakorló politikai párt, amely csak felhasználta az államot szándékainak drasztikus érvényesítésére. Ezért ezt a korszakot inkább nevezhetnénk szocialista pártállam-típusnak avagy - amit megint csak sokan használnak - államkapitalista modellnek, hiszen ebben a történelmi formációban a tulajdon minden típusát a központi pártállam birtokolta és gyakorolta. Érdemes idézni egy pártállam szócikket: „Az 1960-as, - 70-es években a kelet-közép európai szocialista országok egy részében - a korlátozott gazdasági reformok következményeképp - a sztálini diktatúra enyhébb változata alakult ki, a tekintélyuralmi vezetésre épülő posztsztálinista modell. Ez a rendszer alapjaiban nem különbözött az előzőtől, ugyanúgy fennmaradt a pártállam, élén az "állampárttal", amely egybeolvasztotta a párt -, az állami-, a társadalmi-, a katonai- és a kulturális feladatokat. Az állami intézményrendszer továbbra is formális, a választások népfrontlistára történnek, a parlamentnek összetételét a kommunista párt határozza meg. Az országgyűlés, a végrehajtás, az érdekképviseleti rendszer tevékenységét a párt felügyelte. A vezetés már nem a személyi diktatúrára alapozódott (de a személyi "tekintélynek" megmarad a szerepe), hanem kibővült a párt legfelsőbb szervével, a Politikai Bizottsággal (tagjai leképezték a pártállamot: a párt-, az állam-, és a társadalmi intézmények vezetői foglaltak benne helyet). Szalai Erzsébet így összegzett: Az állampárt-pártállam „integrálta” gazdasági-társadalmi rendszer - és vele a szovjet birodalom - tehát szükségképpen szétesik. Tömören megfogalmazva egyfelől azért, mert a hatalmi szerkezet politikailag nem legitim, ezért szociológiai értelemben vett legitimitását csak a „lakosság” fogyasztásának folyamatos, állandó emelésével képes - amíg képes - biztosítani, az így „felbátorított” fogyasztói igények azonban - különös tekintettel a rendszer adott teljesítőképességére - egy idő után szétfeszítik az integrációs mechanizmus kereteit. Ez a hatalom stabilabb az előző modell rendszerénél, mert a korlátozott reformokkal, a külföldi kölcsönök felvételével egy ideig növelni, illetve fenntartani tudták az életszínvonaltat. A hatalom az állampolgártól már nem kért azonosulást, csupán politikai passzivitást. A vezetés támasza a hatalmas bürokrácia, illetve a párt-, az állami-, a társadalmi és gazdasági vezető apparátus. A pozíciók betöltésének elsődleges feltétele a politikai megbízhatóság (ha valaki ennek megfelelt, biztos lehetett helyében). Ebben a rendszerben nincs pozícionális mobilitás, kialakult a teljes merevség, és a megújulásra való képtelenség. A rendszer nem teszi lehetővé a legcsekélyebb változást sem.” Szocialista (államszocialista) Korban Egyén - állam - társadalom - demokrácia helyett Állampolgár/államosított polgár - pártállam - államosított társadalom - szocialista „demokrácia” Az államkapitalista modellben tehát egy olyan európai állam és társadalommodell alakult ki, amely még a puha diktatúrák korában is mindenekelőtt a központosított pártállam napi érdekeit tekintette elsődlegesnek. Ezért joggal mondhatjuk erre a korszakra azt, hogy ezekben az évtizedekben az uralkodó párt elit rendelkezésére álló intézményrendszerrel nem csak az államot gyűrte maga alá, hanem államosította az egyént és a társadalmat is. A szocialista pártállam utolsó évtizedeiben sem engedélyezték a civil társadalom önállósulását, mert még akkor is féltek az úgynevezett második gazdaságtól és második társadalomtól. Egyáltalán nem meglepő, hogy ezekben az évtizedekben - bár folyamatosan csökkenő mértékben - az önkormányzatokat (pontosabban a községi és városi tanácsokat, továbbá járási és a megyei tanácsokat) teljes mértékben a központi hatalom végrehajtó szervezeteinek tekintették. Ennek ellenére a nyolcvanas években elindult a lokális közigazgatás fejlesztése és a hatalomtól való lassú függetlenítése. A szocialista kor utólag is meghökkentő szópárosa a „szocialista demokrácia” fogalma. Ez a fogalom egy állami és társadalmi tudathasadás terméke. Ezzel a kategóriával ugyanis azt hirdették meg, hogy a szocialista demokrácia több és magasabb rangú, mint a polgári demokrácia, miközben a szocialista demokrácia gyakorlata mélyen alatta maradt a polgári demokrácia kialakult és stabilizálódott szisztémájának. A szocialista kort tehát jól jellemzi, hogy a demokrácia modellje sem hozott átütő vagy akár csak kismértékű modellváltást. Információs Kor modellje Az információs kor egyesek szerint az ötvenes, mások szerint csak a hetvenes években kezdődött. Egyes információs társadalom ideológusok vagy teoretikusok viszont most az információs társadalom meghaladását tudatosítják. Ezért beszélnek például poszt-információs korról, mint Nicholas Negroponte, vagy mások tágabb összefüggésben poszt-posztmodernizációról. Az információs kor társadalma fokozatosan hálózati társadalom lesz. Ezért mondja Francis Fukuyama: „A hálózat olyan egyénként fellép emberek csoportja, akik osztoznak bizonyos informális normákban vagy értékekben, túl azokon, amelyek a szokásos piaci tranzakciókhoz szükségesek.” Az információs társadalom alapfogalma azonban ennél tágabb: ember alkotta eszközökkel továbbított jelek társadalma és potenciálisan még vagy már ismeret-társadalom. A jövőkép viszont a tudástársadalom vízió. A tudástársadalom modell Európa szinte egyetlen lehetséges pozitív jövőképe a következő húsz évre. Mit jelent ebben az összefüggésben a tudás, s milyen formában létezik és hat? Beszélhetünk persze személyes tudásról, családi tudásról, társadalmi tudásról, vagy más megközelítésből tudományos tudásról, vagy éppen vallási tudásról. Akár ilyen, akár hasonló kategóriát használunk, de az bizonyára nyilvánvaló, hogy ezekkel a meghatározásokkal önmagunkban nem lehet meghatározni a tudás fogalmát. A korábbi századok alapelméleteit is integrálva, de tudásfelfogásaikat túlhaladva kellene eljutnunk az összetett tudáselméletig. Megint csak konstatáljuk a hiányt: átfogó, komplex metaelmélet alkalmazása nélkül nem születnek meg az egymással is versengő új tudáselméletek. Az ezredforduló előtt és után az Ipari Kor egyre nagyobb mértékben és mélységben alakul át Információs Korrá. A helyi társadalmak belső szerkezete és működése gyökeres változás közben van. Az elmúlt két évtized új felismeréseiből kiindulva a következő új meghatározás-együttes mellett voksolunk. 1. Az új globlokál világban a civil társadalom kiterjedt és strukturálódott, egyrészt beszélhetünk globális és európai, másrészt nemzeti és országos, harmadrészt térségi (regionális és kistérségi), negyedrészt pedig települési civil társadalomról, sőt nagyobb településeken rész civil társadalmakról. 2. A civil társadalom most már végre mindenekelőtt társadalom, méghozzá sok tekintetben, de korántsem korlátozatlanul önálló (az államtól, gazdaságtól, vagy a nemzeti szinttől elvált) helyi társadalom. Mindenki beletartozik, az aktív és nem aktív polgárok is. Új jelenség az, hogy akkor is komoly fejlődés tapasztalható, ha egy-egy településen esetleg kevés számúak és gyengék a civil szervezetek, hiszen ezektől függetlenül is a hazai civil társadalmak belső állapota, cselekvése, tudata folyamatosan erősödik. Ebből is következik, hogy a civil társadalom nem csak közvetítő elem, hanem önálló, sajátos életvilág. 3. Miután Magyarországon ma egy térségi vagy települési civil társadalom szükségképpen összetett szerkezetű (avagy egyaránt vannak benne posztfeudális, kora kapitalista, kapitalista, posztszocialista, újkapitalista és információs társadalom-elemek és társadalmi csoportok), a legfontosabb felismerés az, hogy az összetettség ellenére a domináló elemek már az új társadalmi érdeket és értékeket érvényesítő társadalmi csoportok, intézmények. 4. Az információs kor új technológiái, szolgáltatásai és intézményei hatására a civil társadalom már nem egyszerűen kommunikációs közösség, hanem intelligens civil társadalom, új információs, kommunikációs és közösségi tér. Ebből még az is következik új jelenségként, hogy a valóságos, megfogható települési társadalom megduplázódik és létrejön a virtuális civil társadalom is, amely nem azonos sem a régi, sem az új lokális vagy közösségi tudattal. 5. Az új civil társadalomban újra meghatározó szerepű a közösségi tudat, de ez semmiképpen sem azonos a korábbi tudatszereppel, amely teljes mértékben kitöltötte vagy később csak uralta a helyi polgárok tudatát, gondolkodását, mentalitását. Ma a civil társadalom tudatszerkezete összetett, egyszerre teljes és töredezett, alapját az egyének személyes tudata és hangsúlyos tudatállapot-minőségei határozzák meg, miközben a civil köztudat intenzíven visszahat a helyi polgárok tudattartalmaira és tudatformáira is. 6. Az intelligens civil társadalom jellemzője, hogy kimondva kimondatlanul nem teljesen az Ipari Kor politikai demokrácia modelljének érvényesítését kísérli meg. A hagyományos, központi/állami politikai keretek közül kivált, önálló mozgástér. Új demokrácia filozófiát és módszertant keres, s mert ilyet egyelőre egyáltalán nem talál, s mert a hagyományos képviseleti demokrácia formáit nem ítéli kielégítőnek, a változás legnagyobb akadálya a tanácstalanság, bizonytalanság. Az egyetlen kapaszkodó, hogy Magyarországon elindul az e-közigazgatás, s ennek folytatásaként létrejön az e-demokrácia, ami már a részvételi demokrácia irányába mutat. Információs (és innováció-központú) Korban Egyén - állam - társadalom - demokrácia helyett Hálózati polgár - digitális állam - intelligens társadalom - e-demokrácia Felfogásunkat igazolja számos olyan értelmezés, amely már az Ipari Kor utáni civil társadalmakat elemzi. Ilyen például az a kategória, amely szerint a globális civil társadalom „a család, az állam és a piac közötti elképzelések, értékek, intézmények, szervezetek, hálózatok és egyének színtere, amely a nemzeti társadalmak, politikai rendszerek és gazdaságok határain túl működik” . Ez így definiálható: a helyi civil társadalom nagyobb részt valóságosan, kisebb részt potenciálisan intelligens civil társadalom, amely létében, cselekvésében önálló, sajátos, részben már autonóm társadalom, amely a család, az állam és a gazdaság között egyrészt közvetít, másrészt integrál, harmadrészt pedig önálló életvilágot teremt, s végül a civil társadalom nem pusztán társadalmi-gazdasági, vagy intézményi rendszer, hanem sajátos tudati/köztudati hálózat. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az információs kor modellje még szorosan hozzátapad a modern-posztmodern korhoz, avagy az ipari kor befejező szakasza részleges posztindusztriális modellként. Ez tehát megint egy ugyanolyan átmeneti modell, mint amilyen a szocialista modell volt, ám remélhetőleg sokkal jobb kimenettel. Az információs kor egy radikális paradigmaváltás szellemileg és gyakorlatilag is: potenciálisan messze túllépi az ipari és szocialista kor szisztémáit és szándékaiban előkészíti az úgynevezett Tudáskort, amely talán már valóban teljesít valamit az emberiség álmaiból. Európa Észak-Amerikához és Délkelet-Ázsiához képest azért is van lemaradásban az információs kor megteremtésében, mert az nem pusztán az új technológiák és új információs szolgáltatások korszaka, hanem egy minőségileg új világmodell. Ez szellemileg és társadalmilag is csak félig van előkészítve. IV. Szakmai terv Bevezetés és előzetes összefoglalás Az ezredforduló utáni Európában és Magyarországon vitathatatlanul az élet minősége a kulcskérdés. A gazdasági-társadalmi világválság csak felerősítette az életminőség problémáit. Ezért a társadalmi innováció központi kérdése az lett, hogy lokális szinten, településről településre haladva, hogyan lehet az életminőséget emelni, ami már nem csak anyagi-jóléti, vagy szociális fejlődés. Ezért mintegy öt-hat éve dolgozunk azon, hogy egy-egy településen milyen elvek, milyen módszerek, milyen gyakorlatok révén javítható a helyi társadalom és az új paradigmák szerint miképpen fejleszthető a helyi demokrácia. Az első közösség- és demokrácia fejlesztési program Abán indult el, ami ma már országos minta, adaptálható modell, miközben számtalan további fejlesztési lépés várast magára. Ezért dolgoztuk ki ezt a projektet, amely az abai minta újabb fejlesztési fejezetét tervezi és egyben az abai modell adaptálását újabb településeken Fejér megyében. A projekt megvalósítására a Közép-dunántúli Régióban, a területi kohézió erősítése érdekében Fejér megye öt településén kerül majd sor: Aba Nagyközség, Sárosd Nagyközség, Sárkeresztúr Község, Nagylók Község, valamint Csókakő Község. A települések kiválasztását hosszas igényfelmérések és egyeztetések előzték meg, amelyek figyelembe vételével kerültek meghatározásra a végleges együttműködő partnerek. Világszerte a részvételi demokrácia, a helyi demokrácia vagy a közösségi demokrácia kiszélesítésének programja már minimum több mint tizenöt éves múltra tekint vissza. Összességében mégis megállapíthatjuk, hogy megvalósításának egységes rendszere még nem alakult ki, annak ellenére, hogy szinte nincs egyetlen ország, kontinens vagy nemzetközi szervezet sem, amelynek politikai célkitűzései között ne szerepelne a „demokrácia demokratizálásának” programja. A projekt keretén belül az abai demokráciakísérlet és közösségfejlesztés - hálózati jellegű - modelljét kívánjuk első lépésben adaptálni, majd megvalósítani és továbbfejleszteni azt négy Fejér megyei településen. A projekt főtevékenységei - menedzsment és adminisztrációs tevékenységek (a projekt végrehajtása során folyamatosan) - települési helyzetkép és közösségfejlesztési cselekvési terv készítése; célcsoport igényeinek felmérése, szakmai terv kidolgozása - A részvételi demokrácia hazai gyakorlatának összegyűjtése és megismerése - A jó gyakorlatok adaptálása, továbbfejlesztése, horizontális fejlesztés - Helyi közösségfejlesztés és a részvételi demokrácia kialakítása. A társadalmi szerződés minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek - a közösségfejlesztés első lépcsőjeként - intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai falvak, nagyközségek és kisvárosok polgárai részt vehessenek a jelen és a jövő formálásában. Ténylegesen megnő a helyi társadalmak kohéziója és a részvételi demokrácia kiépülése révén a helyi polgárság aktív alakítója lesz jelenének és holnapjának. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze. A létrejövő társadalmi szerződés és részvételi demokrácia segítségével a településeken mindenkinek javulhat az életminősége. A lokális társadalomfejlesztési és részvételi demokrácia kezdeményezésünk a résztvevők erős elszántságával párosulva segíteni fogja a helyi közösségek útkeresését, megújulását és megerősödését. A cselekvési terv akcióterületének kijelölése, bemutatása A projekt megvalósítására a Közép-dunántúli Régióban, a területi kohézió erősítése érdekében Fejér megye öt településén kerül majd sor: Aba Nagyközség, Sárosd Nagyközség, Sárkeresztúr Község, Nagylók Község valamint Csókakő Község. A települések kiválasztását hosszas igényfelmérések és egyeztetések előzték meg, amelyek figyelembe vételével kerültek meghatározásra a végleges együttműködő partnerek. A hátrányos helyzetű települések több, egymást erősítő társadalmi-gazdasági problémával küzdenek, melyet gyakran a területi elszigeteltség, a periférikus elhelyezkedés tovább súlyosbít. Ezen jellemzők különösen: ? a népességszám csökkenése, ugyanakkor a 14 évnél fiatalabb népesség az országos átlagot meghaladó aránya, ? hiányzó közszolgáltatások (szociális, egészségügyi, közoktatási, közművelődési), illetőleg a meglévő közszolgáltatások országos átlagtól jelentősen elmaradó színvonala, ? a szociálisan hátrányos helyzetű, kiemelten a roma népesség az országos átlagot jelentősen meghaladó aránya ? súlyos foglalkoztathatósági, egészségügyi, lakhatási és ezzel együtt szociális problémák, és ? rendkívül alacsony foglalkoztatási szint, alacsony vállalkozás-sűrűség, magas munkanélküliség. A településeknek olyan támogatásra van szükségük, amely célrendszere válaszol e mélyszegénységgel küszködő települések egymással szorosan összefüggő problémáira. A korábbi programok, fejlesztési források erre nem, vagy csak mérsékelten tudtak megoldást kínálni. Helyzetelemzés Az előnytelen helyzetű magyar falvak és kistérségek hátránya legalább két különböző típusú problémahalmazt jelez. Élesen más a helyzetből és a mentalitásból fakadó hátrány. Kétszeres hátrányról akkor beszélhetünk, ha a települések egyszerre rossz helyzete és kedvezőtlen mentális állapota miatt vannak tartós lemaradásra ítélve. Nincs ez másképpen az akciótervben megjelölt települések esetében sem. A jövőtlen helyzet különböző típusú folyamatokat takar, hiszen az előnytelen földrajzi helyzet, a szerencsétlen gazdaságtörténeti pozíció, a társadalomfejlődési lemaradás vagy a tudásfelhalmozás és tudáshasznosítás gyengesége külön-külön is, de különösen együtt erős hátrányos helyzetet okoz. A kedvezőtlen mentális állapot is számos tényezőből áll össze, például a helyi társadalom szétesettségével gyakran együtt járó belharcokból és cselekvésképtelenségből vagy a választott önkormányzati testület marakodásából és a polgármester kreativitásának teljes hiányából. A megmaradt posztfeudális falvak és kistérségek helyzete sokszor különösen reménytelen, mert az erős hátrányos helyzetnél is kiábrándítóbb az erős hátrányos mentalitás. Gyakran viszont az önmagában kitörési pályát kínál, ha ilyen településeken - akár a sokszorosan is hátrányos pozíciók ellenére is - egy vagy több polgármester és környezete, a helyi vállalkozók egy része, vagy legalább néhány értelmiségi problémamegoldó kreativitásra képes. Egy ilyen jellegű cselekvőképesség akkor igazán eredményes lehet, ha találkozik az információs és innovációs kor megértésével, az adódó új lehetőségek kihasználásával. Ha valaki kicsit is ismeri Fejér megye gazdasági-társadalmi helyzetét, nem nehéz felmérnie, hogy a megye déli kistérségei, avagy a Székesfehérvártól északra vagy délre eső kisebb-nagyobb falvak alapvetően még mindig posztfeudális, vagy posztagrár övezetet képeznek. Számunkra eleve feltevés volt, hogy a továbbélő posztfeudális környezet az új század elején számos előnyt is jelent, mert a hagyományok megtartása, a fenntartható fejlődés ígéretes előfeltételei, a helyi társadalmak részleges belső kohéziója jó kiindulópontot adhatnak egy tudásközpontú és tartósan fenntartható fejlődés számára. Megelőző tevékenységek bemutatása Az SKI vizsgálatainak és fejlesztéseinek fókuszában a lokális közösségek együttműködési rendszerének kialakítása áll, a strukturált párbeszéd és a részvételi demokrácia specifikus rendszereinek modellezése révén kívánunk új megoldásokat találni a települések és térségek demokratikus együttműködéséhez a közös európai értékek mentén. Ezért intenzíven foglalkoztunk a lokális térségek tervezésével, így például jeleskedtünk a kistérségi tervezési módszertan elkészítésében. Ennek a programnak a jegyében egyrészt új elemző tanulmányokat írtunk, másrészt a részvételi demokrácia projekteket ismertettük és folyamatosan szélesebb körű bevezetését támogatjuk. Cím Kiíró szervezet A projekt rövid összegzése A projekt megvalósításának éve és időtartama A támogatás összege Célcsoport Az e-Közigazgatási szakirány és szakirányú továbbképzés indítása a (Veszprémi) Pannon Egyetemen HEFOP 3.3.1 E-közigazgatás projekt 2004. 08. 17. 2006. 09. 30. 7.200.000 Stratégiai együttműködési hálózat a vállalkozói fejlesztőtőke hazai fogadókézségének fejlesztése GVOP-2.3.1-05/1. Projektben való részvétel 2006. 05. 15 2008. 03. 25 2.952.000 „Távmunkában történő foglalkoztatás kistérségi stratégiájának kidolgozása a Nagykátai kistérségben” ROP-3.2.1-2005-01 Távmunkában történő foglakoztatás kistérségi stratégiájának kidolgozása (Nagykátai kistérség) 2005. 08. 24. 2006. 09. 30. Szükségletelemzés A lakossági szükségletfelmérés a partnerként bevont települések 18 év feletti lakónépességének egyedeire, családjaira (háztartásaira) terjedt ki. A valószínűségi mintavétel logikája szerint történt, vagyis az egyenlő kiválasztás valószínűségi módszerével. A minta elemei a települések állandó lakossága (családok, háztartások). A minta teljes elem száma ötszáz fő, illetve háztartás volt, amely nemre és korra reprezentálja az alapsokaságot. A statisztikai hibahatár 2-3 százalék kérdésenként, az érvényes választ adók számának függvényében. Populáció: (alapsokaság) az elemek összessége, a települések 18 év feletti állandó lakossága. Módszer: Lakáson felvett kérdőíves interjú. A szükséglet felmérést két részre osztva külön szerkesztett kérdőívek felhasználásával végeztük. Külön a 18-59 év közötti és külön a 60-en év felüliekre, A kérdőívek kitöltésénél a családfenntartót kérdeztük, vagy azt a személyt, aki aktívan részt vesz a család életében, megkeresi vagy beosztja a család jövedelmét. A felmérés időpontja: 2010. január 11. és 2010. február 17. között 560 lakossági kérdőíves interjú készült el. Adatfeldolgozás: Számítógépes adatrögzítés a SPSS rendszer statisztikai-matematikai módszerek alkalmazásával. A felmérés célja: A települések lakosságának szükségleteit tartalmazó multifunkcionális adatbázis elkészítése. Az összefoglaló tanulmány nem tér ki a statisztikai adatok részletes, többváltozós elemzésére, és a felmérési adatok részletes értékelésére. A kapott eredmények illetve az adatok további szempontok szerint történő részletes elemzése, kereszttáblák készítése, a felmérési adatok statisztikai és szociológiai értékelése egy bővebb tanulmány tartalma. Ma a helyi társadalmakban az a felfogás erősödött meg, hogy mindent inkább egyedül próbálj meg, mint bárki mással együttműködve. Ez az íratlan életfelfogás ma azért uralkodik, mert az elmúlt száz évben a különböző helyi elitek gyakran a közösség érdekével szemben vezettek. Ám nem foghatunk mindent a külső körülményekre. Ne felejtsük el, hogy nagyon sok utcában a szomszédok képtelenek együttműködni, sőt a legkisebb érdek- vagy értékellentétet is csak durva eszközökkel próbálják meg orvosolni. Ha körülnézünk tágabb és szűkebb világunkban, s magunkban, mindenfelé azt tapasztalhatjuk, hogy a normális együttműködés akadozik, sőt akár azt mondhatjuk, hogy az új barbárosodás inkább terjed, mint csökken. Ha nem veszünk részt a közösség életében, s nem egyszer - a sok korábbi sérülés miatt - szinte elbújunk a világ elől, akkor sem az nem derülhet ki, hogy jók, sem az, hogy rosszak vagyunk. Markánsan fogalmazva: nincs közösség és nincs egyéni boldogság, s a kivételek most is csak a szabályt erősítik. Mindez abban is megnyilvánul, hogy az egyéni és családi határainkon túli települési-közösségi világban nincs - se íratlan, se írott formájú - társadalmi szerződés. Világszerte a részvételi demokrácia, a helyi demokrácia vagy a közösségi demokrácia kiszélesítésének programja már minimum több mint tizenöt éves múltra tekint vissza. Összességében mégis megállapíthatjuk, hogy megvalósításának egységes rendszere még nem alakult ki, annak ellenére, hogy szinte nincs egyetlen ország, kontinens vagy nemzetközi szervezet sem, amelynek politikai célkitűzései között ne szerepelne a „demokrácia demokratizálásának” programja. A részvételi demokrácia eszméjének gyors terjedését mindenekelőtt az teszi indokolttá, hogy napjainkra a globalizációs folyamatok egyre erősödnek, s áttörve a gazdaság területét, az információs rendszerek terjedésével elérte a szociális és kulturális szférát is. Ebben az összefüggésben a részvételi demokrácia programja nem tekinthető másnak, mint a lokális világ védekező mechanizmusának a helyi társadalmi, gazdasági és környezeti érdekek valamint identitás megőrzése érdekében. Előzetes felmérés a megvalósítani kívánt horizontális célkitűzések célcsoportjának bevonásának indokoltsága. Amennyiben több horizontális célkitűzést kíván megvalósítani, kérjük itt priorizálja azokat, s indoklással lássa el a felállított sorrendet. Horizontális célkitűzés indoklás célcsoport sorrend indoklás Közösségfejlesztés Az öt településen tényleges kisközösségi hálózat és közösségi alapú helyi társadalom jön létre Helyi társadalom 1. A fejlesztés alapja és centruma a közösség- és helyi társadalom-, valamint a demokrácia-fejlesztés Fenntartható fejlődés Az öt településen így nyílik esély a fenntartható fejlődésre Helyi társadalom 2. Ennek révén indítható el a fenntartható gazdasági, társadalmi fejlődés Területi kohézió Az öt település hálózata javítja Fejér megyében a területi kohéziót Helyi társadalom 3. És a fejlődés következménye a horizontális területi kohézió Fejlesztési célok, igények, lehetőségek vizsgálata Az ezredforduló utáni Európában és Magyarországon vitathatatlanul az élet minősége a kulcskérdés. A gazdasági-társadalmi világválság csak felerősítette az életminőség problémáit. Ezért a társadalmi innováció központi kérdése az lett, hogy lokális szinten, településről településre haladva, hogyan lehet az életminőséget emelni, ami már nem csak anyagi-jóléti, vagy szociális fejlődés. Ezért mintegy öt-hat éve dolgozunk azon, hogy egy-egy településen milyen elvek, milyen módszerek, milyen gyakorlatok révén javítható a helyi társadalom és az új paradigmák szerint miképpen fejleszthető a helyi demokrácia. Az első közösség- és demokrácia fejlesztési program Abán indult el, ami ma már országos minta, adaptálható modell, miközben számtalan további fejlesztési lépés várast magára. Ezért dolgoztuk ki ezt a projektet, amely az abai minta újabb fejlesztési fejezetét tervezi és egyben az abai modell adaptálását újabb településeken Fejér megyében. Ezzel kiépül egy Fejér megyei település-, közösség- és demokrácia-fejlesztési hálózat. A projekt alapvető célja, hogy a közösségfejlesztéssel párhuzamosan helyi szinteken a képviseleti demokráciától eljussunk a részvételi demokráciáig. A modell lényege, hogy az önkormányzat és a helyi polgárok új típusú társadalmi szerződést kötnek és elkezdik a részvételi demokrácia kiépítését. A programban a részvételi demokrácia alapvető elve az, hogy a közösségi demokrácia úgy fejlődjön tovább, hogy a lakosság ne csak négy évenként egyszer vehessen részt közvetlenül és személyesen a választásokon hozott politikai döntésekben, továbbá hogy az önkormányzat és a helyi polgárok - nem csak politikai célú, hanem magasabb minőségű, vagy közösségi értelmű - konkrét, programközpontú társadalmi szerződést és közös programot valósítanak meg. A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy a helyi polgárok egymásra figyelve és egymást segítve megvalósítsák messzire tekintő jövőképüket. A társadalmi/közösségi szerződés tíz évre szól, de a szerződés meghosszabbítható, ha az első tíz évben eredményes lesz. A társadalmi szerződés középpontjában az van, hogy létrejövő társadalmi szerződés és részvételi demokrácia segítségével a településeken mindenkinek javulhasson az életminősége. Alapvető cél és feladat tehát a helyi közösségek és a közösségek kollektív tudatának fejlesztése, továbbá az ehhez szükséges társadalmi, tudásbeli, kommunikációs feltételek megteremtése. A lokális társadalomfejlesztési és részvételi demokrácia kezdeményezésünk a résztvevők erős elszántságával párosulva segíteni fogja a helyi közösségek útkeresését, megújulását és megerősödését. A projekt eredményeit összegző indikátorok Mutató neve Mutató forrása Mértékegység Kiinduló érték 1. év 2. év Bevont célcsoport tagok száma kimenet fő 0 13152 13152 Szakmai rendezvények száma kimenet darab 0 20 44 Szakmai rendezvényeken részt vevők száma kimenet fő 0 400 880 Kifejlesztett módszerek száma kimenet darab 0 1 1 Akkreditált módszerek száma eredmény darab 0 1 1 Képzésbe bevont célcsoport tagok száma Kimenet fő 15 15 45 Képzésbe bevont szakemberek száma Kimenet fő 0 9 9 Képzettséget szerzett célcsoport tagok száma Eredmény fő 0 45 45 Képzettséget szerzett szakemberek száma Eredmény fő 5 9 9 Megszervezett akciók száma Kimenet darab 2 3 5 Akciókba bevont személyek száma Kimenet fő 0 13152 13152 Az akciók által elért lakosság aránya Eredmény 80 % 0 10600 10600 Tevékenység 2010.január 2010. február 2010. március 2010. április 2010. május 2010. június 2010. július 2010. augusztus 2010. szeptember 2010. október 2010. november 2010. december 2011.január 2011. február 2011. március 2011. április 2011. május 2011. június 2011. július 2011. augusztus 2011. szeptember 2011. október 2011. november 2011. december 2012.január 2012. február 2012. március 2012. április 2012. május 2012. június Előkészítő tevékenység- cselekvési terv készítése Projektmenedzsment biztosítása Pénzügyi koordináció Eszközbeszerzés Nyilvánossság biztosítása Cselekvési terv végrahajtása Jó gyakorlatok adaptációja Jó gyakorlatok adaptációja során szerzett tapasztalatok értékelése Célcsoport bevonása a programba Aba Célcsoport bevonása a programba Sárosd Célcsoport bevonása a programba Sárkeresztúr Célcsoport bevonása a programba Nagylók Célcsoport bevonása a programba Csókakő Civil képviselők megválasztása Sárosd Civil képviselők megválasztása Sárkeresztúr Civil képviselők megválasztása Nagylók Civil képviselők megválasztása Csókakő Társadalmi szerződések elkészítése Aba Társadalmi szerződések elkészítése Sárosd Társadalmi szerződések elkészítése Sárkeresztúr Társadalmi szerződések elkészítése Nagylók Társadalmi szerződések elkészítése Csókakő Magisztrátus létrehozása Sárosd Magisztrátus létrehozása Sárkeresztúr Magisztrátus létrehozása Nagylók Magisztrátus létrehozása Csókakő Közösségfejlesztési célú helyi akciók szervezése Abán Közösségfejlesztési célú helyi akciók szervezése Sárosd Közösségfejlesztési célú helyi akciók szervezése Sárkeresztúr Közösségfejlesztési célú helyi akciók szervezése Nagylók Közösségfejlesztési célú helyi akciók szervezése Csókakő Civilegyetem létrehozása Képzések megvalósítása Önkéntesek bevonása 150 órában Esélyegyenlőségi terv elkészítése Disszemináció, tapasztalatcsere Projektzárás Beavatkozás típusok, akciók, szinergiavizsgálat A projekt keretén belül az abai demokráciakísérlet és közösségfejlesztés - hálózati jellegű - modelljét kívánjuk első lépésben adaptálni, majd megvalósítani és továbbfejleszteni azt négy Fejér megyei településen: Sárosd Nagyközségben, Sárkeresztúr Községben, Nagylók Községben valamint Csókakő Községben. A projekt tevékenységei: - menedzsment és adminisztrációs tevékenységek (a projekt végrehajtása során folyamatosan) - települési helyzetkép és közösségfejlesztési cselekvési terv készítése; célcsoport igényeinek felmérése, szakmai terv kidolgozása - A részvételi demokrácia hazai gyakorlatának összegyűjtése és megismerése - A jó gyakorlatok adaptálása, továbbfejlesztése, horizontális fejlesztés - Helyi közösségfejlesztés és a részvételi demokrácia kialakítása. Megvalósításának programját négy fejlesztési szakaszra bontjuk: 1. Az információáramlás kétirányúsítása: a választott képviselők, és az önkormányzati intézmények számára lehetővé teszi a lakosság elvárásainak, kívánságainak jobb megismerését; a lakosság betekintést nyerhet a döntések tartalmába és a döntéshozók szándékainak és az önkormányzattól független objektív feltételek megismerésébe. 2. Konzultációs rendszer (strukturált párbeszéd) kialakítása: a lakosság kifejtheti álláspontját az adott kérdésekben, de a hatalom gyakorlói nem kötelesek azt figyelembe venni a döntéshozatalok során. 3. Egyeztetés és együttműködés rendszere: a fejlesztésnek ezen a szintjén a lakosság teljes részvétele megvalósul a lakókörnyezetükhöz kapcsolódó fejlesztési projektek megvalósításában. 4. Participáció (részvétel) szintje: a helyi hatalom megosztása a közösen hozott döntésekben (co-décision) is jelentkezik. Fontosnak tartjuk az erre felkészítő munkát: mobil telefonos tájékoztató jellegű szavazások, interaktivitás, a kábeltévé műsoraiban a lakossági vélemények (lakókörzetek) bemutatása, a vélemények ütköztetése, kerekasztal beszélgetések, a honlapon rendszeres fórumok szervezése stb. Módszerei, egyben a fejlesztés lépcsőfokai: a) strukturált párbeszéd a polgárokkal (a lakosság felkeresése és bevonása), civil képviselők hálózatának kiépülése és számukra helyi fórum kialakítása; b) a strukturált párbeszéden túl társadalmi szerződés létrehozása; c) a társadalmi szerződés után a részvételi demokrácia intézményesítése magisztrátus keretében; d) a magisztrátussal párhuzamosan intelligens helyi társadalom közösségi fejlesztése helyi akciók segítségével; önkéntesek bevonása e) mindehhez új közösségi képzés, új tudás befogadása, a civilegyetem létrehozása, a projektmenedzserek és a helyi önkéntesek és szakemberek képzése, továbbá széleskörű nyilvánosság teremtése; rugalmas, gyakorlatorientált képzési módszerek kipróbálása A társadalmi szerződés létrehozásának tervezett folyamata: 1. Körzetek kijelölése, civil képviselők jelölése 2. Interjúk 3-4 mintakörzetben 3. Társadalmi szerződés tartalmi tervezetének vitaanyagkénti elkészítése 4. A körzetekben a választások lebonyolítása 5. Civil képviselők megválasztása 6. Civil képviselők helyi szervezetének megalakulása 7. Civil tudások összegyűjtése a települési portálon 8. Civilegyetem megalakulása 9. Társadalmi szerződés nyilvános vitái 10. Társadalmi szerződés aláírása 11. Társadalmi szerződés forgatókönyvei 12. Társadalmi szerződés megvalósításának első lépcsői (konkrét akciók) 13. Társadalmi szerződés ünnepei - a felnőttképzési programban meghatározott képzési programok akkreditációja, az elkészült szakmai anyagok publikálása - a modell kiterjesztése, tanácsadás és fejlesztési tapasztalatok értékelése és átadása - nyilvánosság biztosítása (folyamatos) Bevonandó partnerek a megvalósítás és fenntartható üzemeltetés érdekében, együttműködési szándék vizsgálata A projekt megvalósítására a Közép-dunántúli Régióban, a területi kohézió erősítése érdekében Fejér megye öt településén fog sor kerülni. A bevonandó partnerek Aba Nagyközség, Sárosd Nagyközség, Sárkeresztúr Község, Nagylók Község valamint Csókakő Község. A települések kiválasztását hosszas igényfelmérések és egyeztetések előzték meg, amelyek figyelembe vételével kerültek meghatározásra a végleges együttműködő partnerek, akikkel együttműködési megállapodásokat kötöttünk. A projekt megvalósítása során mindegyik település szakértők irányításával és velük együttműködve fogja végrehajtani a már a fentiekben vázolt tevékenységeket. A tervezett fejlesztések várható hatásai A társadalmi szerződés minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek - a közösségfejlesztés első lépcsőjeként - intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai falvak, nagyközségek és kisvárosok polgárai részt vehessenek a jelen és a jövő formálásában. Ténylegesen megnő a helyi társadalmak kohéziója és a részvételi demokrácia kiépülése révén a helyi polgárság aktív alakítója lesz jelenének és holnapjának. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze. A létrejövő társadalmi szerződés és részvételi demokrácia segítségével a településeken mindenkinek javulhat az életminősége. A lokális társadalomfejlesztési és részvételi demokrácia kezdeményezésünk a résztvevők erős elszántságával párosulva segíteni fogja a helyi közösségek útkeresését, megújulását és megerősödését. Kockázatok elemzése Kockázati tényező A kockázat erőssége (0-+3) A kockázati mechanizmus leírása A kockázatkezelés módja A projekt végrehajtása során esetlegesen felmerülő kockázatok Érdekellentétek felszínre kerülése +2 A politika és a közpolitika között nehéz a határvonalat meghúzni, így a képviseleti és a részvételi demokrácia szembeállítása a civil szféra és az önkormányzatok együttműködése helyett olykor érdekellentéteket generálhat. Lépéseket kell tenni a bizalom erősítése és a részvétel lehetővé tétele irányába, a lakosságot nem csak a területi elv, hanem a közösség-fejlesztési tematikák és feladatok mentén is meg kell kísérelni mozgósítani, közcselekvésre késztetni, stb. A közösségi aktivitás alacsony szintje +3 Az állampolgárok közösségi részvételét befolyásolhatja a szkepticizmus, a személyes elkötelezettség gyakori hiánya, a nyilvánosságtól való félelem, valamint az érdektelenség és a közösségen kívüliség érzete is okozhat passzív magatartást. Szükséges a működésben az egységes ügyrend kidolgozása, valamint a napirendek sorába mindig be kell illeszteni egy közérdeklődésre alkalmas kérdést, információt, továbbá a rendszeres képzéssel növelhető az települési identitás és az elkötelezettség, sőt a helyi kollektív tudat is erősíthető. Önkormányzati választások +3 A települések Képviselő Testületeinek -az önkormányzati választások utáni - személyi változásaival egy-két településen veszélybe kerülhetnek az előre meghatározott célok és folyamatok. Folyamatosan szükséges hangsúlyozni a lakosság átfogó érdekeit, ezt megfelelőképpen alá is kell támasztani, így ésszerűen indokolhatóvá válik a projekt, s egyúttal megnyerni az új testületeket a közösség- és demokrácia-fejlesztésnek A felelősség megállapításának kérdései +1 A döntéshozatalba való bevonás egyik sarkalatos kérdése, hogy a lakosságnak formális kötelezettsége sincs, így a közösségi felelősség megállapítása lehetetlen. Ez komoly feszültségekhez vezethet a választott testületek és a lakosság között. Segíthet a területi alapon történő, választott „civil képviselők" intézményesített rendszere. A másik fontos elem lehet, hogy az utcaközösségi gyűlések hozzászólásait, javaslatait és szavazásait egyszerűsített jegyzőkönyvben rögzítsék és az utcaközösségek minden háztartásába juttassák el. Szerteágazó tevékenységek +1 A vállalt tevékenységek széles körére és egymásra épülésére való tekintettel kockázatot képezhet a megvalósítási idő és ezzel együtt az időbeli ütemezés tarthatósága. A projekt tervezése során törekedtünk a lehető legreálisabb cselekvési- és ütemterv összeállítására, ezen felül legkiválóbb szakembereink fognak részt venni a megvalósítás szakaszában is. Civil szervezetek önkormányzati függősége +1 A civil szervezetek helyi önkormányzattól való anyagi függősége a lakosság egyes köreiben bizalmatlanságának forrása lehet. A bizalmatlanokat bevonjuk a részvételi demokrácia intézményeibe, amivel a civil képviselők munkáját és a lakókörzetek (utcaközösségek) tájékoztatását, vitáját segíthetik. A projekt fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok Civil képviselők elérdektelenedése +2 Hosszabb távon előfordulhat a civil képviselők tevékenységbe való elfásultsága, a lelkesedés és így a képviselet csökkenése. A gyakori civil képviselői választással lehetőség nyílik az alkalmatlan képviselők lecserélésére, ezzel más aktív és tehetséges személyek számára is teret lehet biztosítani a közösségen belül. A környezet változásai +2 Hosszú távon mind a jogszabályi környezet, mind a lakosság igényei nagymértékben változhatnak. Szükséges a változások és a lakosság elégedettségének nyomon követése, szükség esetén a társadalmi szerződések és a módszerek felülvizsgálata. Fontosabb projekt elemek Részvételi demokrácia A világ újra, de a korábbihoz képest súlyosabb, és ugyanakkor távlatosabb fordulóponthoz érkezett. Semmi nem megy tovább úgy, mint eddig, és a változások jó része még nem látható és nem nyilvános. Az alaptrendek viszont világosak. Európának és Magyarországnak új demokrácia modellre van szüksége. Most az is látványos, hogy a világ toldozása-foltozása már kevés és ezért egyértelműen új, karakteresen új megoldásokra kell koncentrálni. A világomlás ellen új világépítkezés lehet a program. Európa politikai rendszere recseg-ropog, szerte a világon a demokrácia demokratizálásán gondolkodnak. Új demokrácia modellek és programok jelennek meg: e-demokrácia, részvételi demokrácia, direkt demokrácia, közvetlen demokrácia, szakrális demokrácia. Az új demokrácia-utak, irányok kirajzolódnak. Lehet választani, lehet dönteni. Haragudhatunk bármennyire a külvilágra, a szomszédra, a falura, a hatalomra, a globalizációra, de az a közismert igazság nagyon nehezen cáfolható meg, hogy saját világunkban, a családunkban, a baráti körünkben (ha még, vagy már van) mi vagyunk az illetékesek, és mi hozzuk a döntéseket. Az a célunk, hogy helyi szinte a következő döntés vállalható: a képviseleti demokráciától jussunk el a részvételi demokráciáig. A részvételi demokrácián belül is több alternatíva, több megoldás, több módszer kínálkozik. Ezért ismét nincs kaptafa, nincs egyetlen megoldás, de a határvonalon át kell lépni: a helyi társadalom tényleges részvétele nélkül nincs részvételi demokrácia. Ma minden településnek az egyik legnagyobb gondja az, hogy önmagát hogyan szervezze meg jobban és polgárainak többségét hogyan emelje fel a részvételi szabadság állapotába. Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres választ, hogy Magyarországon szinte minden településen a helyi polgárok egyáltalán nem vagy csak részlegesen lehetnek falusi vagy városi világuk belső alakítói. Magyarországon elsőként ezért döntött úgy Aba nagyközség önkormányzata, és a részvételt már igénylő lakossága, hogy az előbbi helyzeten megpróbál változtatni, és a település minden polgárának felkínálja az aktív szerepet egy társadalmi szerződés keretében. Az öt éves abai modell lényege, hogy az önkormányzat és a helyi polgárok új típusú társadalmi szerződést kötöttek és elkezdték a részvételi demokrácia kiépítését. A részvételi demokrácia alapvető elve az, avagy a demokrácia úgy fejlődjön tovább, hogy a lakosság ne csak négy évenként egyszer vehessen részt közvetlenül és személyesen a választásokon hozott politikai döntésekben; további alapvető elve az, hogy az önkormányzat és a helyi polgárok - nem csak politikai célú, hanem magasabb minőségű, vagy közösségi értelmű - konkrét, program központú társadalmi szerződést valósítanak meg. A társadalmi szerződés minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai falvak, nagyközségek és kisvárosok részt vehessenek a jelen és a jövő formálásában. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze. A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy a helyi polgárok egymásra figyelve és egymást segítve megvalósítsák messzire tekintő jövőképüket. A társadalmi/közösségi szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a tízes évek végéig fogalmazódott meg, de a szerződés meghosszabbítható, ha az első tíz évben eredményes lesz. A társadalmi szerződés középpontjában az van, hogy létrejövő társadalmi szerződés és részvételi demokrácia segítségével a településeken mindenkinek javulhasson az életminősége. A részvételi demokrácia módszerei: strukturált párbeszéd és civil képviselők hálózata, a strukturált párbeszéden túl társadalmi szerződés, s a társadalmi szerződés után a részvételi demokrácia intézményesítése magisztrátus keretében, sőt a magisztrátussal párhuzamosan intelligens helyi társadalom fejlesztése, és végül mindehhez új közösségi képzés, új tudás befogadása, a civilegyetem létrehozása. A Fejér megyei polgármesterek - Polgármesterek Fejér Megyéért Egyesület tagjai, mindenekelőtt az öt pályázó település - a következő országgyűlési és önkormányzati ciklus előkészületeként és egyik domináns programjaként kezdeményezik: lokális szinten új paradigmaként és új alternatívaként a részvételi demokráciát szeretnék. A Polgármesterek Fejér Megyéért Egyesület azokat az önkormányzatokat és polgármestereket képviseli és fogja össze, akik, és amelyek együttműködésükkel hozzá kívánnak járulni a közösségi munka, a közösségi tervezés és felelősségvállalás társadalmi súlyának növeléséhez, és ennek új formájaként - a közösségi hagyományok erősítésével - a részvételi demokráciák kialakításához. Az új demokráciához új minőségi helyi társadalom és az intelligens társadalomhoz részvételi demokrácia szükséges. Az új program szerint az alapvető cél és feladat a helyi közösségek és a közösségek kollektív tudatának fejlesztése, továbbá az ehhez szükséges társadalmi, tudásbeli, kommunikációs feltételek megteremtése. Többek között ezek: • A részvételi demokrácia és egyben az e-demokrácia programok, és evvel a kollektív tudat fejlesztésére is alapozott új demokrácia modell elterjesztése • A települési közösségek és közösségi tudatok megerősítése, újraszervezése • A helyi társadalmi vagy közösségi szerződés megkötése • Magisztrátus vagy más intézményes formában a társadalmi szerződés valóra váltása • A szerves közösségszemlélet és az erre épülő helyi intelligens társadalom fejlesztése, terjesztése • A közösség és a helyi demokrácia fejlesztéséhez szükséges tudások megszerzésének támogatása és a civilegyetem létrehozása • A részvételi és az elektronikus demokrácia kultúrájának fejlesztése a helyi közösségekben és önkormányzati intézményekben • A belső széthúzások csökkentése, a túlfűtött egyéni ambíciók csendesítése, a lokális előítéletek enyhítése, az értékvesztés helyett értékprioritások, a családi izoláltság helyett kulturált együttműködés • Önkormányzatok, társadalmi és kulturális szervezetek, civil közösségek részvételi kultúrájának fejlesztése, konkrét támogató szolgáltatások megvalósítása (például e-közigazgatás bevezetése, közösségi döntéshozatal erősítése, együttműködő információs és tudáshálózatok) • A nemzetközi részvételi és e-demokrácia fejlesztések vívmányainak, valamint az e-részvételi tapasztalatok hazai bemutatása, lokális tapasztalatcserék szervezése, hazai tapasztalatok nemzetközi terjesztése • Közösségi fejlesztési programok módszertani támogatása; regionális és kistérségi szintű közösségfejlesztési programok kezdeményezése • Társadalmi, gazdasági, oktatási (stb) valódi jövőstratégiák kutatása, fejlesztése, avagy új politikai, társadalmi, szellemi, ökológiai és politikai program vállalása • A részvételi demokrácia kiszolgálására informatikai és információs rendszerek fejlesztése, adaptációja és üzemeltetése • Stb. A szűkebb és tágabb világunk jelentős változások előtt áll. A kialakult válság tehát fordulópontot jelent valamennyi közösség számára. Ezért itt az idő, hogy lépjünk. A z öt település polgármesterei vállalják, hogy saját településeiken kezdeményezik, támogatják a részvételi demokrácia kialakulását. Az egész globális, vagy lokális világunkban ismételten tudatosul: a megváltás aligha kívülről, sokkal inkább belülről érkezik. Nem másoktól jön, még ha mások sokat segíthetnek is. Nincs mire várnunk, holott a várakozás állapota egyébként izgalmas lehet. A belső döntéseket mindenkinek naponta kell meghozni, s naponta kell azzal szembesülnie, hogy miben volt erős és gyenge. A közösségek (például az önkormányzatok, az egyházak, az iskolák, a vállalkozások) vezetőinek pedig mindent meg kell tenni azért, hogy intézményes és intézményeken túli, de szervezett támogatást adjanak a személyes és kollektív jó döntések meghozatalához és az ezekből következő közösségi cselekvésekhez. Reméljük, hogy részvételi demokrácia kezdeményezésünk a résztvevők erős elszántságával párosulva segíteni fogja a helyi közösségek útkeresését, megújulását és megerősödését. Társadalmi szerződés Abának a jelenben az egyik legnagyobb gondja az, hogy önmagát hogyan szervezze meg jobban és polgárainak többségét hogyan emelje fel a részvételi-szabadság állapotába. Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres választ, hogy Magyarországon szinte minden településen a helyi polgárok egyáltalán nem vagy csak részlegesen lehetnek falusi vagy városi világuk belső alakítói. Ezért döntött úgy Aba nagyközség önkormányzata, és a részvételt már igénylő lakossága, hogy az előbbi helyzeten megpróbál változtatni, és a település minden polgárának felkínálja az aktív szerepet egy társadalmi szerződés keretében. Mindennek a tudatában az Abai társadalmi szerződés és egyben demokráciakísérlet a következő programot adja: 1.A társadalmi szerződés deklarálja Abán a hogy a részvételi demokrácia kiépítése megkezdődhet. Ezt maga az önkormányzat döntötte el, amikor testületi határozattal elindította a társadalmi szerződés létrehozásának folyamatát. 2. A társadalmi szerződés Abán minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a mai nagyközség és a közeljövő városában részt vehessen a jelen és a jövő formálásában. 3. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze. 4. A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy az abaiak egymásra figyelve és egymást segítve megvalósítsák messzire tekintő jövőképüket. 5. Ez a szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a tízes évek végéig fogalmazódott meg, de a szerződés meghosszabítható ha a tíz évben eredményes lesz. A társadalmi szerződés középpontjában az van, hogy létrejövő társadalmi szerződés és részvételi demokrácia segítségével Abán mindenkinek javulhasson az életminősége. 6. Az életminőség emelését szolgáló program elkészült. Ennek magjában az áll, hogy Aba az európai és a magyar információs társadalom korszakában nem egyszerűen város, hanem intelligens város lehessen. 7. Nem kevésbé lélekemelő távlatot jelent a Dél Kapuja program, amely Abának konkrét civilizációs és kulturális fejlődést kínál: a gazdaság fejlesztésben technológia parkot, a turizmus fejlesztésben gyógyvizes élményparkot, intelligens lakótelepet, valódi és kulturált városközpontot, természeti és környezeti rekonstrukciót, a hagyományokhoz való visszatalálást, kölcsönös emberi tiszteletre építő világot, az emberek és intézmények közötti értelmes dialógust, és egyáltalán olyan városi környezetet és klímát amelyben a település szélén élők sem érzik azt, hogy ki vannak rekesztve. 8. Aba már boldogan nézhet hátra, hiszen a legnehezebb első lépéseken túl van: az önkormányzat által elfogadott és kidolgozott fejlesztési programjával 2004. őszén a teljes lakosságot képviselő és sokak részvételével megtartott falugyűlés azonosult. 9. A társadalmi szerződés tehát nem akar egyebet, mint azt, hogy a helyi polgárok lelkileg és szellemileg azonosulhassanak a közösség jövőképével, és ennek következményeként ki-ki személyesen vagy közösségi fellépések keretében folyamatosan részt vehessen a jövő kis városának létrehozásában. 10. Ezért hoztuk létre a strukturált párbeszéd rendszerét, hiszen az abai utcaközösségek tagjai megválasztották képviselőiket és a képviselők pedig létrehozták saját közös civil intézményüket, amivel megteremtették a tényleges párbeszéd feltételét. 11. Az intézményes párbeszéd fóruma ugyanakkor vállalja hogy a következő tíz évben folyamatosan lehetőséget teremt akár minden helyi polgár és család személyes részvételére a döntésekben és a cselekvésekben. 12. Végül ezt az új demokratikus ügymenetet és közösségi együttműködési hálózatot hosszú távon is működőképessé teszi, hogy támogatóként és ösztönzőként ott áll mögötte a helyi önkormányzat. A 12. pont ismeretében és tudatában mindnyájan kijelentjük, hogy a részvételi demokrácia programját elfogadjuk a társadalmi szerződés intézményes rendszerét működtetjük, és minden akármilyen helyi okból induló civakodás helyett a kölcsönös tisztelet és egymásra odafigyelés jegyében hosszú távon szerződünk arra - mint a bevezetőben említettük, Aba jövőképéből valóságos jövő legyen. Legyen Aba Magyrország egyik leg szeretetre méltóbb és polgáraihoz leginkább jóságos hagyományokra építő, és a kultúrát továbbvivő Európa figyelmére is méltó intelligens kisváros. Közösen kérjük, hogy ezt a társadalmi szerződést minden abai család egy-egy képviselője egyetértő kézjegyével lásson el. Magisztrátus Az Abai Civil Magisztrátus (AbaiMag) a múlt demokráciája helyett a jövő demokráciáját választja. A képviseleti demokrácia modellt továbbgondolja és kiegészíti a részvételi demokrácia modellel. Minden egyes abai polgárnak úgy akar több és közvetlenebb részvételi (előkészítési, döntési és cselekvési) lehetőséget teremteni, hogy a helyi társadalmi szerződés eredményeként új típusú intézményrendszert hoz létre. Ez nem más, mint a demokrácia demokratizálása. Mit is jelent ez? Az Abai Civil Magisztrátust az önkormányzati képviselőket egyesítő helyi önkormányzat, a civil képviselőket összefogó Civil fórum, az abai civil szervezeteket összefogó testület közösen alakítja meg. A magisztrátust alapító és alkotó három szervezetet összehangolja és magasabb minőségű teljesítményre ösztönzi. Jelképesen egyszerre tekinthető Aba helyi - új típusú - közösségi parlamentjének és helyi kormányának. Az Abai Civil Magisztrátus már elsősorban a részvételi demokrácia intézménye. Aba polgáraié és Aba helyi társadalmáé. A Civil Magisztrátus így egyúttal a hatalommegosztás intézménye is, hiszen a helyi képviselő testület önként átad kompetenciákat a magisztrátusnak. A Civil Magisztrátus attól kezdve a közvetlen demokrácia intézménye is, amikortól az e-közigazgatás, az e-választás és az e-népszavazás intézménye létrejön Abán. Az Abai Civil Magisztrátus tehát egyfelől jogilag bejegyzett szervezet, amely a nagyközség minden polgárát és intézményét képviseli és koordinálja, másfelől információ- és tudásközpont, amely a tervezéshez, a döntésekhez és a végrehajtásokhoz szellemi hátteret teremt, harmadfelől a helyi jövőkép alkotója, amely kidolgozza és folyamatosan továbbfejleszti a település stratégiáját, negyedfelől a település lelki központja, amely az embereknek hitet és erőt kínál a közös feladatok elvégzéséhez. Ez azonban még nem minden. Az Abai Civil Magisztrátus ötödfelől - mint jeleztük - az új demokráciamodell műhelye, amely a települési-közösségi együttműködésben közvetlen részvételi lehetőséget teremt, hatodfelől az abai társadalmi tudat tudatos formálója, amely a helyi polgárok és családok számára új tudást és új tudatot kínál. A jövő ugyan is nem azon múlik elsődlegesen, hogy a nagyközség mire és mennyi forráshoz jut, hanem inkább azon, hogy milyen tudattal éli meg a jelent és milyen változások mellett voksol. Az Abai Civil Fórum így összegezve új tudású, új lelkületű cselekvési központ. Meg akarja mutatni önmagának, Aba polgárainak és az egész világnak, hogy lehet úgy élni és lehet úgy közösségben létezni, hogy szinte senki ne maradjon egyedül, a bajban lévő tudjon kihez fordulni, a szomszédban ne ellenfelet, hanem szövetségest lásson, az embert ne az előítéletek, hanem a megértési törekvések vezessék, a hagyományokhoz és az új álmokhoz egyaránt kötődni lehessen, vagy ne a mértéktelen sikervágy, hanem az érdekmentes szolgálat hajtson mindenkit és minden személyes probléma ellenére a közösségért önként tenni lehessen. Az Abai Civil Fórumban nincs illúzió, mert tisztában van a nehézségekben, de nincs világvége hangulat sem, mert hisz a közgondolkodás és közcselekvés lehetőségében. Nem fél tévedni, mert minden új út folyamatos korrekciókat követel, és nem fél győzni sem, mert minden eredmény már akkor fontos, ha legalább egy polgárnak vagy egy helyi intézménynek ösztönzést vagy segítséget ad. A Civil Magisztrátus eredményessége nem csak a vezetőkön, az intézményeken, hanem - ez lelkesítő újdonság és embert próbáló lehetőség - az egyes polgáron és kisközösségein. Az Abai Civil Fórum az intelligens helyi társadalom intézményes központja. Helyi pénz (Helyi akció 1) A következő évek egyik gazdasági-társadalmi (közösségi) forradalmát a helyi pénzek bevezetése jelenti majd. A helyi pénzek gondolata régóta jelen van Magyarországon is, hol szívességbankról, hol zöld forintról, hol önkormányzati pénzről, hol helyi pénzről beszélünk. Mára a helyi pénz fogalma vált általánossá. A magyar pénzügyi szabályozás nem nagyon kedvez a helyi pénz bevezetésének, ám ennek ellenére egyre több település - Bicske, Sopron, Gyula stb. - már alkalmazta vagy tervezi idén a helyi pénz bevezetését. Nemzetközi szinten már a helyi pénzek reneszánszáról beszélhetünk. A kutatások szerint a világon jelenleg mintegy kétezerötszáz-háromezer helyi pénz van. Az élvonalhoz tartozó országokban (USA, Németország, Japán) ugyanúgy megtalálhatók a helyi pénzek, mint szegényebbekben (Indonézia, Argentína, Brazília, stb.). Katasztrófa sújtotta, szélsőséges helyzetekben a már működő helyi csereeszköz nagyban segíti a gazdaság talpon maradását, a károk enyhítését, a lakókörnyezet, az infrastruktúra helyreállítását, és egy új kibocsátású csereeszköz pedig instant segítség. A helyi gazdaság fellendítésére és közösségépítésre szolgálnak az általában egyetlen városban használatos lokális pénzeszközök, amelyek már mind az öt földrészen megtalálhatóak. A helyi pénz koncepciója így mindenhol összekapcsolódik a helyi gazdaság és a cserekereskedelem, vagy általában a lokális autonómia fejlesztésével. A helyi pénz nem helyettesíti a nemzeti pénzt, ám egy-egy városban, vagy kistérségben a helyi gazdasági piac és az un. anyagi élet (a nem piaci jellegű, zömében áru- és szolgáltatáscsere) javítására szolgál. Magyarországon ismert közgazdászok, társadalomtudósok - például Varga István, Lóránt Károly, Vass Csaba és mások - határozottan kiállnak a helyi pénzek elterjesztése érdekében. A helyi pénz szükségképpen a globális pénzrendszer negatív jellemzőit is korrigálhatja. A mai hitelpénz a nemzetközi spekulatív tőkét tápláló hatalmi eszköz, a helyi pénz ellenben az emberi munkát, a valós értéktermelést közvetítő, azt elszámoló intézmény, mondja az egyik legismertebb magyar közgazdász, Varga István. Bernard Lietaer becslése szerint a rendelkezésre álló pénzmennyiség 2-3%-a is elég volna ahhoz, hogy világszerte minden áruforgalmat le lehessen bonyolítani. A többi 97% spekulációs célokat szolgál, és nemcsak teljes mértékben terméketlen, de veszélyes is mindenki számára. Főleg azért, mert javarészt olyan emberek és szervezetek kezében összpontosul, akiknek és amelyeknek egyetlen céljuk, hogy még több pénzt szerezzenek vele. Az euróövezetre is jellemző a pénzügyi centralizáció, melynek következtében a központi erő felé áramlik a pénz, a peremvidékek pedig kiszáradnak, akár a pocsolya. Ezért az emberek egyre inkább saját kezükbe veszik sorsuk irányítását. Ez pedig úgy lehetséges, hogy a civil társadalom magánintézményként kezd működni, és alternatív fizetőeszközt bocsát ki. Ezt ugyanis senki nem tilthatja meg. Ha tehát én valamely kisváros büszke polgára vagyok, miért ne használhatnék saját környezetemben saját elszámolási eszközt? Így jön létre a helyi pénz intézménye. A pénz bevezetésével a helyi fogyasztást köthetnék össze a helyi termeléssel. A regionális fizetőeszköz szerinte egy nagyobb, nemzetközi válság estén is védettséget biztosítana. A helyi pénz bevezetésének az EU-hoz hasonlóan Magyarországon is megvannak a jogi feltételei, problémát okoz viszont, hogy a regionális pénz fedezetének a jelenlegi szabályozás szerint száz százaléknak kell lennie. Más államokban ezzel szemben elegendő néhány százaléknyi fedezet. A helyi kibocsátású, és a helyi közösség felügyelete alatt álló szabadpénzt korlátozott időtartamra hozzák forgalomba. Hosszú távú megtakarítás esetén tehát ezt a pénzt le kell kötni vagy befektetni. Ennek eredményeként ott, ahol szabadpénz kerül forgalomba: - Többet költenek az emberek fogyasztásra és beruházásra - A fogyasztók felesleges pénzüket vállalkozások fejlesztésére fordítják - Teljes foglalkoztatás: Munka mindenkinek, aki dolgozni akar - A gazdasági növekedést a közösség tudja szabályozni - A kamatok hosszabb távon nullára esnek le - Megszűnik az óriási társadalmi egyenlőtlenség - Hosszabb távon mindenkinek kevesebb órát kell dolgoznia hetente Mindig éppen annyi van a helyi pénzből, amennyi kell - hiszen a cserében részt vevők hozzák létre éppen akkor és annyit, amennyi kell. Elvileg nincs kamat, hiszen soha senkinek nem kell kölcsönöznie vagy kölcsön adnia. Nincs fizetési határidő, mivel a negatív egyenlege csak egy határozatlan "kötelezvény" arra, hogy a jövőben visszaadjuk a közösségnek akkor, amikor alkalmunk lesz rá. Az értékek az adott közösségben maradnak, nem lehet kivonni, exportálni stb., és mindig visszaforgatódik a helyi gazdaságba, hiszen máshol nem használható A legnagyobb visszhangot a soproni helyi kapott. Egyre nagyobb szakmai támogatottságnak örvend tehát az a Perkovátz Tamás soproni vállalkozó által útjára indított kezdeményezés, amely egy új csereeszköz, a soproni kékfrank bevezetését célozza meg. Az országhatáron is átívelő áru- és szolgáltatáscsere lebonyolítására szolgáló, a helyi valutákat nem helyettesítő eszköz csak hazánkban számít példa nélküli elképzelésnek. A kékfrank magánemberek számára fizetési utalványként volna használatos, míg a vállalkozások közötti banki elszámolásban számlautalványként működne. A rendszer a kistérség gazdasági szereplőinek érdekét szolgálja, hiszen az ily módon történő elszámolás erősíti őket. A lokális csereeszköz gyakorlatilag annyiban különbözik a pénztől, hogy nem kamatozik, azaz nem érdemes felhalmozni. Ha egy magánember vagy egy cég kékfrankhoz akar jutni, elég lesz bemennie a helyi pénzintézetbe, ahol a csereeszköz ellenértékének megfelelő valuta egy bankszámlán kamatozhat. A kékfrank ügyének komolyságát jelzi, hogy a fizetőeszköz terve már elkészült, a rendszer kidolgozásában pedig aktívan részt vesz a Sopron és Vidéke Ipartestület, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaság-tudományi Kara, valamint a Takarékbank is. Az intézményekkel összhangban személyesen Parragh László, az MKIK elnöke, valamint Járai Zsigmond, a Pannónia Biztosító elnöke, korábbi jegybankelnök levélben is kiállt Perkovátz Tamás pénzforgalmat helyettesítő utalvány-elképzelései mellett. Parragh mélyen egyetért a „hagyományos étkezési utalványoktól eltérő” rendszer minél szélesebb körű kiépítésével, míg Járai a nemzeti összefogás lehetőségéről írt, ami a hazai termékek iránti keresletben ölthet testet. Ebben - hangsúlyozta a volt jegybankelnök - kulcsszerepe lehet az utalványrendszernek, amely a „közösség javát tekinti elsődleges szempontnak”. Helyi pénz bevezetésével lehetne kilábalni a válságból a gyulai Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (BAÉSZ) szerint. Kásler Árpád, a gyulai központú szervezet elnöke elmondta: a pénz bevezetésének célja, hogy a helyi fogyasztást összekösse a helyi termeléssel. Így akár egy nagyobb nemzetközi válság estén is védettséget biztosítana a helyi pénz. Kásler szerint a használatával elkerülhetők, vagy legalábbis minimálisra csökkenthetők az olyan spekulációs ügyletek is, melyek akár egy-egy nemzeti valutát is romba döntetnek, megingathatnak. A gyulaiak is úgy gondolják, hogy a helyi pénznek sem célja, sem hivatása kiváltani a nemzeti pénzt. Óriási előnye, hogy nincs kamata, ezért nem érdemes parkoltatni. A helyi pénz bevezetéséhez kapcsolódik az önfenntartó kistérség programja. "Egy-egy helyi pénz bevezetése, adott esetben a válságból kivezető út is lehet bizonyos közösségek számára. A sokat emlegetett gazdaságélénkítésnél azonban valójában többről van szó, a létfenntartási piac belső megszervezéséről, az önfenntartóvá válás lehetőségéről", mondja Szalay Zsuzsanna. A rendszer célja tehát szerinte is az, hogy a helyi fogyasztást összekösse a helyi termeléssel, ily módon biztosítva az adott régió negatív külső hatásokkal szembeni ellenálló képességét. Tapasztalata az, hogy már több hazai önkormányzat érdeklődött a helyi pénz iránt, bár eddig, ami megvalósult, vagy amit terveznek, azt jobbára civil szervezetek vagy vállalkozók indították el. Szalay Zsuzsanna és mások elismerik, a helyi pénzek koncepciója a mainstream közgazdaságtanban marginálisnak számít, a tudomány gyakran játékpénzként tekint a pénzhelyettesítőkre. Több nagyvállalat előszeretettel alkalmaz egyébként hasonló eszközöket, elég csak az azonos alapelven működő, pontgyűjtő akciókra gondolni. Sőt, a kapcsolt vállalkozások egymás közötti árai, például a multinacionális vállalatok transzferárai is, felfoghatók belső elszámolással megvalósított pénzhelyettesítésként, még akkor is, ha kötelező a szokásos piaci ár alkalmazása. Számos más szakértőt vagy helyi pénz elképzelést ismertethetnénk. Már azért is, mert a világon szinte nincs két egyforma helyi pénz, noha lassan kialakulnak a helyi pénzt típusok. Azt javasoljuk az öt településnek, hogy: 1. Lehetőleg minden kistérségben és/vagy nagyobb településen vizsgálják meg a helyi pénz bevezetésének (és evvel párhuzamosan a helyi gazdaság fejlesztésének) lehetőségét, s a konkrét feltételek és lehetőség szerint szülessen meg a helyi pénz neve, funkciói és szolgáltatásai. 2. A polgármesterek következő önkormányzati ciklusára szóló programjaiban legyen benne a helyi pénz bevezetésének szándéka. 3. A polgármesterek kölcsönösen segítsék egymást a helyi pénz bevezetésének valóra váltásában. Lépj az életedért Szolgálat (Helyi akció 2) Célkitűzések: A „Lépj az életedért szolgálat” azt a célt tűzte ki, hogy Fejér megyében a közösség és demokráciafejlesztés keretében, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az árvíz sújtotta településeken segítő szolgálatot lát el az önkormányzat felkérésére. Tevékenységünk során felvesszük a kapcsolatot és konzultálunk a település önkormányzati képviselőivel, házi orvosokkal, egyházi képviselőkkel, pedagógusokkal, szociális munkásokkal, civil szervezetekkel, helyi vállalkozókkal és a lakossággal. A kapcsolat felvétel során tájékoztatást nyújtunk arról, hogy milyen formában, módon tudunk segítséget nyújtani a katasztrófán átesett, segítséget igénylő embereknek, illetve Fejér megyében a közösségfejlesztésben új személyes életminőséget kereső embereknek. Első lépésként - terveink szerint - hét-nyolc településen hozunk létre segítő szolgálatot az önkormányzat által biztosított helyiségben, ahol min. egy éven keresztül, heti 4 napban, napi 4-5 órában, 4-8 fő végzi segítő tevékenységét a kezdeti szakaszban. A komplex mentális folyamat elején állapotfelméréseket végzünk és ezek kiértékelése szerint alakítjuk a tevékenységek gyakoriságát és tartalmát. Fontosnak tartjuk, hogy második lépésként a lakosság körében olyan embereknek adjuk át tudásunkat, akik mielőbb elsajátítják és alkalmazzák azokat a módszereket, amellyel társaiknak teljes értékű segítőivé válnak. Munkánk fő célkitűzése, hogy a lakosság lelkileg vagy mentálisan megerősödjön, az életvezetése stabilizálódjon, így minél többen képesek legyenek sikeresen megoldani emberi, lelki, szellemi problémáikat, ami sokat segíthet abban, hogy az árvíz vagy bármilyen egyéni-közösségi probléma okozta személyes, családi és közösségi kríziseiket kezelni tudják. Fontosabb módszerek: Segítő beszélgetések, foglalkozások Állapot felmérések - tesztek, mikrodiagnosztika Egyéni foglalkozások Csoportfoglalkozások Relaxációs módszerek Konfliktuskezelő tréningek Önismereti tréningek Közösségépítő foglalkozások Az életbe vetett hit visszaadása, erősítése Fizikai közérzet javító szolgáltatások Az életmódváltást segítő előadások, tréningek Az újabb árvizekre (vagy bármely más természeti probléma) és a védekezést javító mentális felkészülések támogatása. Összefoglalás: A Stratégiakutató Intézet által kidolgozott projektek keretében tehát minél előbb szeretnénk elkezdeni a mentális állapotokat javító Lépj az életedért szolgálat működését. Kérjük és várjuk az érdekelt partnerek javaslatait, támogatásait. A feladatot vállaló szakértői csapat várja, hogy a tervezett szolgálat elindításáról elindulhassanak az érdemi megbeszélések. Civilegyetem 1. A CIVILEGYETEM a XXI. század oktatási intézménye szeretne lenni. Egyrészt felkészít a tudás és tudatközpontú társadalom (vagy kultúratársadalom) korszakára, másrészt a felkészítés és aktivizálás során minden értelmes hagyományt újrateremt, továbbviszi az európai kultúrát és a nemzeti értékeket. 2. A CIVILEGYETEM fontos célja, a hallgatókat szellemileg és empirikusan segítse abban, hogy minél inkább autonóm civilpolgárok lehessenek, képesek legyenek maguk körül szuverén civil társadalmat szervezni. A CIVILEGYETEM olyan (részvételi) demokráciában gondolkodik, amely számít polgárai aktivitására, felelősségére. 3. A CIVILEGXETEM tevékenységében kiemelt hangsúlyt fektet a minőségi oktatásra, a tudományos kutatások megismertetésére, építve a társadalmilag és erkölcsileg is felelős konstruktív kritika hagyományára. A CIVILEGYETEM célja, hogy biztosítsa hallgatói számára a magas szintű tudásanyag elsajátítását, az új ismeretek felfedezésének lehetőségeit és azoknak a civil életben való hatékony alkalmazását a közéletben. 4. A CIVILEGYETEM tudatosan egy-egy hazai régió egyik szellemi központjává és a régiófejlesztés ösztönzőjévé akar válni. Ha intelligens városokban, falvakban gondolkodunk, akkor a civilegyetem az intelligens régióért harcol. 5. A CIVILEGYETEM nem felsőoktatási intézmény, ezért nem kívánja magát klasszikus, hivatásos egyetemként akkreditáltatni. Új típusú felnőttoktatási intézmény, amely nem elvont értelmiségi koncepció, hanem konkrét magyar társadalmi és oktatási igényekre próbál meg válaszolni. Ugyanakkor a klasszikus egyetemi színvonalú oktatást szeretné Magyarországon a felnőttoktatásban meghonosítani. Ezért is akarja nevével az egyetemi minőséget kifejezni. 6. Elődjének tekinti az európai és magyar népfőiskolai mozgalmat, hasonlít számos európai felnőttoktatási intézményhez, például az angol nyitott egyetemekhez, ugyanakkor koncepciójában és oktatási módszertanában részben eltér tőlük. Szellemileg a közép-európai és a magyar társadalom- és gondolkodásfejlődésből indul ki. 7. Az élethossziglan tartó tanulás jogát érvényesítő intézményként minden olyan állampolgár hallgatója lehet, aki legalább érettségivel vagy ennek megfelelő szakmai végzettséggel rendelkezik. A felvételnél az életkornak nincs szerepe. 8. A CIVILEGYETEMEN az alapoktatás időtartama 12 + 1 alkalom. Ideális esetben a hallgatók kéthetente hét - tíz óra elméleti és 2 órás gyakorlati foglalkozáson vesznek részt. A 13. alkalommal egy kerekasztal beszélgetés keretében történik az oktatás lezárása, értékelése és a Diplomás Polgár cím átadása. Nem a hagyományos tantárgyak, ismeretek szerint folyik az oktatás, hanem az ezredforduló valóságát értelmezni tudó tantárgy-csoportokban, amelyek részben elméleti és részben gyakorlati tantárgycsoportok. Utcaközösségi portálok Bevezetés Ez a dokumentum összefoglalja az Atigris ZRt által nyújtandó szolgáltatásokat és termékeket, melyek segítségével az előzetes szóbeli egyeztetések és írásban megkapott dokumentációk alapján Aba önkormányzata elindíthatja példaértékű kezdeményezését, a részvételi demokrácia elektronikus úton történő intézését. A részvételi demokrácia megvalósításának stratégiáját a Stratégiakutató Intézet (SKI) dolgozta ki, a konkrét megoldást pedig az Ő folyamatos részvételükkel, segítségükkel javasoljuk elkészíteni. A dokumentum célja, hogy a Kossa Lajos (Polgármester, Aba) úrral és Varga Csaba úrral (SKI elnök) folytatott személyes konzultációk és műhelymunka alapján nagy vonalakban ismertetni lehessen a projekt lehetséges megvalósításának nagyságrendi időszükségletét, valamint azt, hogy mely fázisokban mely feladatok elvégzését javasoljuk. Az anyag kitér a projekt megvalósításához javasolt alkalmazandó technológia rövid ismertetésére is. Javasolt megoldási fázisok Az Atigris az SKI-vel közösen a részvételi demokrácia megvalósítását és gyakorlati alkalmazását megoldó informatikai eszköz elkészítését 3 nagy fázisban javasolja megoldani. Ezen fázisok a következőek: Részvételi portál előkészítési és indítási fázis - Utcaközösségi szint megvalósítása, Ügyfélkapu authentikáció integrálása, e-közigazgatási alapfunkcionalitás kiépítése Részvételi portál kiterjesztése funkcionálisan és felhasználói körökre - Civil Fórum és Magisztrátus, Ügyfélkapu G2G csatlakozás megoldása, űrlapok fogadásának előkészítése és megvalósítása Bevezetett részvételi portálra plusz „csalogató” funkcionalitások elkészítése, folyamatos bevezetése Előkészítési és indítási fázis - Utcaközösségi Portál kialakítása Az Előkészítési fázisban meg kell történjen a megvalósítandó felület működésének felmérése és az igények pontosítása. A folyamat terméke az első fázisra vonatkozó mindhárom fél által aláírt és elfogadott Követelményspecifikáció. Az első lépésként átadott funkcionalitásként az „Utcaközösségi portál” megvalósítását javasoljuk. A portálra való belépéshez meg kell oldani, hogy az e-közigazgatáshoz való megfelelésként először is alkalmazhassuk az Ügyfélkapu authentikációs modulját az Utcaközösségi Portálra való belépéshez. Itt fejlesztésre és átadásra kerül egy adminisztrációs felület is, ahol menedzselni lehet majd a felhasználókat. A portál átadásának és aktív használatának feltétele a felhasználók Ügyfélkapun történő azonosítása és természetesen Ügyfélkapu hozzáférése. Szintén szükséges egy uptodate adatbázis az Ügyfélkapu hozzáféréssel rendelkező polgárokról. Az adatbázis az alábbi adatokat tartalmazza: Bejelentkezési név, természetes név, születési hely, idő, lakcím (utcaközösség miatt, de ez nem feltétel), email cím. Már az első fázis feladata megvalósítani a Szavazás támogatását Utcaközösségi szinten, itt lehetőséget kell adni arra, hogy a szavazás során anonim és adatbázishoz kötött módon is lehessen szavazni, így a szavazás már mint e-közigazgatási elem jelenik meg az első fázis során. A társadalmi szerződés alapján minden család írásos szerződést köt az Önkormányzattal - mit vállal a család és mit kér és remél közvetlenül a lehetséges fejlesztésektől az utcaközösségek szintjéig bezárólag. Itt javasoljuk - amennyiben ez még nem történt meg - ezen szerződések formalizálását, így a vállalt feladatok, az erőforrások és a szerződések is könnyebben kezelhetővé válnak. Elképzelhetőnek tartjuk egyébként akár azt is, hogy egy utcaközösségi feladatlistából, melyet az Önkormányzat állít össze, lehessen a szerződés feladatait kiválasztani és az Interneten keresztül, ezen a portál felületen a szerződést kitölteni. Ebben a fázisban tehát még megvalósul egy alap dokumentum- erőforrás- és feladattár kialakítása is. Az egységesített dokumentumtárban megtalálhatóak lehetnek az Önkormányzat mindenkor aktuális formanyomtatványai, akár az ABEV szoftverrel kitölthető űrlapok formájában is. (Az űrlapok elkészítése véleményünk szerint nem tartozik szorosan a projekt feladatai közé, ez külön megrendelés esetén oldható meg) Az egyes Család-Önkormányzat szerződések alapján a listába kerülő erőforrásokat és feladatokat bizonyos szabályrendszer alapján tárolni kell, illetve ezekre keresni lehet a portálon. Szintén keresni lehet az egyedi szerződések közt is megfelelő jogosultságok alapján. Az egyes feladatok előrehaladásának üteme legyen követhető a weben keresztül, így az utcaközösségek szintjén akár egy egészséges verseny is kialakulhat. A megvalósítás becsült ideje: 1,5-2 hónap, a Követelményspecifikáció aláírásától számítva. Kiterjesztési fázis - Civil Fórum és Magisztrátus A második fázisban javasoljuk - az első fázis tapasztalataira építve -a portál felhasználási körének kiterjesztését, vagyis az Utcaközösségeken felül kialakítani a Civil Fórum és a Magisztrátus felhasználóinak igénye szerint eme kétféle közösség egységes oldalait és funkcióit. A portál funkcionalitása a meglévő funkcionalitások átemelése mellett ki kell bővüljön, a már működő jogosultsági rendszert pedig ki kell terjeszteni úgy, hogy az egyes felületek átjárhatóak legyenek, hiszen nagyon valószínű, hogy egy magiszter tagja egy utcaközösségnek, a Civil Fórumnak és természetesen a Magisztrátusnak is, tehát minden ilyen információra szüksége van. Ugyanakkor az egyes utcaközösségek nem láthatják egymás adatait, csak azokat melyek publikusak, a Civil Fórum és a Magisztrátus esetében pedig ugyanez a helyzet. Szükséges megoldani egy saját felületet az Önkormányzat vezető testületének is, itt pedig egy egy fórumot kialakítani az Utcaközösségi Portál-Civil Fórum-Magisztrátus viszonylatában. A teljes portál felületre vonatkozóan a funkcionalitásnak ki kell bővülnie a Civil Egyetem anyagainak elérési lehetőségével. Ehhez ki kell alakítani egy feltöltő felületet, amely képes az alkalmazott adatbázisban az egyes tananyagokat eltárolni úgy, hogy a feltöltés közben lehetővé teszi kulcsszavak és leíró információk megadását is, melyek a későbbi visszakeresést segíthetik. A feltöltő felületen kívül ki kell alakítani egy logikus és használható kereső felületet is, valamint egy email alapú értesítési rendszert is, amely képessé teszi a felhasználókat arra, hogy a számukra érdekes tartalmak változására előfizethessenek és feliratkozhassanak. A Civilegyetem anyagait úgy kell tárolni, hogy azoknak eredeti fomátuma lehetőleg megmaradhasson, vagyis egy olyan adatbázist kell elképzelni amely egyszerre képes hang-, videó-, kép- és írott anyagok tárolására, visszakeresésére. A megoldásnak - amennyiben lehetséges - támogatnia kell tudni a Broadcast jellegű adások sugárzását is, amennyiben erre van kialakított megoldás, akkor azt integrálni szükséges. A második fázis fejlesztésének előfeltétele a kibővített és mindkét fél által elfogadott, aláírt Követelményspecifikáció. A megvalósítás becsült ideje: 1-1,5 hónap, a kibővített Követelményspecifikáció aláírásától számítva. Egyéb modulok fejlesztése - csalogató funkciók Amikor elmondható az, hogy a részvételi demokrácia intézménye működőképessé lett téve az első két funkció kifejlesztésével, akkor el lehet kezdeni azokat a plusz funkcionalitásokat fejleszteni és telepíteni amelyek valamilyen okból a felületre vonzhatják a látogatókat. Ilyen megoldások azok lehetnek, amelyek valamilyen szinten lehetővé teszik, hogy a felhasználók eddigi kötelezettségeiket melyeket ezután is el kell végezniük gyorsabban, kényelmesebben, vagy akár olcsóbban végezhessék el. Ilyen modulok kifejlesztése már nagy valószínűséggel egyébként pályázati forrásokból lehetséges és természetesen előzetes egyeztetéseket kíván harmadik féllel is. Gondolunk itt a következőkre: • Online piactér kialakítása • Elektronikus fizetés megoldása • E-egészségügy funkcionalitások megvalósítása rizikóriasztás szolgáltatásként gyógyszer előrendelés és foglalás a patikában, házhozszállítás Internetes bejelentkezés a helyi egészségügyi intézményekbe Interneten lekérhető leletek és betegkarton (adatbiztonság!) • Adó- telekkönyv szolgáltatások elektronikusan gépjárműadó telekadó ingatlanadó • OKJ-s képzések Interneten - lehessen képzést kapni, vizsgázni, és képzettséget szerezni • Árammérés, gázmérés, e-számla kifizetés, leolvasások • Helyi takarékszövetkezet számlanyitási és kezelési kedvezménye A harmadik fázis fejlesztésének időigényét jelen dokumentumban nem tudjuk megbecsülni, a külső felet igénylő egyeztetések miatt. Javasolt platform és szolgáltatási konstrukció Az Atigris szakértői a szerteágazó jogosultsági kérdés, valamint a jobb bővíthetőség és nem utolsósorban az ár miatt, nem javasolják a Microsoft Share Point portál termék használatát. Javasoljuk, hogy saját fejlesztéssel oldjuk meg a kérdést, amely ingyenes portál motort használ, de a termék alá viszont támogatott Microsoft eszközöket javaslunk telepíteni, vagyis Microsoft Windows 2008 R2 Server és Microsoft SQL 2008 standard Server termékeket. Ezen termékek licensz díjait a projekt során valamilyen módon rendezni szükséges. Ez megoldható előfizetéses konstrukcióban, illetve egyszeri termékvásárlással is, ebben a kérdésben döntés szükséges. Az Atigris vállalja, hogy a portált kiszolgálni képes hardver eszközt saját telephelyén, vagy hostolt szolgáltatásként megvásárolja és üzemelteti és a portál szolgáltatást Aba számára díjmentesen rendelkezésre bocsájtja. A megoldás, mint hostolt szolgáltatás és mint telepített konfigurált termék is megvásárolható. Összefoglalva: Az abai és Fejér megyei projekt azért kezdődhet el, mert egyrészt a felsorolt öt település alkalmas a fejlesztések elkezdésére, másrészt a program kulcselemei (részvételi demokrácia, közösségfejlesztés, közösségi pénz, stb.) kidolgozottak és így adaptációjuk azonnal indulhat.


Irodalom

• A regionális politika közigazgatási feltételei (BM-IDEA-MKI, 2004)
• Állami e-kormányzati, e-közigazgatási stratégiák (MEH EKK, IHM, BM)
• Bauman, Zygmunt: Globalizáció, a társadalmi következmények (Szukits Kiadó, 2002)
• Bánlaky, Pál - Varga, Csaba: Azon túl ott a tág világ (Magvető, Gyorsuló Idő) 1979.
• Budai, Balázs Benjámin: e-Government (Bp. 2002)
• Carta del Nuovo Municipio per una globalizzazione dal basso, solidale e non gerarchica - www.nuovomunicipio.org/documenti/Carta.htm
• Castells, M.:The information Age: Economy, Society andCulture. Oxford (Blackwell), 1996
• Castells, Manuel: Az Internet-galaxis, Bp. 2002
• Depaquit, Serge - Vrain, Gilles: Renouveler la démocratie locale, http://w2.forumgc.org
• Dertouzos, M.L.: Félkész forradalom. Útban a megszelídített számítógépek felé. (Typotex, 2002.)
• Drucker, Peter.: Innováció és vállalkozás, Park Kiadó, 1993
• Dunn, John: A demokrácia (Akadémiai Kiadó, 1992)
• e-közigazgatás e-önkormányzatok, szerkesztette Takács Emőke, Zászlós Angéla (Bp. 2003)
• Enyedi Andrea: Új tudás a valós gazdaságban (In: Metaelméletek és új paradigmák, Pannon Egyetem, 2011)
• e-Világ folyóirat e-közigazgatási számai (Bp. 2003-2005) www.evilagonline.hu
• Fukuyama, Francis: A nagy szétbomlás (Bp. 2000)
• Fukuyama, Francis: Amerika válaszúton (Századvég, 2006)
• Globális Civil Társadalom 1. (Szerkesztette: Helmut Anheier, Marlies Glasius, Mary Caldor) Typotex, 2004
• Kamarás, István - Varga, Csaba: Reformvár (Magvető, JAK-füzetek, 1984)
• Kistérségi tervezési módszertan, szerkesztette: Németh Jenő (BM, OTH, TÖOSZ, IDEA program, 2006)
• Lévy, Pierre: La séparation de la culture et de l’Etat. Intervir,2001/12
• McLuhan, Marshall: A Gutenberg-galaxis (Bp. 2001)
• Meadows, Donella, Randers, Jorgen, Meadows, Dennis: A növekedés határai harminc év múltán (Kossuth Kiadó, 2005)
• Metaelmélet, metafilozófia, szerkesztette: Varga, Csaba (Stratégiakutató Intézet, 2006)
• Molnár, Miklós: Civil társadalom, és akiknek nem kell, Educatio, 1996.
• Philosophy pf mind, szerkesztette: David J. Chalmers (Oxford University Press, 2002)
• Polányi Mihály filozófiai írásai, Budapest (Atlantisz), 1992. I-II.köt.
• Potoćka, Jan: Európa és az Európa utáni Kor (Kalligram, 2001)
• Seligman, Adam B.: A civil társadalom eszméje (Kávé Kiadó, 1997)
• Science and The Primacy of Consciousness, Intimation of a 21st Century Revolution (The Noetic Press, USA, 2000)
• Takáts Péter: A vállalkozások organikus szemlélete, Új Mani-fest, 2007
• Társadalmi metszetek, szerk: Kovách, Imre (Napvilág Kiadó, 2006)
• Tocqueville, Alexis de: Az amerikai demokrácia (Európa Könyvkiadó, 1993)
• Ugrin, Emese: A fenntartható fejlődés új utópistái, INCO, 2004.
• Ugrin, Emese: A participáció paradigmája - Előadás, MTA Jövőkutatás Konferencia, Lillafüred, 2002.
• Ugrin Emese: A részvételi demokrácia, mint az organikus államszervezés modellje Polgári Szemle, 2006. március)
• Van Ermen, Raymond: 2015 Nouvel Horizon pour l’Europe. Ses institutions, ses Entreprises, ses Syndicats, sa Société Vivile: La Société de Bien-etre
• Varga, Csaba: Magyarország jövőképe a poszt-információs korra, eVilág folyóirat, 2005/március
• Varga Csaba: Új elmélethorizontok előtt (Tertia, 2004)
• Varga Csaba: Az állam és a közigazgatás új elmélete (Polgári Szemle, 2006. március)
• Varga Csaba: Kistérségi tervezés rendeltetése és módszertana (Kistérségi tervezési módszertan, szerkesztette: Németh Jenő, BM, OTH, TÖOSZ, IDEA program, 2006)
• Varga Csaba: Az e-közigazgatás távlatai I-III. (eVilág folyóirat, 2005/10-11-12)
• Whitehead, Laurence: Demokratizálódás, elmélet és tapasztalat (XXI. Század Intézet, 2001)

Külföldi honlapok:
www.democratieparticipative.fr
www.econovateur.com
www.c6r-fr.org
democratie.alternatives.ca
www.nuovomunicipio.org
www.forumgc.org

Hazai honlapok:
www.aba.hu
www.csokako.hu
www.sarosd.hu
www.nagylok.hu
www.sarkeresztur.hu
www.inco.hu
www.nagylok.hu
www.talaljuk-ki.hu
www.strategiakutato.hu
www.metaelmelet.hu
www.bm.hu
www.edemokracia.hu
www.vargacsaba.hu

Vissza a lap tetejére